A Steaua újdonsült játékos-edzőjét aggasztja a gazdasági helyzet, de még inkább az, hogy egyes meccseken csupán 50-60-an vannak a lelátókon. Ezeket a szurkolókat viszont nagyon szereti lojalitásukért. A kanadaival az Adevarul készített interjút.

A cikkíró elsősorban arra volt kíváncsi, Severson mennyire elkötelezett a Steaua mellett, illetve, hogy hogy mit tud tenni a csapatért. "Ha a dolgok jó irányt vesznek, addig maradok, ameddig lehet. A 2008/09-es idény átmeneti volt számomra, ráadásul én voltam az egyetlen észak-amerikai a csapatban, A családom is csak három hónapot volt itt, aztán hazamentek Amerikába. Vannak terveim, személyesen próbálok közbenjárni néhány kanadai játékos ide hozatalában. Most ez kell legyen az első számú feladatunk. Szeretném azt is elérni, hogy a Bukarestben működő számos kanadai cég közül legalább egy támogasson bennünket" – magyarázta.

"A szurkolók nagyon szeretnek bennünket, ilyet ritkán látni. Olyanok, mint a New York Yankees-tábor. Köszönöm, hogy a nehéz időkben is mindig velünk voltak. Külön figyelemre méltó a rivalizálásuk a csíkiakkal, ez is érdekessé teszi a meccseket."

A riporter afelől is érdeklődött, harmincévesen milyen a kapcsolata az idősebbekkel, például a negyvenes Catalin Geruval. "Nem vártam, hogy edző leszek, de nagy megtiszteltetésnek tartom – válaszolta Severson. – Úgy érzem, kivívtam a társak tiszteletét, játékosként és emberként is."

"Nagyon jól érzem magam Romániában, örülök, hogy így választottam – lelkesedett. – Ízlenek a román ételek, jártam disznóölésen, hihetetlen élmény volt. Egyetlen dolog van, amit gyűlölök: a közlekedés."