A híres pihenés 24 óráig sem tartott. Ennyi is elég volt ahhoz, hogy a fontos dolgokat tisztábban lássuk. Hogy lássuk, mi fontos, mi nem. A pauzát nem azért iktattuk be, hogy szimpátiatüntetést provokáljunk, de jólesett, amit kaptunk. Mindig jólesik. Volt sok hasznos tanács is, a zömét megfogadjuk. És hát nemcsak az olvasó lett függő, hanem mi magunk is. Hiába terveztünk hosszabb szünetet, muszáj menni tovább, nincs mese. Előtte azonban kibontunk egy-két számunkra lényeges momentumot.

Először is, ismét beszéltünk Al-daadu Muhanneddel, a Ferencváros szakosztályelnökével, aki arra kért bennünket, hogy a következőkről tájékoztassuk önöket: "Szeretném a helyzetet tisztázni. Az FTC–SC Csíkszereda mérkőzés utáni rossz kommunikáció következtében alakult ki a félreértés. Az FTC szakosztályelnökeként elismerem, a jégkorongblog e témában megjelent első és második cikkében közreadott információk a valóságnak teljes mértékben megfeleltek. A jégkorongblogot a helyzet kialakulásáért semmilyen felelősség nem terheli. Még egyszer elnézést kérek, ha a blognak vagy bárkinek kellemetlenséget okoztam. Hibáztam, ezt az MJSZ-hez eljuttatott közleményemben is egyértelművé tettem."

Ezzel ezt az ügyet a magunk részéről lezártnak tekintjük, nincs más hátra, mint hogy ismételten elnézést kérjünk mi is, amiért Al-daadu Muhannedet a kezünkben lévő biztos – azaz mint kiderült: biztosnak vélt – információ birtokában nem hívtuk fel megerősítés, cáfolat, de leginkább kommentár végett. Meggyőződésünk, hogy semmilyen etikai vétséget nem követtünk el, de a blog szellemiségéből és a magyar jégkorong szereplőivel kialakított jó viszonyunkból adódóan a telefonhívásra sort keríthettünk volna.

Másodszor, alapvető fontosságúnak tarjuk, hogy a blogon kialakult hangulatot normális mederbe tereljük. Az alapvető kérdésekkel tisztában vagyunk. Tudjuk, nemegyszer hangoztattuk is, hogy az itt folytatott diskurzus összehasonlíthatatlanul színvonalasabb és barátibb hangvételű, mint más, a mienkhez hasonló látogatottságú fórumokon. Ahogy egy törzshozzászólónk nemrégiben hajszálpontosan megfogalmazta: nyugalom, az emberek többsége normális. Tudjuk azt is, hogy a blog azáltal lett az, ami lett, hogy közösség szerveződött köréje. A szövegeink, híreink szegényebbek lennének a kommentek nélkül. A cikkek-posztok és a hozzászólások együtt adják a tartalmat, ez nem vitás.

Ebből adódóan távol áll tőlünk, hogy a kommentezési lehetőségeket korlátozzuk. De mindez a mi megközelítésünkben egyszersmind azt jelenti, hogy nemcsak nekünk van felelősségünk, hanem azoknak is, akik hozzáteszik a magukét a mienkhez. Nem tartanánk helyesnek azt sem, ha a jövőben tartózkodnánk a polémiától olvasóinkkal. Vitáink voltak korábban is, több törzshozzászólónkkal, ezek jó része menet közben együttműködésbe, baráti viszonyba torkollt, több kritikusunk mára szerzőnkké vált, és ez így helyes.

Hogy konkrétak legyünk: az érvekre építő kritikát minden körülmények között elvárjuk. A gyalázkodást, a mocskolódást, a beszólásokat, a lárpurlár támadásokat azonban nem tűrjük el, irányuljon akár ellenünk, akár más olvasóink, akár sportolók, szakvezetők, a sportág bármely szereplője ellen. Nincs anyázás, nincs rasszizmus, nincs köpködés. Lehet, hogy túl magabiztosak vagyunk, de úgy gondoljuk, képesek vagyunk eldönteni, mi a különbség a korrekt bírálat és az elvakult gyűlölet között. Utóbbinak nincs helye itt, mert a blog a mienk, és azoké, akik azért látogatják, hogy jól érezzék magukat.

Azt kérjük tehát, hogy mindenki az elvárható normáknak megfelelően fejtse ki véleményét ezentúl, legyen szó utánpótlásról – itt jelentjük be: a kommentezést a Beszéljünk akkor az utánpótlásról című poszt alatt megnyitottuk –, csíkszeredai ellentétekről, Ferencvárosról, az Alba Volán teljesítményéről, vagy bármi egyébről. Itt jegyezzük meg: sokan voltak olyanok, akik nickneve az elmúlt napok harcainak áldozatául esett. Törzsolvasók is akadtak köztük, szerencsére nem sokan. Őket ezennel megkövetjük és visszaengedjük.

Végezetül: könnyen lehet, hogy bőven túlreagáltuk ezt az egészet, a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítottunk jelentéktelen hozzászólásoknak és nyikhaj hozzászólóknak, olyanoknak, akik most jártak nálunk először. Érzékenységünket talán magyarázza, hogy nem ehhez vagyunk szokva. A jó szándékot, a nyitottságot és a korrektséget legalábbis eddig nem vitatta el tőlünk senki. Nem szeretnénk, ha ez megváltozna.

De túlontúl bőbeszédűek vagyunk most. Magunkról beszélünk, már-már kicsit giccsbe hajlóan, ahelyett, hogy a hírek beszélnének helyettünk. Abba is hagyjuk ezért gyorsan. Hiszen rengeteg dolog történt ez alatt az egy nap alatt is. Ideje dolgozni.