A 32-szeres szovjet bajnok előbb-utóbb újra felérhet a csúcsra. A rendszerváltás kis híján megölte minden idők egyik legeredményesebb jégkorongklubját, de a Vjacseszlav Bikov vezette csapat két éve már elődöntős volt, most 7. a KHL-ben, és illik ismét az esélyesek között emlegetni. Több mint tíz év kínlódás után indult el a jó úton a CSZKA.

CSZKA – ez a betűkombináció egybeforrt a hokitörténelemmel. Nem valószínű, hogy van jégkorongkedvelő ember a földön, aki ne ismerné, vagy legalább "Red Army" néven ne hallotta volna emlegetni – ahogy az amerikaiak nemes egyszerűséggel lefordították a Hadsereg Központi Sportklubja (Centralnij Szportivnij Klub Armii) elnevezést. Azt leírni, hogy mi mindent ért el a csapat a szovjet időkben, ebben a posztban nem lehet, most nem is ez a célunk. Irányadónak néhány tény: 32-szeres bajnok (összesen 46 bajnoki kiírásból), 1977 és 89 között megszakítás nélkül. 36 NHL-csapatokkal játszott meccsből 26 győzelem, 2 döntetlen, mindössze 8 vereség.

Aztán eljött a jégkorongban is a peresztrojka, és az átépítés leépüléssel járt együtt. 1989-ben sztárok népes csoportja hagyta el a bajnokságot, mindenekelőtt természetesen a CSZKA-t, és Makarov, Larionov, Krutov, Fetyiszov nélkül 1990-ben már nem jött össze az aranyérem. Az elvándorlási hullám nem állt meg, 91-92-ben már nemcsak a befutott sztárok igazoltak külföldre, hanem az olyan feltörekvő tehetségek is, mint Pavel Bure (képünkön). Ennek következtében a CSZKA soha nem látott és soha el nem képzelt mélységekbe süllyedt: 1993-ban a 24 csapatos bajnokság 23. helyén végeztek, talán a hetvenes-nyolcvanas évek rivális szovjet és amerikai drukkereinek átkai váltak valóra. Ráadásul volt még lejjebb: 1996-ban megpróbálták kirúgni Viktor Tyihonov edzőt, mire az egyesület kettészakadt. Az egyik CSZKA-nak ő maradt a vezére, a másiknál olyan egykori játékosfélistenek követték egymást a vezetőedzői székben, mint Borisz Mihajlov és Vlagyimir Krutov – az eredményeket tekintve hiába.

Tyihonovról érdemes külön is szólni. A legendás tréner eredménylistája kikezdhetetlen (13 szovjet bajnoki cím, 8 világbajnoki és 3 olimpiai bajnoki siker a válogatottal), de ezt borzasztóan autokratikus módszerekkel érte el. A játékosokat évi 11 hónapon át bentlakásos rendszerben foglalkoztatta, elzárva tőlük a külvilágot, beleértve családjukat is. Ha feltűnt egy új tehetség egy másik csapatban, kihasználva a hadsereget és a sorkötelezettséget, megszerezte. Akit disszidálásra esélyesnek tartott, nem vitte el a csapattal külföldre. A csapattársak Alekszej Kaszatonov védőt tartották a fő besúgónak, ezért később a New Jersey Devilsnél az egykori cimbora Fetyiszovval már szóba se álltak egymással. Ezekkel a módszerekkel viszont hozzájárult egyrészt a jégkorongbajnokság iránti érdeklődés jelentős csökkenéséhez, hiszen az izgalmas sporthoz esélyes ellenfelek is kellenek, másrészt a játékosok elvándorlásához, akik nemcsak a pénzért, hanem a szabadabb életért is mentek a tengerentúlra.

A csapat kettészakadása után csak egy év volt (1998), amikor mindkét CSZKA az élvonalban szerepelt, a többi szezonban az egyik vagy a másik a másodosztályban játszott. Hat év után, 2002-ben egyesült újra a klub, és ismét a már 72 éves Tyihonov lett a főedző. Az igazi felemelkedés Vjacseszlav Bikov világbajnok szövetségi kapitány vezetése alatt jött el. 2006-ban csak a későbbi bajnok Ak Barsz Kazany állította meg őket az elődöntőben, és azóta is mint bajnoki esélyesre tekintenek rájuk. Tavaly az alapszakaszban a harmadik helyet sikerült elérniük, de a play-offban a Traktor leverése után a negyeddöntőben bántóan simán buktak el ismét az Ak Barsz ellen.

Jelenleg a KHL 7. helyén állnak, legjobb játékosuk, Oleg Szaprikin 15 gólnál és 12 asszisztnál jár. Szaprikin helyi nevelés, de a klub kettészakadásakor Amerikába ment, a 2007-es szezonra tért vissza. Bikov más kluboknál kevésbé épít légiósokra, 2 svéden és egy finn kapuson kívül csak orosz játékosai vannak. Persze olyan hokisuli kevés van a világon, amilyenre az oroszok még mindig építhetnek.

A csapat az 1990-ben átadott, a régi CSZKA-csarnok helyén épült, 5600 férőhelyes jégpalotában játszik, amelynek láttán nem feltétlenül kell irigykedni, és szidni a magyar sportvezetést. A csarnok első ránézésre inkább a hetvenes évekből valónak látszik, a finom bánásmódhoz szokott magyar hölgyek például negatívumként említik a luk-a-padlóban típusú mellékhelyiségeket. Pedig az orosz nők legfőbb igényét kielégíti: van faltól falig tükör. A férfiak inkább a máshol megszokott pompomlányos műsort és a mozgó ételárust hiányolják, meg a képernyőket az amerikai típusú, belógatott kijelzőről. A csapat törzsszurkolója egyébként Szergej Ivanov korábbi védelmi miniszter, jelenlegi miniszterelnök-helyettes, ami az orosz sportfinanszírozási rendszerben nem rossz dolog. De az is lehet, hogy ő nem szereti a hotdogot meg az ugráló tinilányokat.