Közeleg a 2008/2009. évi All Star Game, mi pedig folytatjuk a régi idők felidézését. Ugrunk kicsit az időben, 1937-be, amikor a harmadik nem hivatalos All Star-gálát rendezték. Ez volt a Howie Morenz-emlékmérkőzés. Elsősorban idézzük fel a kiváló játékos életútját.

Howard William "Howie" Morenz 1902. június 21-én született az Ontario állambeli Mitchellben. Itt játszott először: a Mitchell Juveniles csapatának kapujában kezdett az 1916/17-es szezoban. Kivételes képességeire hamar fény derült, csatár lett belőle. Korcsolyázótudása volt a legjobb, ő volt a leggyorsabb az egész ligában. Nem számított meglepetésnek, hogy megnyerték vele az Ontario állambeli juniorbajnokságot.

A család 1917 májusában Stratfordba költözött, Morenz a helyi Midgets szineiben folytatta pályafutását. Csapattársával, Frank Carsonnal fantasztikus párost alkottak. Volt mérkőzés, amelyen Morenz egymaga kilenc gólt ütött. Játékuk annyira kiemelkedett, hogy időnként a seniorok közé is bekerültek. Az 1919/20-as szezonban a még mindig csak 17 esztendős Morenz meghívást kapott a Kitchener elleni bemutatómérkőzésre is. Itt került először szembe későbbi csapattársával, George Hainsworttel. Néhány évvel később, a csapat fénykorában mindketten a Montreal Canadiens játékosai lettek.

1923-ig volt amatőr, ekkor a profiklubok már tárt karokkal várták. Visszautasította a Toronto, a Saskatoon és a Victoria ajánlatait, elfogadta a Canadiens hívását. Ha nehezen is, de megkötötték a szerződést Leo Dandurand menedzserrel. Utóbbi nem sokra tartotta Morenzet, szerinte nem volt még kész az NHL-re, nem volt Canadiens-szintű játékos. A menedzser hatalmasat tévedett. Morenz, alias "Stratford Streak" nem vallott szégyent. Újonc évében Auriel Joliat-val és Billy Boucher-val játszott egy sorban, és a tizedik helyen végzett a ponttáblázaton. A playoff első körében, a Senators elleni szériában csapata öt góljából hármat szerzett. A rájátszás folytatásában a következő körben megverték a PCHA-bajnok (Pacific Coast Hockey Association) Vancouver Maroonst, majd a CHL-első (Canada Hockey League) Calgary Tigerst.

Morenz újoncént a csúcsra ért, Stanley-kupát nyert. A folytatás sem maradt el. Az 1927/28-as szezonban megszerezte első pontkirályi címét, 51-gyel, mellé az MVP-címet. Két évvel később 40 gólt szerzett 44 meccsen, ami fantasztikus teljesítménynek számított. Újabb kupagyőzelem jött 1930-ban. Azt a Bostont múlták felül, amely 38-5-1-es alapszakaszt produkált. Morenz káprázatos ütőtechcnikája is kellett, hogy a Habs három sima győzelemmel seperje be a döntőt. Az úgynevezett Stanley Cup Game Winning Goal is az ő nevéhez fűződött.

1931-ben is 51 pontot termelt, megszerezve második Hart- és MVP-díját, valamint harmadik bajnoki címét. Öt meccsen verték a Blackhawkst, Morenz parádésan játszott. A mindent eldöntő ötödik találkozón a Habs az ő góljával biztosította be a győzelmet, nyerte 2-0-ra a mérkőzést. A liga ebben a szezonban választotta meg először az év kezdőötösét. Morenz a First All Star Teamben kapott helyett, társai Auriel Joliat, Bill Cook, Eddie Shore, King Clancy és Charlie Gardiner voltak.

Az 1931/32-es szezonban már harmadik Hart-címét gyűjtötte be öt év alatt, és ismét helyet kapott a liga csapatában. A következő két szezonban sérülések hátráltatták, játéka visszaesett, a szurkolók kikezdték. 1934-ig fantasztikusan teljesített, a Canadiensben 253 gólt szerzett, mielőtt Chicagóba cserélték Marty Burke-kel és Lorne Chabottal. A Canadiens Lioner Conachert, Roger Jenkinst és Leroy Goldsworthyt kapta értük.

Másfél szezont játszott a szeles városban, ám a sikerek elmaradtak, ismét eltrade-elték, ezúttal a Rangershez. De volt, aki bízott benne: Cecil Hart a csapatban akarta tudni, és sikerült is visszahoznia Montrealba az 1936-os idény kezdetére. 34 éves is elmúlt, de 30 meccsen 20 pontot termelt. A visszatérés azonban megrendítően rövidre sikerült.

A kivételes képességű center páratlan pályafutása mérkőzésen ért véget, 1937. január 28-án, a montreali Forumban, ahol korábbi csapata, a Blackhawks vendégeskedett. Morenz Earl Seiberttel ütközött a palánknál, ami eleinte csak egyszerű hitnek tűnt. Csakhogy az ütközés következtében Morenz lába négy helyen eltört, és a gondos orvosi kezelés ellenére hat héttel a sérülés után belehalt a komplikációkba. Hetes mezszámát az év november 7-én visszavonultatták. Egyike lett az elsőknek, akit beválasztottak a Hockey Hall of Fame-be. Lánya, Marlene a szintén HHOF-tag és Canadiens-legenda Bernie Boom-Boom Geoffrion özvegye.
A Hockey News 1998-ban minden idők 15., illetve a II. világháború előtti korszak legjobb játékosának választotta.

Morenz a kórházban feküdt, amikor már mindenki tudta, hogy pályafutásának vége. Elkezdték szervezni a mérkőzést a megsegítésére, de hirtelen halála miatt Howie Morenz Memorial Game lett belőle. A mérkőzést 1937. november 3-án játszották le a Montreal Forumban. A Canadiens–Maroons vegyes a liga további hat csapatának válogatottjával mérkőzött.

A kezdéskor 8683 néző foglalt helyet a lelátókon, közel 20 000 dolláros bevételt termelve, amit természetesen Morenz özvegye kapott. A hazai csapatot Cecil Hart, a vendégekét Jack Adams dirigálta. A mérkőzést, amely az All Star 6-5-ös diadalával zárult, Eusebe Daignault és Mickey Ion vezette. A hazaiaknál a már visszavonult King Clancy is a jégre lépett, a Maroons edzőjének ez volt az utolsó meccse játékosként. A gála legeredményesebb játékosa Morenz egykori sortársa, Johnny Gagnon lett két góllal és egy gólpasszal.

(Itt szeretnék köszönetet mondani mindenkinek az 1. részt dicsérő szavakért. Remélem, minden posztot ilyen örömmel és élvezettel fogadtok majd, legyen szó históriáról, statisztikákról, játékosokról és érdekes történetekről. Még egyszer köszönöm.)