Javában zajlik a szavaztatás az 57. All Star-gálára. De mi egyelőre nem a döntéshozatal állásával foglalkozunk, hanem a korábbi gálákkal. Sorozatot indítunk, érdekes történetek közt szemezgetünk. És már megint új szerzőt avatunk, fogadják szeretettel.

Kezdjük a hőskorral. Habár az 1947/48-as szezonig nem játszottak hivatalosan All Star-gálákat, jótékonysági mérkőzéseket mégis rendeztek a liga játékosainak részvételével. Az első ilyen meccsre 1908. január 2-án került sor a Montreal Wanderers és az ECAHA (Eastern Canada Amateur Hockey Association) All Star között. Ez Hod Stuart Benefit All  Star Game néven vonult be a hokitörténelembe, a Montreal Arenában játszották, ahol 3800 néző foglalt helyet.

És hogy ki is volt Hod Stuart? Róla annyit feltétlen érdemes tudni, hogy 1879. február 20-án született, eleinte rögbijátékos volt, csak később váltott hokira, és lett a korai idők kiváló hátvédje. Több profiklubban megfordult, mire az 1906/07-es szezonban kikötött a Wanderers csapatában. Nyolc mérkőzésen 3 gólt szerzett, 21 percet töltött a büntetőpadon. A playoffban négy mérkőzésen szerepelt, és csak nyolc büntetőpercet sikerült begyűjtenie. Mindenért kárpótolta a kupagyőzelem, amelyet a Kenora Thistlesszel vívott csatában szereztek meg.

Stuart alig három hónappal később végzetes balesetet szenvedett. 1907 nyarán elutazott Belleville-be, hogy az apja cége által vezetett építkezést felügyelje. A nagy melegben meg akart mártózni a Quinte-öböl vizében, de olyan szeréncsétlenül ugrott, hogy beverte a fejét, eltörte a nyakát. 1907. június 23-án hunyt el, 28 évesen. 1945 óta a Hockey Hall of Fame tagja. A gálamérkőzés 10-7-es Wanderers-győzelmet hozott, a hazaiak Riley Hern, Art Ross, Walter Smaill, Frank Glass, Ernie Russell, Cecil Blatchford, Ernie Johnson összeállításban léptek jégre. Az ECAHA csapata így állt fel: Percy LeSueur (Ottawa), Rod Kennedy, (Victorias), Frank Patrick (Victorias), Joe Power (Quebec), Grover Sargent (Montreal), Eddie Hogan (Quebec), Jack Marshall (Shamrocks). 25 cent és egy dollár közötti áron lehetett jegyet váltani, 2000 dolláros bevételt hozott a meccs, a pénzt az özvegy és a két gyermek kapta.

Huszonhat évet kellett várni a következő jótékonyságira, ezt 1934. február 14-én játszották. Az Ace Bailey Benefit All Star Game nevet kapta, értelemszerűen Ace Bailey megsegítésére írták ki. Bailey a Leafs játékosaként 1933. december 12-én a Bruins elleni bostoni mérkőzésen súlyos sérülést szenvedett, amely a pályafutása végét jelentette. A második harmad vége felé Baileyt hátulról szó szerint leütötte a Bruins hátvédje, Eddie Shore. Bailey beverte a fejét a jégbe, koponyacsonttörést szenvedett, elveszítette eszméletét. 10 napig feküdt élet és halál között. Shore előzőleg King Clancyval ütközött, azt akarta megtorolni. Egyáltalán nem Bailey volt a célpont, csak rosszkor volt rossz helyen. A történtek után Red Horner vett elégtételt Shore-on néhány ökölcsapással.

Bailey később azt mondta, "ez mind a játék része". Csakhogy sohasem épült fel annyira, hogy újra játszhasson. Shore-t a liga 16 mérkőzésre eltiltotta, ami a 48 mérkőzéses alapszakaszt figyelembe véve nem volt kis büntetés. Ráadásképp bíróság elé is kellett állnia gyilkossági kísérlet miatt, de végül felmentették. Horner is megkapta a magáét, a liga 34. január 1-jéig meszelte el.

A jótékonysági mérkőzést Waltery Gilhooley, a montreali Journal sportszerkesztője kezdeményezte, és a híres Maple Leafs Gardenben játszották. A ceremónia legmeghatóbb pillanata az volt, amikor Bailey bemutatta Shore-t mint az All Star-csapat játékosát. Kezet ráztak, megölelték egymást. Bailey megbocsátott. A Maple Leafs simán nyert 7-3-ra. A Leafs George Hainsworth, Red Horner, Alex Levinsky, Hap Day, Andy Blair, King Clancy, Baldy Cotton, Charlie Conacher, Joe Primeau, Harvey Jackson, Hec Kilrea, Bill Thoms, Ken Doraty, Charlie Sandz, Buzz Boll összeállításban lépett a jégre. Az All Star-csapatot ők alkották: Charlie Gardiner (Chicago), Eddie Shore (Boston), Frank Finnigan (Ottawa), Aurel Joliet (M. Canadiens), Herbie Lewis (Detroit), Ching Johnson (New York Rangers), Lionel Conacher (Chicago), Nels Stewart (Boston), Hooley Smith (M. Maroons), Normie Himes (NY Americans), Red Dutton (NY Americans), Bill Cook (NY Rangers), Howie Morenz (M. Canadiens), Al Shields (Ottawa) és Jimmy Ward (M. Maroons).

A 20 909 dolláros bevételt Bailey kapta. Szeretett játékától nem akart elszakadni. Mivel kérelmét elutasították, hogy vonalbíró legyen, edzőként állt munkába az University of Toronto Varsity Blues csapatánál, és három egyetemi bajnoki címet szerzett. 1939-től 84-ig a Maple Leafs Gardenben volt időmérő. A Hockey Hall of Fame tagja 1975 óta. Hatos száma az első, amelyet visszavonultattak az NHL-ben. 1992. április 7én hunyt el.