A svéd elitligában játszó Vas János teljesítményéről folyamatosan tudósít a blog, és a budapesti olimpiai előselejtezőn is megcsodálhatta játékát a sok ezer hokirajongó. A felnőttek előszobájában, a junior korosztályban és a kapujában, az ifjúságiak közt is vitézkedik azonban két fiatal magyar csatár. Nem is akárhogyan.

Közülük a fiatalabb Hári János, róla többször írtunk. Vele kapcsolatban most csak annyit, hogy 15 mérkőzés után 8 góllal és 21 gólpasszal, tehát 29 ponttal a második helyen áll az ifik kanadai táblázatán.

Írásunk főszereplője az idősebbek között szereplő, 1990-es születésű Bartalis István. Ott ismerkedett meg a sportág alapjaival, ahol apja befejezte aktív pályafutását: Győrben. Harmadik éve a svéd korosztályos bajnokság legjobbjai között kergeti a korongot.

Jelenleg a IF Troja/Ljungby jobbszélsője, számára kedvezőbb esetben a centere. Ez az első éve a korosztályban, és két hónap ismerkedés után november közepétől elkezdte a pontgyártást. Immár csapata második sorában vitézkedik. A déli divízió táblázatának középső részén állnak, két győzelemre a dobogós helyezéstől. Nehezen indult az idény, de már 21 mérkőzésen vannak túl, 2 gól, 8 gólpassz, azaz 10 pont Bartalis mutatója, de hozzá kell tenni, mióta eredeti posztján, a megfelelő helyen játszik, azóta egy pont per meccs fölött teljesít. Az elmúlt időszakban nemcsak ő, a csapat teljesítménye is feljavult, jelenleg a tízcsapatos csoport ötödik helyén állnak.

– Gratulálunk az utóbbi mérkőzéseken nyújtott teljesítményéhez. Három mérkőzésen szerzett 8 pontra még itthon is felkapja az ember a fejét, hát még a svéd elitligában.

– Köszönöm, tényleg úgy érzem, jól megy most a játék. A szezon elején nem volt ez így. Vasárnap is volt egy gólpasszom, de sajnos a jegyzőkönyvbe nem nekem írták be.

– Ehhez a jó szerepléshez hozzá is szokhatunk?

– Úgy legyen. Most éppen edzésről tartok hazafelé, tréning közben kaptam egy nagyot, a térdem sajog, a combomról pedig jobb nem beszélni. Kemény ütést kaptam a kezemre is, amely fél éve eltört, így az sem 100%-os. Remélem, a játékból nem esek ki, mert nagyon készülök december 6-ra, amikor édesapám meglátogat. Régen látott játszani, meg akarom neki mutatni, mit tudok.

– Mi változott a legutóbbi három mérkőzést megelőző időszakhoz képest?

– Nyáron kerültem fel a nagyokhoz, eleinte kevés játéklehetőséget kaptam. Egy idő után megkértek, álljak be a 18 évesek közé néhány mérkőzésre. Miután a visszajátszás alkalmával 4 meccsen 9 pontot értem el, újra bizalmat kaptam. Ráadásul kedvenc posztomra kerültem, centert játszhatok, ami nagyon fekszik nekem. Az 1–3. sor hasonló jégidővel, hasonló képességű játékosokkal rendelkezik. Én az utóbbi időben hol a második, hol a harmadik sor tagja vagyok.

– Úgy tűnik, mintha a csapatnak is jobban menne most.

– Most valóban csapatként dolgozunk, nem úgy, mint korábban, amikor az egyénieskedés volt a jellemző. Most a mindenki egyért, egy mindenkiért elv alapján küzdünk a sikerért.

– Mit tartanak a szakemberek az erősségének?

– A technikai felkészültségemre a lehetséges 10 pontból itt 8 pontot adtak, ami állítólag az orosz felnőtt szint átlagos jellemzője. A társaimat hatékonyan szolgálom ki, rendre szerepet vállalok a gólok előkészítésében.

– Milyen területen tudná még tovább fejleszteni a játéktudását?

– Testtömegnövelésre van szükségem. Állítólag genetikai adottságaim alapján későn érő típus vagyok, de ami késik, eljön. A jégen jól állok, a nálam termetesebbek sem billentenek ki könnyen az egyensúlyomból.

– Van csapattársa, aki valamelyik ország korosztályos válogatottjának a tagja?

– A soromban egy norvég U20-as válogatott védő szerepel, azonkívül egy dán U18-as és egy svéd U18-as válogatott kerettag is van a csapatban.

– Tudnak a klubtársai arról, hogy a magyar korosztályos válogatott tagja? Van-e ennek már valami presztízse Svédországban?

– Igen, nagyon is. A válogatottság függetlenül attól, hogy melyik nemzetről van szó, rangot jelent. Minden csapattársam tud róla, ez itt dicsőség. A norvég sráccal már meg is beszéltük, hogy találkozunk Dániában a világbajnokságon.

– Tartja a kinti magyarokkal a kapcsolatot?

– Igen, van itt például három srác, akik már kint születtek, egy-két évvel idősebbek, mint én, és főként hobbiból korongoznak. De volt úgy is, hogy egy csapatban játszottunk.

– A sport és a tanulás összhangja milyen formában oldható meg?

– A napom nagy részét az iskolában töltöm. 10. osztályba járok, üzleti-gazdasági ismeretekre oktatnak minket. Reggel 8.15-15.30-ig tanulok, és ha nincs meccs, akkor jön az edzés, ami általában másfél órás.

(A fotók a 2008. évi divízió 2-es ifjúsági világbajnokságon készítette Graham Goodman, a szerző engedélyével közöljük a felvételeket, köszönet érte.)