A budapesti olimpiai selejtezőkről talán mindent megírtunk már, lassan itt az ideje, hogy előre tekintsünk. Két kérdést kell feltennünk. Egyrészt azt, hogy mit várunk a magyar válogatottól Rigában, és mi az, ami reálisan teljesíthető. Másrészt azt, hogy abból, ami februárban történhet velünk, milyen következtetéseket kell majd levonnunk.

Elöljáróban foglaljuk össze még egyszer a tudnivalókat. A vancouveri téli olimpia férfi jégkorongtornáján 12 csapat vehet részt. A világranglista első kilenc helyezettje – Kanada, Oroszország, Svédország, Finnország, Csehország, Egyesült Államok, Svájc, Szlovákia, Fehéroroszország – automatikusan benne van a tucatban. A következő kilencnek – Németország, Lettország, Norvégia, Dánia, Olaszország, Szlovénia, Ausztria, Ukrajna, Franciaország – is jobb dolga van, mint nekünk, csak a selejtezés utolsó körében csatlakoznak. 2009. február 5–8. között három négyes csoportban küzd az utóbb említett kilenc a hét végi tornákat sikerrel vett hárommal kiegészülve a maradék három vancouveri helyért, vagyis minden helyszínen csak az első örülhet.

A csoportok beosztása:

E csoport (Hannover): Németország, Szlovénia, Ausztria, Japán
F csoport (Riga): Lettország, Olaszország, Ukrajna, Magyarország
G csoport (Oslo): Norvégia, Dánia, Franciaország, Kazahsztán

A menetrendek is megvannak már. Az F csoportban a részletek így néznek ki:

2009.02.05., 16:00 Olaszország–Ukrajna, 20:00 Lettország–Magyarország
2009.02.06., 16:00 Olaszország–Magyarország, 20.00 Ukrajna–Lettország
2009.02.08., 16:00 Magyarország–Ukrajna, 20:00 Lettország–Olaszország

Pat Cortina azt mondta, nehezebb kijutni az olimpiára, mint bent maradni az A csoportban. Az olimpiára nagyon odafigyel a világ, a legjobb csapatok a legjobbjaikkal küzdenek, benne van az egész az érdeklődés úgynevezett homlokterében. Olimpia négyévente egyszer van, világbajnokság minden tavasszal. Ez mind igaz. A vancouveri jégen vitézkedni 2010-ben csodaszámba menne.

Megnyerni a rigai selejtezőcsoportot hatalmasabb tett lenne, mint a szapporói siker. Az áprilisi divízió 1-es világbajnokság előtt azt írtuk, jussunk fel, ott leszünk jó helyen. Bíztunk a válogatottban, reméltük, hogy vagyunk olyan jók, mint a japánok, úgy tudtuk, az ukránok kevésbé lesznek veszélyesek, mint az elmúlt esztendőkben voltak. Nem százalékoztunk, mert nem szokásunk, de a feljutás három esélyese közül az egyiknek a magyar válogatottat tartottuk.

Most szerényebbek vagyunk. Ellenfeleink konkrét játékerejét szűk három hónappal az esemény előtt még nem tudjuk pontosan felbecsülni – az elkövetkezendő időszakban igyekszünk mélyebben megismerni őket, megismertetni képességeiket olvasóinkkal. Határozottan ebben a pillanatban annyit tudunk állítani: Lettország évek óta stabil tagja az A csoportnak – noha messze nem tagja az elit elitjének –, a most éppen divízió 1-es Olaszország és Ukrajna ellenben ugyanúgy B-pluszos, mint a történetesen A csoportos Magyarország. A világranglista alapján mi vagyunk a leggyengébbek, A csoportosságunk alapján mi vagyunk a második legerősebbek.

Lettország az első számú esélyes, ez nem vita tárgya. De nem emelkedik ki annyira a mezőnyből, hogy mindenki ellen biztosra mehessen. Ha száz százalékot teljesít, és szerencséje is van, bármelyik riválisa elkaphatja. Köztük mi is. Ha nem jön össze a száz százalék, és szerencsénk sincs, akár nagyon is kikaphatunk tőlük.

Mindennek azért különösen nagy a jelentősége, mert első mérkőzésünket velük játsszuk. Febuár 5-én azonnal elbukhatunk, de ha nyerünk, akkor csak a lettek búslakodhatnak, mi még nem örülhetünk. A kanadai kiesés miatt szomorú olaszok éppúgy csorbát akarnak köszörülni, mint a Szapporó miatt bosszúszomjas ukránok. Kettejük közül a kanadai származású játékosokkal felálló olaszoktól van miért inkább tartanunk.

Az ukránok esetében az lesz a kérdés februárban is, ami az év elején volt: csatlakoznak-e a válogatotthoz legjobbjaik, képesek-e felszívni magukat annyira, hogy kemény ellenfeleink legyenek. Vlagyimir Golubovics szövetségi kapitányt menet közben kirúgták, visszanyúltak ahhoz az Alekszandr Szeukandhoz – a Szokol Kijev edzőjéhez –, akivel Moszkvában búcsúzni kényszerültek az A csoporttól. A magyar válogatott minden bizonnyal a legerősebb összeállításában lép jégre Rigában, de az ukránok között nem lesznek ott NHL-eseik, és bár a KHL-esek és az orosz másodosztályban játszó szokolosok mind bevethetők, meglátjuk, hányan fogják akarni, hogy bevessék őket. Az ukrán válogatott keret a múlt héten összegyűlt, Szeukand és három segítője 44 játékost hívott meg, szinte mindet a Szokolból, illetve fehérorosz és ukrán csapatokból. Egy KHL-es volt köztük: a traktoros Vagyim Sahrajcsuk.

De teljesen kizárt, hogy febuár elején olyan címmel írjunk cikket, hogy Jussunk ki, ott leszünk jó helyen. Sanszaink szerények – de az is lehet, hogy éppen ez segít nekünk. Ha továbbjutnánk, csoda lenne. Ha a második helyen zárnánk, bravúr. Ha a harmadikon, akkor sem kellene búslakodnunk. Ha a negyediken, akkor sem kellene kardunkba dőlnünk. A lényeg, hogy hogyan fogunk játszani. Ahogy a minap mondtuk, a rigai tornára is a sűrű versenynaptárt nyögő játékosokkal megyünk. Annyi lesz a különbség, hogy riválisaink sem lesznek sokkal frissebbek. Végtére kemény bajnokság a fehérorosz extraliga – ahol a legjobb lettek, sőt az ukrán légiósok is nyomulnak – és az orosz másodosztály is, na meg az olaszok is heti kettőt meccselnek, talán kevésbé sűrű mezőnyben.

Összességében: az elmúlt hetven év legkeményebb tétmeccsei következnek februárban – hogy április–májusban még keményebbek jöjjenek. A világbajnokság előtt megtudhatjuk, hol tartunk valójában. Már csak az a kérdés, hogy ami Rigában lesz, az csak Zürich és Bern főpróbája-e, vagy maga az előadás. Az előadás első felvonása. Mi hajlunk arra, hogy az utóbbi. Amely éppolyan fontos, mint a második.