Fizikailag sem voltunk fittek, de kondicionális problémáink nem voltak, foglalta össze Énekes Lajos az Innsbruck otthonában elveszített 1-3-as meccs tapasztalatait. Az edző a hosszú hazaút után értékelte az EBEL-alapszakasz első harmadának utolsó mérkőzésén látottakat. Úgy látta, a csatát fejben vesztettük el, és szerencsénk sem volt.

"Az első gólunk az egyik hátvédünk óriási egyéni hibájából született. Az Innsbruck játékosa egyedül mehetett Hetényi kapujára, és megnyerte a párharcot. A mérkőzésen egyenlő erők küzdelme folyt. A hivatalos statisztikákkal szemben lövések is közel azonos számban mentek kapura, az első harmadban például csak 5-4-re vesztettünk ebben a tekintetben. Ez a szám beszédes: a hazaiak tartottak tőlünk, keményen védekeztek, a támadásaik rovására is inkább hátul maradtak.

A második harmadban volt néhány nagy helyzetünk, de az első sorunkon látszott, hogy az elmúlt időszak sokat kivett belőlük. Hajtottak, de közel sem tudtak úgy játszani, ahogy megszoktuk tőlük. A fiatalokból álló sor jó volt, bár titkon reméltük, hogy hatékonyabbak lesznek. Kovács Csaba nagyon jól eltalált lövéssel egyenlített.

A záró harmadban Palkovics második kiállítása döntőnek bizonyult. Fölösleges szabálytalanság után jogos büntetést kapott. Az utóbbi mérkőzéseken minket kísérő szerencse elhagyott minket. Ebben a hátrányban is jól védekeztünk, Hetényi jól védett, nem hibázott, mégis gólt kaptunk. Szinte végig a legerősebb játékosaik rohamoztak ekkor, és remekül oldották meg a feladatot, 2-1-es vezetéshez jutottak.

Egy perccel a vége előtt időt kértünk, lehoztuk a kapust. Volt is helyzetünk, de végül még kapura sem lőttünk ezekből a szituációkból. A végén egy rossz lövés utáni lepattanóból üres kapus gólt lőttek az osztrákok.

Összefoglalva: a Linz elleni hazai mérkőzésnél aktívabbak voltunk. A fáradtság viszont nem múlt el. Ezúttal fejben voltunk inkább fásultak. Bár fizikailag sem voltunk fittek, kondicionális problémáink nem voltak."