Két dolog van. A rész: úgy tűnik, tokkal-vonóval kihajítják a Gyakorló Jégcsarnokból a jégkorongot. Az egész: a politika annak ellenére nem izgatja magát, mi lesz ezzel a sportággal, hogy a válogatott A csoportba jutásakor nagyon lelkesnek mutatta magát. Annak próbáltunk utánajárni, mi a helyzet most, és mi miért történik úgy, ahogy. Igen hosszú írásban mélyedhetnek el hajtás alatt. Sokan elmondják a magukét. Mi is.

A magyar jégkorongválogatott megnyerte a szapporói divízió 1-es világbajnokságot, így több mint hét évtized múltán ismét a legjobbak között szerepelhet 2009-ben. A siker a jégkorong iránt a legkevésbé sem érdeklődő nagypolitika ingerküszöbét is elérte, a miniszterelnök sietett gratulálni az elsők között. (Részlet a kormányszóvivői iroda akkori közleményéből: "A világbajnokságon aratott győzelmük után közvetlenül volt ugyan módom gratulálni önöknek telefonon, de nem lehet elégszer kifejezni azt az örömöt és hálát, amit ez az eredmény okozott minden sportszerető magyarnak.")

Ekkor ígéretek születtek arra, hogy a mostoha körülmények között fejlődő, kevéssé támogatott sportág minden segítséget megkap a sikeres A csoportos szerepléshez. Rövid, közép- és hosszú távú sportágfejlesztési koncepciót kért az állam. Június közepén a magyar jégkorong-szövetség vezetői benyújtották Elbert Gábornak, az Önkormányzati Minisztérium sportszakállamtitkárának az anyagot. A tárgyalásokat mindvégig Elbert vezette, de fordulat következett be az ügyben, amikor távozott posztjáról.

Helyére ifj. Török Ottó került, aki addig a Nemzeti Utánpótlás-nevelési és Sportszolgáltató Intézet (NUSI) főigazgatójaként tevékenykedett. A NUSI-t 2007. január 1-jén hozták létre, hat olimpiai központot és hat különálló sporttelepet kezel, egyéb feladatai mellett. Felettes szerve az Önkormányzati Minisztérium, ezen belül a sportszakmai felügyeletet az ÖM sportszakállamtitkársága látja el. A NUSI vezetője jelenleg Dala Tamás, a korábbi kiváló válogatott vízilabdázó. Itt jegyezzük meg, aki Dala Tamás helyére vágyik, az október 9-ig még pályázhat.

Szeptember elején jött a meghökkentő hír: a jégkorongozóknak egyszer s mindenkorra távozniuk kell a Gyakorló Jégcsarnokból. Újságcikkek születtek, amelyek elfogultan, esetleg vádaskodva tálalták a tálalni valót. A jégkorong- és a korcsolyaszövetség között megromlott a viszony. Ráadásképpen a kormány szeptember 29-én visszadobta a magyar jégkorongszövetség (MJSZ) által beadott szakmai koncepciót, amelyet Török Ottó szerint el sem készített az MJSZ.

Megpróbáltunk mélyre ásni, de legalábbis alaposan megvizsgálni a problémát – és persze tárgyilagosnak maradni, amennyire lehet.

Kiindulópontnak a Budapest Sportcsarnok néhány évvel ezelőtti megsemmisülését kell tekintenünk. A BS alagsorában teljes értékû jégpálya üzemelt, amely a legtöbb jégsport edzéseit fogadta. Ezt a hiányt pótolni kellett. A Gyakorló Jégcsarnok (GYJ) 2002-ben erre a célra épült, a Népstadion és a Kisstadion közötti területen. A GYJ-t jelenleg az állam részéről a NUSI kezeli.

Elsőként Kis Györgyöt, a Budapesti Olimpiai Központ (BOK – ez lényegében megegyezik a korábban Népstadion és Intézményei néven futott szervezettel, és a NUSI egyik olimpiai központja) vezetőjét hívtuk. Kis György arról tájékoztatott bennünket, hogy a GYJ régóta működik, felújításra és átalakításra szorul. Ezeket a munkákat valamikor október vége felé, november elején kívánják megkezdeni. Mint megtudtuk, az átalakítások elsősorban a gyorskorcsolyázók szempontjait figyelembe véve történnek. A short track nemzetközi versenyekre alkalmas, biztonságos pályát kap a GyJ-ban.

A jégkorongozók a technikai átalakítás után nem tudnak tovább sportolni a GyJ-ban, mivel a palánkot eltávolítják. "Valószínű, hogy ha ezek az átalakítások megtörténnek, a jégkorongfunkciót nem elégíti ki többé a csarnok, erre más megoldást kell találni." Kis György tájékoztatása szerint a hokisok kieső heti 28 órányi edzéslehetőségét vagy a nemrégiben a Sportfólió Kht.-től szintén a NUSI kezelésébe került Megyeri úti UTE-csarnokban, vagy a ponyvával befedett Kisstadionban biztosítják a jövőben. Erre vonatkozó döntés és konkrét terv még nincs. Novembertől kezdődően tehát kizárólagosan a korcsolyasport különböző szakágainak olimpiai felkészülését szolgálja a GyJ.

A BOK-vezetővel beszélgetve kénytelenek voltunk megjegyezni: erősen kérdéses, hogy a Megyeri úti intézménybe befér-e három-négy utánpótlás-egyesület 250-300 jégkorongozója, és az sem tűnik fixnek, hogy a Kisstadion vagy egyéb alkalmi megoldás alternatívaként hat hét múlva rendelkezésre állhat. "Ezen dolgozunk egyfolytában. Az UTE-csarnok jelenlegi igénybe vételének a felmérése és elemzése folyamatban van, és egy mobil létesítmény vagy a Kisstadion befedése akár még az idén megvalósulhat. Napi tárgyalásban állunk ez ügyben, higgye el" – mondta erről Kis György. Akinek kérése alapján Török Ottóhoz fordultunk, merthogy "Török úr tárgyalta végig ezt az ügyet a szövetségekkel".

A jelenleg az Önkormányzati Minisztérium sportszakállamtitkáraként dolgozó menedzser ezeket a tárgyalásokat még mint a NUSI vezetője irányította. Török Ottó készségesen válaszolt feltett kérdéseinkre. "Több aspektusa van ennek a kérdésnek. A Gyakorlóért folyó küzdelem a korisok és a hokisok között minden évben megismétlődik. Ez a csarnok anno korcsolyázócsarnoknak épült. Jelenleg a NUSI kezelésében van. Csakúgy, mint az UTE-csarnok, amely szintén átkerült a szervezethez. Úgy gondoljuk, a jégkorong a jégcsarnokba, a korcsolya a korcsolyacsarnokba való. Felújítás kezdődik a Gyakorló Jégcsarnokban, eredményjelzőt szerelünk fel, gépészeti felújításokat végzünk, mert a rendszer amortizálódott.

A jégkorongozókkal folyamatosan egyeztetünk a megoldásról. A NUSI a Kisstadion befedését, vagy egy mobil jégpálya felállítását határozta el. Előre nem látott műszaki probléma miatt a Kisstadion átalakítása meghiúsult, legalábbis egyelőre. A pénzügyi források erre a beruházásra rendelkezésre állnak. Mindkét megoldáshoz a régi, ideiglenes atlétikapálya sátorponyváját alakítanánk át.

Fontos tisztázni, hogy az aktuális vagyonkezelő jogosítványa a jégidő hasznosítását meghatározni. Így van ez a GyJ és az UTE-csarnok esetében is. Eddig a NUSI kérésére a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) és a Magyar Jégkorong Szövetség (MJSZ) állapodott meg egymással a használati idő elosztásában. Ebbe nem akartunk beleszólni, csak moderáltuk a vitát, ha szükségessé vált. Tudjuk, hogy a jégkorong számára még nem született meg a végleges megoldás, az általam említettek csak átmeneti segítséget nyújtanak.

Többször kértük az MJSZ-t, nyújtsanak be átfogó, konkrét koncepciót, amit a mai napig nem kaptunk meg. Az A csoportos szerepléshez kértek segítséget, ezt mi ad hoc alapon meg is adtuk. A felkészüléshez igényelt forrásokat rendelkezésre bocsátjuk, és ez sem kevés. Tudni kell azt is, hogy Budapesten nagyon sok jégcsarnok van. Önköltségen egy óra jég 28-30 ezer forintba kerül. A két szövetség nettó 3800 forintot fizet a NUSI-nak a használatért. Ez az ár igaz a Gyakorlóra, a Megyeri útra és a Kisstadionra egyaránt.

Azonban ne szaladjunk előre. Egyelőre nem eldöntött a beruházás novemberi megkezdése és a palánkok végleges elbontása sem. Nem titok, a palánkokat a short track miatt akarja az MOKSZ eltávolítani. Ez ügyben részletes szakmai anyag benyújtását kértük tőlük, ami alapján döntünk.

Úgy látjuk, az UTE jégcsarnokában bőven vannak tartalékok, amelyeket a jégkorongsport rendelkezésére tudunk bocsátani a jövőben. Egyrészt a korcsolyázók által használt idők felszabadulnak, mert az összes korisedzés átkerül a Gyakorlóba. Másfelől a jégidőbeosztásra tekintve látszik, az idő 40%-ában az UTE bevételt szed, nem saját céljaira használja a csarnokot. A tanfolyamozást vissza fogjuk szorítani, mert más hokisokat is oda kell engedniük abban az időben. Nem rendelkezhetnek többé sajátjukként a jéggel. Januártól a NUSI 100 millió forintot költ a Megyeri úti jégpálya fenntartására.
A megoldás a létesítményfejlesztés, el kell dönteni, hol legyen a jégkorongozók állandó jégpályája."

A NUSI vezetője, Dala Tamás személye irreleváns ez ügyben, nem is kívánt érdemben nyilatkozni, "most keveredtem ebbe bele", mondta, és ez így is van, békén hagytuk.

De Török Ottó megállapításaival vitába szállunk.

Először is, a Gyakorló Jégcsarnok nem korcsolyázócsarnoknak épült. Mivel 2002-2003 már rég volt, segítségül hívtuk az Állami Számvevőszék vizsgálatának nyilvános jelentését. A 2003. októberi V-8-68/2003. jelentés a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium fejezet működésének ellenőrzéséről szól, és ezen belül érinti a GyJ beruházást is. Számunkra a 2. sz. függelék a fontos. A 2. oldal II/1. pontjában több helyen kiderül, ebben a csarnokban a jégkorongozóknak is helyet szánt a finanszírozó. Kiderül, hogy a beruházás célja a leégett BS jégpályájának pótlása. Ott vaskosan jelen volt a hoki. De idézhetünk néhány bekezdéssel lentebbről szó szerint is: "A beruházás feltételeinek szakmai meghatározását az érintett sportszövetségek: Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség (MOKSZ) és a Magyar Jégkorong Szövetség (MJSZ) végezték." És a továbbiakban is nyilvánvaló, hogy közös használati céllal épült az intézmény. Amely a költségvetés bruttó 1,17 milliárd forintjába került, derül ki szintén innen.

Nem stimmel Török Ottó azon megállapítása sem, miszerint az UTE-csarnokban találnak szabad helyet a fiatal hokisok számára. Köztudomású, hogy az újpesti utánpótlás nyugszik a legszélesebb alapokon, mintegy kétszáz gyerek edz a klubnál. Nyilvánvaló, hogy nehéz lenne erre rátolni a GyJ-ban tréningező több mint még egyszer ennyi gyermeket. Aki megtekinti a Megyeri úti jégcsarnok edzésbeosztását, láthatja, hogy az utánpótlás szempontjából releváns időben (14 és 20 óra között) nemigen találni alkalmas időpontot. Az elképzelhető, hogy a 6.30 és 13.00 órai kezdési időpontú műkorisok nem lesznek jelen, mert átmennek a GyJ-ba, de ezek egy iskolás számára nem megfelelő alkalmak.

A fent elhangzottakat pontosíthatjuk a fellelhető dokumentumok alapján. Az látszik, hogy aki szövetségi órákat tud szerezni a NUSI kezelésében lévő GyJ-ban, az a piaci ár (29 600 HUF/óra) helyett 2900 HUF/óra bruttóért jut jéghez.

Az is biztos, hogy nagyon sok jégcsarnok van Budapesten. A kérdés csak az, hogy mihez képest. A húsz évvel ezelőtti nullához-egyhez képest sok, a jelenlegi igényekhez képest kevés. Ezért is emelkedtek a bérleti díjak árai az egekbe; egyes helyeken 40 000 forintos órabért kérnek a délutáni csúcsidőben. Másrészt ezen csarnokok jó része nem költségvetési finanszírozású. A Török Ottó által említett három létesítmény az, a többi nem, tehát nyílt piaci szereplő. Az ezekben szereplő utánpótlás- és felnőttcsapatok nagy része piaci áron jut jéghez. Nem állja meg a helyét az a kijelentés sem, hogy az MJSZ nem adott be konkrét és átfogó koncepciót a létesítményhelyzet megoldására. Ehhez elég lenne az ÖM honlapját böngésznie a szakállamtitkárnak, ahol még az áll, hogy az olimpia előtt döntés születhet. De a jégkorongblog és az MJSZ is hírt adott minderről.

Fentiek természetesen nem jelentik azt, hogy nem lehet menet közben megváltoztatni egy épület funkcióját. Természetesen mindent lehet, csak a módszert kell jól megválasztani. Úgy tűnik, a NUSI nem készült fel arra az esetre, hogy a jégkorong felmeli a hangját több száz sportolójának fedél nélkül maradása miatt. Most kissé kapkodva ígéri szinte azonnalra a helyzet megoldását, ami közel sem egyszerű feladat. Már csak azért sem, mert valószínű, hogy a beruházási összeg miatt közbeszerzési eljárást kell kiírni. Na és persze nem túl elegáns az ország legmodornebb, talán legimpozánsabb csarnoka helyett egy sátorral letakart mobil jégpályát felajánlani, ráadásul valamikorra, valahol, és csak utólag, ha belhé van.

Mindazonáltal azt sem lehet mondani, hogy az MOKSZ a jégkorongsporttal szemben a lehető legsportszerűbben politizálna. Az MKOSZ honlapján érdekes dokumentumra bukkan a látogató. A szeptember 9-i elnökségi ülés 5. számú határozata elég beszédes. Íme:

"Az Elnökség 2008/2009/5. számú határozata (2008. 09. 08.). Az Elnökség tudomásul vette az Önkormányzati Minisztérium sportszakállamtitkársága és a Magyar Országos Korcsolyázó Szövetség közötti megállapodást. A megállapodás lényege: hogy a Gyakorló Jégcsarnok igénybevétele a jégkorong sportág részére 2008. október 30-áig engedélyezett. Ezután a jégkorong sportág véglegesen kivonul a Népstadion területén lévő Gyakorló Jégcsarnokból, ott jégkorong rendezvény, edzés, felkészülés nem lesz."

Bár a szöveg önmagáért veszél, néhány észrevételt teszünk.

1. Derék dolog megállapodást kötnie a két szóban forgó félnek, pusztán annyi hiányosság keletkezett az ügyben, hogy egy korábbi, egyébként még érvényben lévő háromoldalú megállapodás harmadik szereplőjét nem vették be a buliba. Nevezetesen az MJSZ-t. Az MJSZ-nek ugyanis érvényes megállapodása van a mai napig a Gyakorló Jégcsarnokban igénybe vehető heti 28 óra jégidőre. Azt a megállapodást fel senki nem mondta, a várható változásokról formális értesítés nem érkezett.

2. Kissé furcsa, hogy az elnökség tudomásul vesz egy megállapodást. Nagy horderejű ügyekben a menetrend általában fordított. Az elnökség eldönti, hogy az általa megbízott személy(ek) megállapodhatnak-e a tárgyban a másik féllel. Itt először történt egy megállapodás, amit utólag hagyott jóvá az elnökség.

3. Úgy tűnik, korántsem az a fontos, hogy a GyJ a MOKSZ kizárólagos használatába kerül, hanem az, hogy a jégkorongozók elhúznak, de végleg.

4. A jégkorong sportág nem kivonul a GyJ-ból, hanem kirúgják onnan.

5. Az is nagyon érdekes, ha egy sportági szövetség azt rögzíti elnökségi határozatában, hogy egy másik, tőle független sportági szövetség mit nem tesz.

Dr. Bathó Ferenc MOKSZ-elnöknél az ÖM és a MOKSZ megállapodásáról érdeklődtünk:

"Igen, aláírtam ezt a megállapodásszerű dokumentumot. Amikor épült ez a csarnok, kimondottan a műkorcsolyázás számára épült. Öt szakágunk van, nekik szánta az állam, ezért is nem került sor egyből az építés után a palánk felállítására. A napnál is világosabb, hogy a hokisok jó eredményt értek el. Először a kisgyerekeket engedtük be jégkorongozni, akik semmilyen kárt nem okoztak, aranyosak, kedvesek voltak. A problémák akkor keletkeztek, amikor a felnőttcsapatok megjelentek az épületben. Az öltözők alaposan megsínylették ezt.

A hokisok egy-egy vereség után a világon mindenütt idegesek, és például az ütőt bevágják a sarokba. Nem fér meg egy helyen ez a viselkedés és Sebestyén Júlia. Más kultúra, más öltözet. A Dózsa-pálya a korongozóknak épült. A sportszakállamtitkárság logikus döntése, hogy ezt a két különböző habitusú és lélektanú játékot különválasztja. A jégkorcsolya marad a Gyakorlóban, a hoki mehet a Dózsa-pályára.

A nagyfőnökök úgy döntöttek, hogy 120 millió forintért rendbe hozzák a Gyakorló Jégcsarnokot a korcsolyasport számára. Nem is értem a helyzet körül kialakult vitákat. Az a baj, hogy a hokin belüli hatalmasságok nagy lobbierővel bírnak, ezért a Ferencvárosi Torna Club vezetésével az élen kongatják a harangokat. Eközben mi szerényen, szép csöndben korcsolyázunk."

Török Ottó és Bathó Ferenc mondatai egybecsengenek. Ám a hokisok és a korisok vezetői között zajló vitát nem gerjeszteni kívánjuk, hanem a kommunikáció felé terelni. Ez mindkét féltől önmérsékletet követel.

A jégkorongozók részéről nem sportszerű felemlegetni, hogy a korcsolyázók alig hatszázan vannak, amiből alig kétszáz a felnőtt korú sportoló. Olimpiai helyezéseket hoznak, ami igazán dicséretes. Nem elegáns azt mondani, hogy csak azért szedik le a palánkokat a GyJ-ból, mert így akarják egyszer s mindenkorra kinyomni onnan a hokit. A valóság az, hogy immár palánk nélküli pályákon bonyolítják a jégkorcsolyázók rendezvényeit a különböző szakágakban. A legérzékenyebb e tekintetben a rövidpályás gyorskorcsolya. Itt a legnagyobb a sebesség, itt a legmagasabb a sérülésveszély. Hatalmas sebességgel mennek a versenyzők a pályán, gyakoriak az esések. Ilyenkor a versenyzők kivágódnak, és a szivacs vagy kellő mértékben tompítja az ütést, vagy nem. Néhány éve speciális szivacsrendszert alkalmaznak a világeseményeken, miáltal jelentős mértékben csökkentek elsősorban a gerincsérülések.

Nem szabad, hogy a jégkorongozók a korcsolyázókat okolják bármiért. A két sportág hosszú évtizedeken át elvolt egy helyen, a Kisstadionban, a Városligeti Műjégpályán.

Továbbá legyünk őszinték és tárgyilagosak. Felemelnénk-e a szavunkat, ha sportágunk élén a hatalmát tehetségesen felhasználó vezető lenne, amilyen az MOKSZ élén álló dr. Bathó Ferenc, a pénzügyminisztérium költségvetési és pénzügypolitikai főosztályának első embere? Azt gondoljuk, Bathó Ferenc jól végzi a dolgát.

Az állam persze nem áll a helyzet magaslatán. A jelenlegi helyzet kialakulásáért elsősorban a sportszakállamtitkárság felelős. Nem irányít, hanem sodródik, és nem néz szembe a tényekkel, hanem elfedni próbálja azokat, hamis érvekkel. A NUSI és a sportállamtitkárság azért van, hogy legyen kutya a farokhoz.

"Ez az eredmény biztos alapot teremt a sportág jövőjének és az utánpótlás-nevelésnek" – mondta a sportért is felelős miniszter a hokiválogatott fogadásán.

Ami azóta történt, nem igazolja vissza akkori kijelentéseit.