Már a KHL-gondolat nyilvánosságra kerülésének napján komoly viharokat kavart az új orosz liga ötlete. Először csak Oroszországban, ahol a Szuperliga megszüntetése a jégkorongszövetség kinyírásával is járt. Aztán volt annyi pénz, és politikai akarat, hogy az új liga lett A liga. A hazai alvadt struktúrák feltörése után a világ jégkorongtérképének átrajzolását célozták meg az új hokigarchák. A KHL a különböző állami energetikai vállalatok és tartományi oligarchák/kormányzók fényűző játékából az NHL méltó európai ellensúlyává kívánt válni. A tervek között szerepelt, hogy majd jönnek a legjobb skandináv csapatok is, de csupán szovjet utódállamok szerepelnek a bajnokságban. Az NHL-ellensúlyból annyi lett, hogy elindult a marakodás a játékosokon. Néhány esetben sikerült túllicitálni az NHL-t, néhány esetben ügyvédek magyarázták el a draftolt orosz kisfiúknak, hogy jobb nekik ptthon. Rövid nyugalom után most megint áll a bál.

Az NHL vezetősége már csak azért is felveszi a kesztyűt, mert azt az oroszok odadobták. Komoly hagyománya van a jégkorong hidegháborújának. Máig kiemelt helyen áll az amerikai nemzeti emlékezetben az 1980-as Lake Placid-i olimpia, ahol legyőzték a félelmetesen erős szovjet válogatottat. A Szovjetunió szétesése óta túlságosan is megszokta az NHL, hogy egyeduralkodó a piacon, hogy az európai ligákat simán lenyomja. Eddig egyszer nézett komoly kihívás elé az NHL, és azt a World Hockey Association (WHA) támasztotta. Ám oda nem kiöregedő sztárok vagy harmadik soros zongoracipelők mentek át, hanem olyan poszterfigurák, mint Bobby Hull. Őt 1972-ben még 100 000 dollárért át lehetett csábítani a Chicagóból a Winnipeg Jets csapatába. Most a leghíresebb átigazoló Jaromír Jágr, két évre kb. 22 millió dollárért. Már ma sem keresnek rosszul a jégkorongozók, de szerencsére nem olyan eszement a játékospiac, mint az európai futballban. Az NHL egyensúlyának és gazdasági modelljének egyik alapköve a fizetési plafon, amit most jól megkeverhetnek az oroszok. Azért az kérdéses, hogy az olajárlufi kipukkanása után is fent tudják-e tartani a horribilis fizetéseket. Egy óriási ország, fél kontinensnyi (khm...) befolyásolási övezettel elég nagy piacot jelenthet.

Nem valószínű, hogy a KHL az NHL elől szívná el a közönséget és a játékosokat. Egyfelől azért, mert messze van a két piac egymástól. Simán megfér két komolyabb kontintentális liga. A közönségnek helyi sztárokra van szüksége. A játékosok sem kezdtek nagy tömegben a KHL felé fordulni. Egyelőre több kényelmet tud nyújtani az amerikai élet, mint az orosz milliomoslét. Persze ez attól is függ, kinek milyen igényei vannak. Unásig ismételték nagy mellényű amerikai nyilatkozók, de valami lehet is benne, hogy az észak-amerikai és európai játékosok úgy nőttek fel, hogy az NHL-ből választottak példaképet, és az lebegett a szemük előtt, hogy egy napon talán ők is ott játszhatnak.

Az biztos, hogy kevesebb lesz a fiatal orosz tehetség az NHL-ben. Az ő szempontjukból tiszta nyereség, hogy nem kell a világ másik végre utazniuk, hogy magas színvonalon végzett munkájukért magas fizetést kapjanak. A másik biztos következmény, hogy a KHL esetleges sikere arra vezethet másokat, hogy profi módon regionális bajnokságokat szervezzenek. Már hallani is egy skandináv liga terveiről. De engem még nem hallott meg az IIHF, amikor színvonalas BL megrendezését követeltem.

Amire igazán komoly veszélyt jelenthet az új orosz liga, az nem az NHL, hanem a fő utánpótlási forrása, az AHL. Itt legfeljebb 5 olyan játékost lehet nevezni, aki 260-nál több felnőtt bajnokin játszott. Ez 3-4 AHL-szezont jelent. Innen valamelyik regionális alsóbb szintű bajnokságba visz az út, vagy Európába, vagy a KHL-be. A másik veszély, hogy az NHL-es belépő fizetés korlátozott, nagyjából az AHL-es maximumnál van, de esetenként alatta. Eddig a felkerült játékosok kibekkelték az egyéves visszaesést, de most, a KHL-es fizetésekkel erre semmi szükség. Tehát az a fiatal, aki eddig az AHL-be igazolt, hogy onnan tovább jusson az NHL-be, már szívesebben mehet a KHL-be.

Az orosz játékosok és az orosz közönség biztosan nyer az új ligán. Az oroszok dollármilliós fizetésű sztárokat láthatnak 5000-6000 fős stadionjaikban. A kormányzók, állami cégvezetők és oligarchák csapataikon keresztül elnyerik alattvalóik szeretetét. Az NHL oroszai jobb tárgyalási pozícióba kerülnek, mert reális opció számukra az átigazolás. Hogy nekünk, magyaroknak mit jelenthet a KHL, azt nem igazán tudom. A várakozások azonban elég nagyok, és elég érthetetlenek.

Pár hónappal ezelőtt a Jégkorong blog egyik fórumában erősen kikeltem a formálódó KHL ötlete ellen. Kifejezetten bosszantott az az antiimperialista maszlag, ami átitatta a vitát. Hogy majd a kicsi, de erős kelet-európa megmutatja a nagypofájú jenkiknek, hova menjenek hokit tanulni. Ezzel a hozzáállással nagyon is elégedett lett volna a hidegháború korának magyar hivatalossága.

"A sport - elsősorban jégkorongsport - területén egyre erősebb az antiimperialista hangok ereje hazánkban. A formálódó új szovejet irányítású bajnokság  a játékosok felkészültsége és a lebonyolítás színvonala miatt méltó ellensúlyát képezi az elüzletiesedett kapitalista NHL-nek. Így az IGAZI, taktikán, elkötelezettségen és küzdőszellemen alapuló jégkorongsport hívei sem maradnak magas színvonalú küzdelem nélkül. Az orosz kezdeményezés hívó szavára tömegek fordultak el az amerikai jégkorongtól, és azonosultak a felsőbbrendű szovjet rendszerű játékkal.

Valamiféle titokzatos Stockholm szindróma dolgozhat itt. Jó az erőshöz tartozni. A kaviár mellett talán a jégkorong volt az egyetlen szerethető szovjet exportcikk a szocializmusban. Időközben annyira sikerült azonosulni a ránk kényszerített nyugat-balkáni identitással, hogy most büszkén annektáltatnánk magunkat, csak hogy közelebb kerüljünk a földgáz és az igazi jégkorong forrásához. Valamelyik fórumozó egyenesen azt vizionálta, hogy Dacjuk ellen fog majd játszani az Alba Volán Székesfehérváron. Talán, ha majd arra megy a Kék Áramlat földgázvezeték.

Az orosz jégkorong tényleg gyönyörű játék. És valóban örömteli az, hogy valaki megcibálja az elkényelmesedett NHL bajszát. Én jobban szeretném, ha ezt az ellensúlyt egy Bajnokok Ligája jellegű európai bajnokság jelentené. Elsősorban, mert Magyarország ma már inkább európai, mint kelet-európai. Nem befolyásolási övezet vagyunk. Nem abban a lúzerligában játszunk, ahol azt kellett bizonygatni, a jégkorong nem káros a társadalmi rendre, és ahol csak nehézipari centrumokban lehetett új csapatot alapítani. Mi az A csoportos vb-n és az EBEL-ben játszunk. Fintorgunk a másodosztályú szlovák vendégmunkások hadára. Nekünk nem azért kell szurkolni, hogy valami csillogó cirkuszt hozzanak össze az oligarchák tőlünk pár ezer kilométerre, hanem azért, hogy a magyar mérkőzésekre ne néhány száz néző járjon, és ne csak a bajnoki döntőt közvetítse a sport tv.