Pat Cortina, a szapporói sikerkovács a hét közepén Budapesten tartózkodott, hogy egyéb elintéznivalói mellett interjút adjon a jégkorongblognak. Oldott volt, úgy éreztük, szívesen beszélgetett velünk mindenről, a magyar hoki feladatairól, gondjairól, a csapatáról és egy kicsit saját magáról is.

Nyilván nem kerülhettük meg a szapporói diadalmenet értékelését, de a beszélgetésünk alatt lépten-nyomon hangzottak el utalások más témákkal kapcsolatban is a divízió 1-es világbajnokságra.

Elsőként arra voltunk kíváncsiak, mennyire örül a feljutással megnövekedett érdeklődésnek, nyilvánosságnak. Főleg, hogy szokatlan felkéréseknek is eleget kell tenniük az utóbbi időben, most például a Playboy magazinba készült interjú vele. Elmondta, van, hogy nem érzi túl jól magát az ilyen alkalmakkor, de soha vissza nem térő lehetőséghez jutott a magyar jégkorongsport, és ameddig ez nem megy a játék, a felkészülés rovására, élni kell vele. Büszke arra, hogy játékosai helytálltak a fellépéseiken, például a világbajnokság szakkommentátoraiként, reméli, hogy a szövetség képes lesz kiaknázni az adódott lehetőséget, ebben ő is segít tehetsége és lehetőségei szerint.

Szapporóban állandóan a lelátón láttuk Diego Scandella társaságában. Elmondta, az ellenfelek rendszeres megfigyelése rengeteg ötletet adott neki. Nekünk is feltűnt, hogy az ukránok mennyire energiatakarékosan játszottak ez egész világbajnokság alatt. Elmondta, erre is alapozta sorsdöntő mérkőzésünk taktikáját. Arra számított, hogy egy elkényelmesedett csapat számára szokatlan lehet a helyzet, ha az ellenfél állandóan a nyakában lohol, ha küzdelemre készteti, ha megharcol a korongokért, ha nem engedi a támadásokat építeni. Nehéz úgy folyamatosan intenzív munkát végezni, ha valaki nem szokja meg, hogy ezt kell tennie. A második harmad utolsó néhány perce kivételével az elképzelése fényesen bevált, a fiúk tökéletesen valósították meg kéréseit. A második harmadot követő szünetben arra hívta fel a figyelmet, nincs miért a múlttal foglalkozni, de nincs itt az ideje a jövővel foglalkozni sem, mert van egy éppen időszerű feladat, tovább hajtani az ukránokat, nem engedni őket játszani azt, amit tudnak. Büszke arra, hogy a csapat az utolsó harmadban története legjobb játékával kifogástalanul megvalósította a kérését. Emlékszünk, ebben a harmadban szomszédaink összesen négyszer tudtak kapura lőni. Vas János kiállításánál dühös volt, de nem foglalkozhatott ezzel, az volt a feladata, hogy eldöntse, kiket küld jégre. Igazán a negyedik gólunk sem nyugtatta meg, akkor érezte, hogy megvan a meccs, amikor látta, hogy Varlamov széttörni az ütőjét a büntetőpadnál.

Úgy érzi, a játékosok többsége nagyjából eljutott arra szintre, amit nyújtani tud. A képességeik csak a fiataloknak fognak fejlődni. De sok másban lát még fejlődési lehetőséget. A fizikai felkészülést hihetetlenül fontosnak tartja, ebben mindig, minden korban lehet feljődni. A példa Kangyal Balázs, akinek fizikai erejét, terhelhetőségét, keménységét bármelyik fiatalabb játékos megirigyelhetné. A leginkább abban kell előre lépni, hogy hogyan tudják a játékosok a saját képességeiket a leghatékonyabban felhasználni. Gyorsabban korcsolyázni 30 fölött már nehéz, de a játékot előre olvasva okosabban korcsolyázni egyáltalán nem lehetetlen.

A legfontosabb az lesz az elkövetkezendő idényben, hogy minden válogatottságra esélyes játékos legalább azt a szintet tartani tudja, amit idén nyújtott. Éppen ezért aggódik amiatt, hogy többen is eligazoltak az Alba Volántól. Nem lehetetlen a feladat, de nehezebb, nagy fegyelem és elszántság kell ahhoz, hogy a magyar bajnokság kisebb feladatot jelentő mérközésein játszva ez sikerüljön nekik. A magyar bajnokságban a fizikai játék nem dominál, kevés az ütközés, kisebb a nyomás a játékosokon játék közben, nem lehet megszokni azt a folyamatos figyelmet, amire szükség lesz a helytálláshoz.

Szapporóban mi is lépten-nyomon érezhettük, hogy Cortina és csapata nagyon egy húron pendül. Ő is megerősítette, viszonyuk messze többé vált egy egyszerű edző-csapat kapcsolatnál. Elmondta, a fiúk különleges helyet érdemeltek ki a szívében. Mindezt a játékukkal, a személyiségükkel és mindenekelőtt a jégkorong iránti alázatukkal érték el. A csapat tagjaival olyan összhang alakult ki, amelyben megértésre talál, önmaga lehet. Öröm számára a csapattal együtt dolgozni, bár a körülmények, a háttérmunka sokszor messze nem ideálisak. Sokszor gondolt már arra, miért is jön vissza mindig, hogy a csapattal dolgozzon. Az idei nehézségek, amikor kútba esett az olaszországi edzőtábor, amikor nem lehetett tudni, hol fog edzőmérkőzéseket játszani a csapat, amikor hirtelen a válogatott felkészülésére szánt időszak közepére tűzték ki a Szuper Kupa-mérkőzést, megnehezítették a munkáját. Úgy érezte, nem a csapat és nem ő személyesen tehetett arról a sok problémáról, ami az előző idényt jellemezte, de sokszor rajtuk csapódott le mindezek következménye. Mégis folytatta, mert a fiúk megérdemelték. A fiúk Cortina számára is a legnagyobb ajándékot adták, a feljutást, a szapporói eredményt saját gyermekének is tekinti. Emlékezett a közös munka kezdetére: a srácok a klasszikus, régi iskola játékát játszották, a hátvédek korongot szereztek, előrepasszolták a csatároknak, akik megpróbáltak gólt lőni. Mára a csapat jó úton halad a modern jégkorongozás felé, a védők és a támadók egyaránt végeznek védő- és támadófeladatokat, a csapat együtt mozog előre-hátra, úgy, hogy lehetőség szerint minél rövidebb legyen, tömör, nehezen áthatolható akadályt jelentve az ellenfeleknek.

Megkérdeztük tőle, milyen tapasztalatokkal gazdagodott a mostani A csoportos világbajnokságon, mire számít, mire számíthatnak a szurkolók. Az A csoport kemény dió lesz. Az egyik legnagyobb kihívás a számunkra szokatlanul erős kapusjáték, a lövéseinkből arányaiban sokkal kevesebb gól várható, mint a divízió 1-ben. Örülni kell, ha egy meccsen két-három gólt fogunk ütni. Az A-csoport kíméletlen, minden hibáért fizetni kell. Úgy kell játszani, ha esélyt akarunk magunknak, hogy kevesebbet hibázzunk, mint ahány gólt tudunk ütni. Hihetetlenül nehéz lesz, a bent maradás sokkal nagyobb bravúr lenne, mint a feljutás volt. A csoportkörben más célunk nem nagyon lehet, mint három szoros meccset játszani ellenfeleinkkel, akik közül a legkeményebb kihívásra a korábbi előzmények és a presztízs miatt is a szlovák válogatottól számít. Reálisan gondolkodva nem lehet elvárni, hogy a csapat ne a csoport negyedik helyén végezzen. Amikor megemlítettük neki, hogy szerintünk nagy magyar szurkolótábor lesz a svájci vb-n, elmosolyodott, de nem nagyon hitt nekünk, úgyhogy merészen ezres nagyságrendű tábort jósoltunk. Erre Cortina szeme kellőképpen el is kerekedett, de szemmel láthatóan örült a hírnek. Azt mondta, hogy a csapatnak nagyon nagy szüksége lenne egy erős szurkolótáborra a világbajnokságon, főleg a várható kiesés elleni körmérkőzéses sorozaton. A nagy tábor hihetetlenül sokat tud segíteni a játékosoknak.

Adott volt a téma, sorra vettük a lehetséges ellenfeleket. A B csoportból az utolsó helyre és így a kiesés ellen küzdő négy csapat közé Franciaországot várja, őket tartja a leginkább verhető ellenfélnek. A közelmúltban többször törtünk borsot az orruk alá, mellettük szól viszont az A-csoportos rutin, a jobb körülmények és Cristobal Huet, akinek személyében kivételes képességű hálóőrt tisztelhetünk. A C csoportban osztrák–lett versenyfutás várható a csoport negyedik helyének elkerüléséért. Az osztrák csapatot stabil A csoportos válogatottnak tartja, olyan játékosokkal, akik kulcsszerepet játszanak csapataikban, a letteket pedig náluk is jobbnak. A D csoportból a norvég–dán páros valamelyike kerülhet az alsó ágra. Mindketten erősebbek, mint a franciák, ráadásul az idei év meglepetéscsapata volt a norvég, de úgy érzi, megfelelő hozzáállással és játékkal komoly küzdelemre tudjuk késztetni őket. A cél a bent maradás, és mindenképpen az, hogy méltó partnerei legyünk a többi csapatnak.

Érdekes párhuzamot vont a kanadai és az ukrán csapat között. A kanadaiak ugyanúgy nem adtak ki egyetlen meccsen sem mindent magukból, ahogy tették az ukránok Szapporóban. A vb-döntőn a meccs felénél, kétgólos vezetésnél úgy érezték, eldőlt a meccs, megbűnhődtek érte. Nagyon dicsérte az orosz csapat játékát, játékosait, mentalitását. Érzése szerint ez a két csapat ül jelenleg a jégkorongvilág trónján.

Pár perc erejéig kitértünk a legerősebb hokiligára, az NHL-re és a világ jégkorongjának elitjét jellemző trendekre is. Bár korábban Pat Montreal Canadiens-rajongó volt, mára nem mint szurkoló, hanem mint edző nézi az észak-amerikai ligát. A Detroit Red Wings játéka tetszik neki a legjobban. A hiba nélküli játék legszebb példáit lehet látni a Joe Louis Arenában, de fantasztikus munkát végzett Claude Julien is aBoston Bruinsszal, egy nagyon fiatal csapattal késztette 7. meccsre a Montrealt a rájátszásban. A bostoni tréner megtalálta a játékot, amivel sokat lehet fejlődni, de a csapat korábbi stílusára, adott játékerejére épül, azt veszi alapnak. A jégkorong évről évre hatalmasat fejlődik. A mostani totális játékstílusban minden játékosnak univerzálisnak kell lennie. Nincsenek már hagyományos értelemben vett lövő játékosok vagy centerek. A támadónak már nemcsak elszenvednie kell az ütközéseket, hanem adnia is. Ray Bourque számtalan gólt lőtt a kék vonalról, de erre ma már sokszor nincs idő, inkább a különböző játékhelyzetekből minél jobb megoldást kihozó kreatív játék lehet az értékesebb.

Minden játékosnak folyamatosan képeznie kell magát, fejlődnie kell, akár 35-38 éves korban is lehet előrelépni. Meghatottan beszélt egy játékosról, aki nem honfitársa. Alekszandr Ovecskinről van szó. Úgy véli, minden edző álma, hogy Ovecskin a kezei alatt dolgozzon. Ő az, aki a világ egyik legjobb lövője, az egyik legtechikásabb, leggyorsabb, legerősebb játékos. 21 éves korára teljesen kész és komplex, akitől személy szerint ő is csak tanulhat. Tartozunk neki azzal, hogy megnézzük azt az ütközést, amit akkor vitt végbe, mikor a svédek domináltak a meccsen, és Morozov, valamint Kovalcsuk is kivált az orosz csapatból. A következő cserében lépett pályára, és a svédek legerősebb játékosa ellen jelezte, az orosz csapat felveszi az elé dobott kesztyűt Egymaga elérte, hogy az oroszok morális fölénybe kerüljenek.

Mivel úgy érzékeljük, hogy a magyar játékosok a fizikai játékban és lövőerőben le vannak maradva, feltettük a kérdést, mikor érdemes az edzőnek ezzel elkezdeni foglalkozni. A bodycontact játékot Kanadában 12 éves kor után kezdik, viszont akkor nagy hangsúlyt fektetnek rá. A bodycheck nehéz műfaj, különleges technikát kíván, olyan gondolkodást, ami mellett korán képes felismerni a játékos az ütközés lehetőségét. Ez a képesség felnőtteknél nehezen fejleszthető. A kapura lövés technikáját már gyermekkorban elkezdik elsajátítani a hokinagyhatalmak klubjainál, ezt egyre inkább játékhelyzetekben gyakoroltatják, hiszen a felgyorsult játékban tiszta lövőhelyzet ritkán fordul elő. Természetesen szükség van kifejezett lővöedzésekre is, amikor játékosonként több százszor lőnek kapura az edzésen.

Megkérdeztük, milyen céljai, milyen álmai vannak edzőként. A jelenlegi legnagyobb álom az olimpiai szereplés lenne 2010-ben. Nem egyszerű feladat ez. Először is sikerrel kellene vegyük a budapesti előselejtezőt, és ez még az ellenfelek ismeretében sem lefutott kérdés. A magyar válogatott soha nem engedheti meg magának, hogy valamely csapat ellen úgy lépjen jégre, hogy a mérkőzést előbb-utóbb úgyis megnyeri. A következő körben Rigában kemény dió várna ránk. A lett csapat ellen az élcsapatok sem mehetnek biztosra, pláne az otthonukban. Az ukrán válogatott nyilvánvalóan vissza szeretne vágni a Szapporóban történtekért, az olaszok pedig bár idén kiestek az A csoportból, hosszú évek ottani tapasztalatával felvértezve indulnak a csatába.

Klubedzőként szeretne eljutni a DEL-be vagy a svájci A ligába. Úgy érzi, az olyan színvonal, amire bármelyik edző büszke lehet. Az EHC Münchennél van már szerződése a következő szezonra. Beszélt arról is, hogy a mostani holtszezonban volt pillanat, amikor komolyan elgondolkodott azon, hogy Ocskayt és Tokajit Münchenbe csábítsa, szükségük volt egy jó centerre és egy jól lövő jöbbkezes hátvédre, de végül arra gondolt, szövetségi kapitányként az az érdeke, hogy a Volán ne essen atomjaira, jó centert és jól lövő védőt lehet másikat is találni.

A magyar jégkorongról is kérdeztük. A bajnokság legnagyobb problémája a fizikai játék hiánya, és az, hogy elkényelmesíti a válogatott játékosokat. A gyengébb csapatok ellen kényelmesen játszva is eredményesnek lehet lenni. A fiatalok 13-14 éves korig versenyképesek, később azonban elveszítik ezt, sokan elhagyják a jégkorongot, a hátország kicsi. Mindenképpen szükség lenne a játékosok számának növelésére minden korosztályban, és több versenyképes csapatra. Ha ez másképp nem megy, akkor meg kell próbálni egy második csapatot indítani az EBEL-ben. Vannak tehetséges játékosok, a Ladányi, Palkovics, Ocskay-féle nagy generáció mögött már most is vannak a csapatban fiatalabbak. Kovács, Vaszjunyin, Fekete, Benk bizonyítottak, Jobb, Galanisz és társai pedig ha kellően odafigyelnek, erősödnek, fejlődnek, nagy segítséget jelenthetnek akár már a közeljövőben, hiszen a tehetségük megvan mindehhez.

Talán még bizonyos értelemben pozitív hatása is lesz annak, hogy válogatottak távoztak idén a Volánból, ha a helyükre igazoló fiatalok az elkövetkező egy évet hasznosan töltik ott, kivívják azt, hogy lehetőséget kapjanak, és a többi EBEL-csapat elleni meccseken tapasztaltakból tanulnak. Neki is feltűnt, hogy az osztrák liga mennyire sokat jelentett Palkovicséknál, különösen a test test elleni játékot tekintve. Érdekességként megemlítette, az olasz és a francia jégkorongban sem könnyű fejlődni, bár több a pálya és a játékos, de a több eszköz nem jelent automatikusan jobb jégkorongot.

Korábban többször tartott edzői szemináriumokon előadásokat a magyar kollégáknak arról, hogy ő hogy képzeli el az edző feladatát, amennyiben ilyen kezdeményezések később is lesznek, szívesen vesz részt rajtuk. Érdekes tapasztalata volt kezdetben, hogy mennyire másképp gondolkozik ő edzőként, mint kollégái. Nem taktikáról, stratégiáról beszélt, hanem arról, hogy egy edző feladata ezen túl az is, hogy a játékosok jégkorongon kívüli életéhez is hasznosan járuljon hozzá. Az volt az érzése, hogy kollégái másra számítottak tőle. Az elkövetkezendő pár évben nem tervezi, hogy magyar klubcsapatnál dolgozzon, mert gondolnia kell a családjára is, és ambíciói is nagyobbak a magyar bajnokságnál. Azonban nem zárja ki, hogy később ismét magyar klubcsapat edzője legyen.