Az orosz–svájci negyeddöntőn kezdtük a helyszínen követni a világbajnokság eseményeit. Kétfős stábunk ötven százaléka a mérkőzés alatt szétnézett a lelátón és a csarnokban.

A nemzetközi szövetség vendégei számára fenntartott lelátón sok ismerőssel találkoztunk. Számunkra a legérdekesebb, hogy a magyar szövetség vezetői társaságában foglalt helyet Pat Cortina szövetségi kapitány. Jól megnéztem Cortinát mérkőzés közben. Nagyon koncentráltan figyeli a pályán történteket, szinte mindenre reagál. Szép megoldásoknál felcsillan a szeme, máskor bosszankodik. Igazi hokiőrült, nyilván.

Meg is kaptam a magamét, amiért egy labdarúgóklub emblémájával ellátott pólóban érkeztem a lelátóra. "Ez meg milyen sportág? Rossz helyen jársz?" – kérdezte cinikus mosollyal. Szabadkoztam volna, de megveregette a vállam. Cortina meglepően sok szót, kifejezést tud magyarul, örömmel használja ezeket beszélgetés közben.

Tőle néhány székre ült Mark Mahon, a japán válogatott szintén kanadai kapitánya. Az érdekes szituációkat a harmadok közötti szünetben megbeszélték a jó barátok. Mahon nemcsak nyilatkozataiban, az életben is rokonszenves, kedves ember.

Nem volt ennyire érdeklődő Alekszandr Radulov, a Nashville Predators csatára, és az orosz csapatból ilyen-olyan okok miatt kimaradt többi játékos sem. Ők a csarnok tetejére kifüggesztett sajtólelátón foglaltak helyet. Nem sokáig figyelték feszülten csapatuk oktatófilmbe illő játékát. Pontosabban mintegy 25 percig, merthogy a második harmad elejénél elkezdődött a Dallas–Detroit NHL-főcsoportdöntő. Ezt a sajtólelátón elhelyezett tévén közvetítették. A három orosz játékos a pályának háttal állva az NHL-csatát bámulta. Csak akkor fordultak meg, amikor a közönség az átlagosnál nagyobbat hördült. Mire a meccsek véget értek, a magukkal hozott húsz hot dog is elfogyott.