"A fiamat is kivettem volna az iskolából, de csak két órája tudtam meg, hogy lesz ez a rendezvény" – mondta egy válogatott mezbe öltözött apuka a Kisstadion mellett, 11 óra magasságában. Egy hölgy pedig rászólt a fiára, aki a többiekkel birkózott a fűben: "Ha összekoszolod a nadrágodat, agyonváglak." Valamennyien a válogatottat várták.

Mármint a magyar jégkorong-válogatottat, amely szombaton az ukránok legyőzésével kiharcolta, hogy jövőre az A csoportos világbajnokságon indulhasson.

A rendezvény délre volt meghirdetve, sokan már egy órával a kezdés előtt próbáltak helyet foglalni. Ám közben érkezett a hír, hogy az érkezés csúszik egy órát. Persze volt jól értesült szurkoló, aki tudta, csak nemrég indultak el Bécsből, és kettő előtt nem lesznek itt. Erre egy idősebb úr csak annyit mondott: "Nem baj, én azt is kivárom."

Sokan úgy vélték, a hétfő déli időpontnál keresve sem lehetett volna rosszabbat találni egy ilyen siker megünneplésére. Ha este hatra teszik, háromszor ennyi szurkoló jött volna ki, és a játékosok is elnézték volna, ha ennyivel később kerülnek ágyba. Ennek ellenére volt egész gyerekcsapat is, mezbe öltözve, fiatalok, idősebbek, és volt egy apuka, aki három kislányával jött ünnepelni.

A várakozás alatt Török László rádiós próbálta fokozni a hangulatot, de bármilyen jól is kezelte a napon aszalódó közönséget, a legnagyobb ováció akkor tört ki, amikor a mögötte látható kivetítőn Peterdi megszerezte a harmadik gólt az ukránok ellen. Amikor már Budapest környékén volt a busz, Török kivezényelte a népet a Kisstadion elé, hogy ott várják hangos szurkolással a győzteseket.

"Bonyolult dolog ez a siker, más dimenzióba került a magyar jégkorong, új időszámítás kezdődik. A feljutás húzóerővé válhat a sportág számára, gyerekek sora kezdhet el jégkorongozni" – bizakodott Studniczky Ferenc, a szövetség elnöke. Szerint csodával határos, ahogy Palkovicsék szerepeltek, de nem kételkedett a sikerben. "Ezt komolyan mondom, nem utólag akarok okoskodni, de ez a csapat annyira együtt volt, egy percig sem éreztem, hogy baj lehet" – mondta a buszra várva Studniczky, aki a jövő évi A csoportos tornával egyelőre nem akart foglalkozni.

Amikor a busz begördült, a fotósok és a szurkolók rohamától szinte le se tudtak szállni a csapat tagjai. Amikor nagy nehezen mégis, akkor pózoltak, bohóckodtak. Egyikük még azt is megígérte: "Csökkentjük az adókat!"

Végül mindenki megtalálta hozzátartozóit, és amíg Peterdi – aki a többiekkel együtt elmondása szerint 40 órája nem aludt – nagy örömmel pacsizott mindenkivel, édesapja a vállán sírt. A játékosok mindenki kérdéseire próbáltak válaszolni, de így is csak elcsípett mondatokat lehetett belőlük kiszedni a sorozatos autogramosztás és fényképezés közben.

Palkovics például – miközben alig akarta elengedni a győzteseknek járó díjat – csak annyit mondott: annak ellenére, hogy csak kis pont vagyunk a világban, megérdemeljük a sikert, ez a csapat szinte tíz éve együtt van, kitűztek egy célt, amit most sikerült elérni.

Az ukránok elleni meccs harmadik gólját szerző Peterdi állította, nem volt ideges 3-2-nél sem, hitte, hogy megcsinálják. És ennyit mondott 2009-ről is: "Úgy gondolom, nehezebb felkerülni, mint bent maradni. Itt a sikerhez öt meccset kell nyerned, ott akár két győzelemmel is megoldhatod a feladatot."

Update: ebben a posztban van még egy csomó fotó.