Úgy látjuk, a tegnapi meccset hozzánk hasonlóan az egész ország élőben követte, izgalomban és feszültségben, így hadd ne foglalkozzunk az ott történtekkel, amúgy is, egy nap elteltével is leírhatatlan élményt jelent a csapat teljesítménye.

Tizenegy fős táborunk (igen, érkezett erősítés Szapporóból és Nagoyán át Helsinkiből is) derekasan helytállt a házigazdákkal folytatott hangpárbajban, így boldogságunk mellé jelentős rekedtség is társul, de szerencsére ma nem volt fellépésünk a szapporói operaházban. A fiúk a meccs után már előre tekintenek, ahogy Balu fogalmazott: ez a meccs már elmúlt, csak történelem, most egyetlen feladat van: meg kell verni a horvátokat. A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón természetesen kikerülhetetlen téma volt a harmadik japán gól, de ez a két edző szívélyes kapcsolatát szemmel láthatóan nem befolyásolta.

A mérkőzés után a Szapporóban tartózkodó magyar szimpatizánsok jelentős része tiszteletbeli házigazdánk vezetésével és szervezésében elmerült a japán gasztronómia rejtelmeiben, és szakét, illetve umesut (szilvabort) kortyolgatva ünnepi hangulatban elemezte a meccsen történteket. Talán megbocsátják nekünk az olvasók, hogy emiatt csúsztunk kicsit a beszámolóval.

A mai szabadnapon pedig megtanultuk tisztelni természet anyánkat. Szapporótól kétórányi vonatútra található Toya városa, amely mellett egy ma is aktív vulkán, illetve régi kráterében egy krátertó található. Csapatunk az ellenség megtévesztése végett (és az előző esti, önfeláldozó ünneplés következményeként) két részletben közelítette meg Toyako Onsent, a krátertó partjára épült kisvárost. A krátertó közepén egy nagy és több apró sziget van, amelyekre hajókkal át is lehet menni.

A környéken az aktív vulkáni tevékenység számos jelét lehet látni. Ezek közül kétségkívül a legbarátságosabbak a lépten-nyomon fakadó hőforrások, amelyek jó részét lábfürdőhelyekké építették ki. A vulkán az elmúlt száz évben négy alkalommal is kitört, mindig jelentős pusztítást okozva. Az egyes kitörések alkalmával új lávakúpok, kráterek keletkeztek, amelyekből kénes gőzök törnek elő. Egészen megdöbbentő, hogy a gőzölgő vulkán oldalában, nem is nagy magasságban még hófoltokkal is találkoztunk.

A 2000-ben történt legutóbbi vulkánkitörés emlékei hihetetlen látványt nyújtanak. A Toyako Onsen felé vezetó út régen nyílegyenesen és egyenletesen süllyedve haladt a kráter peremétől a krátertó felé. Ez a kitörés viszont teljesen átalakította a tájat. Egy új, 67 méter magas hegycsúcs született, amely megemelte és lépcsőzetessé törte a régi utat is, a földfelszín számos más helyen is megemelkedett vagy éppen megsüllyedt. A helyieknek villámgyorsan kellett elhagyniuk lakhelyüket, a hátrahagyott épületek, járművek maradványai, a vastag hamuréteggel borított épületek, az elpusztult fák égnek meredő csonkjai ma is a történtek elgondolkodtató mementójául szolgálnak.

Hogy a helyiek ma sem lehetnek teljesen nyugodtak, azt jelzik a kénes gőzkitörések, a körülöttük látható kénes ásványi kirakódások, a fortyogó vízforrások és iszaptavacskák is. A környék leghíresebb fürdőhelye Noboribetsu Onsen, ahol a hegyek oldalában fakadó forró vizes források vizében lehet megmártózni japán módra, egy szál törülköző takarásában.