Hetven éve, a prágai világbajnokságon érte el addigi legnagyobb és évtizedeken át megismételhetetlen sikerét a magyar válogatott – juttatta eszünkbe emailben a jégkorongszövetség. A csapat egyenrangú ellenfélként pontot rabolt a címvédő és későbbi világbajnok Kanada csapatától. Az 1938. február 18-ai meccs 1-1-re végződött.

Az előjelek alapján senki sem várt ekkora sikert. A külföldi lapok helyezésre esélytelennek tartották a magyar csapatot. Az egyetlen felkészülési mérkőzésen kiábrándító játékkal csak döntetlenre futotta a tapasztalatlan lettek ellen.

A selejtezőből a Románia és Litvánia elleni győzelemmel, valamint a Svájctól és Lengyelországtól elszenvedett vereséggel jutott tovább a válogatott. A középdöntőben Németország következett, amelytől csak egy szabálytalan góllal kaptak ki a magyarok. A játékosok a vereség miatt lehangoltan és elkeseredetten készültek Kanada ellen.

Kilencezer néző előtt játszottunk Prágában, Hircsák, Jeney, Barcza, Háray, Miklós és Róna kezdett, Pálfalvy, Margó és Szamosi csere volt, a csapatot Lator Géza szövetségi kapitány gardírozta. A kanadaiak az első harmad 7. percében szerezték meg a vezetést McReavy révén, ám a 14. percben az ellenállhatatlan Miklós lekorcsolyázta Marshallt, átadta a korongot Rónának, aki lehetetlen szögből lőtt, a korong becsúszott a jobb sarokba. A kanadaiak ezek után támadtak, mint a veszedelem, de a magyarok hősiesen ellenálltak. Sőt: Rónának a legvégén még volt egy ziccere, de a lövés pillanatában szájon vágták.

Óriási tapsvihar köszöntötte a magyar csapatot, írja a krónikás. Kiestünk a küzdelmekből, de a világbajnok ellen elért döntetlen a magyar korongsport legjobb eredményének számított. A mérkőzés után a válogatott öltözője örömmámorban úszott. Végül a 7. helyen zártunk.