Ők azok, akik a sikerek idején nincsenek reflektorfényben, de a rossz szereplés után először rajtuk verik el port. Ritkán hallunk róluk. Nevüket akkor emlegetjük, amikor karrierjük egy-egy mérföldkövéhez érnek, bajnoki címet szereznek, vagy rossz széria miatt kirúgják őket. Az edzőkről van szó ebben a hatrészes sorozatban. Vájkálunk a múltjukban, megnézzük, hogyan osztották a pakkot, edzőként mire lehetnek büszkék. Ebben a részben a Keleti Konferencia északkeleti divízójának edzőivel foglalkozunk.
John Paddock
Az Ottawa Senators edzője 1954. június 9-én született Kanadában, Manitoba állam Oak River városában. 1972-től a WCHL-ben szereplő Brandon Wheat Kings játékosa volt. 1974-ben az NHL amatőr draftján a Washington Capitals 3/37-esként választotta ki. Paddock két szezonon keresztül az AHL-es Richmond Robinsban keregette a pakkot, közben 1975-ben bemutatkozott a legjobbak között is. 8 mérkőzés erejéig kapott bizonyítási lehetőséget a Capstől, majd 1976-ban Piladelphiába igazolt. Később játszott a Quebec Nordiques együttesében is. Teljes NHL-es szezonja nem volt, többnyire az AHL-es Maine Marinersnél töltötte idejét. 1984-ben vonult vissza, összesen 87 NHL-mérkőzésen szerepelt, 8 gól és 14 assziszt fűződött a nevéhez, ami csatár létére nem túl sok.
Edzői karrierje a Maine Marinersnél kezdődött. 1983-ban Tom McVie-t váltotta a kispadon. A következő évben is a Marinersnél dolgozott, de csak segédedzőként. 1985-től 89-ig irányította a Hershey Bears csapatát. 1988-ban bajnokságot nyert velük, az év AHL-edzőjének választották. Első NHL-es megbízatását a Winnipeg Jetstől kapta. 1991-től 95-ig volt itt, de az utolsó évben szezon közben kellett távoznia, Terry Simpson váltotta. 1999-től ismét 6 AHL-szezon következett, előbb a Hartford Wolf Pack, majd a Binghamton Senators (a Hartforddal 2000-ben bajnok lett). 14 AHL-szezon alatt 542 győzelmet aratott, ezzel csúcstartó. 2005-ben került az Ottawához mint segédedző. 2007. július 6-án nevezték ki főedzőnek. NHL-rekordja a 2006/07-es szezon végéig: 281 mérkőzés, 106 győzelem, 138 vereség, 37 döntetlen.
Guy Carbonneau
Kanadai származású a Montreal Canadiens edzője is. Carbonneau 1960. március 18-án született Quebecben. Gazdag játékos-pályafutásának nagy részét a Canadiensnél töltötte, két Stanley Kupát nyert. Karrierje a QMJHL-ben, a Chicoutimi Sagueneensben kezdődött. 1979-ben a 3/44-es válaszott volt, a Canadiens vetett rá szemet. AHL-es tanulóéveit a Nova-Scotia Voyageursnál töltötte. Bár már az 1980/81-es szezonban bemutatkozott Montrealban, igazi karrierje a 82/83-as szezonban kezdődött. 1986-ban tagja volt a Stanley Kupa-győztes csapatnak. 1988-ban, 89-ben és 92-ben is elhódította a Frank J. Selke-díjat, a legjobb védekező csatárnak járó trófeát. Az 1989/90-es évadban ő volt a Canadiens kapitánya. 1993-ban ismét bajnok lett. 1994-ben a Canadiens elcserélte Jim Montgomeryre, így a St. Louis-hoz került, ahol csak egy évet töltött, majd jött a Dallas és 1999-ben egy újabb bajnoki trófea. 2000-ben vonult vissza. 1318 NHL meccsen szerepelt, 260 gólt ütött, 403 gólpasszt adott.
Pályafutása befejezése után Michel Terrien segítőjeként a Canadiens másodedzője lett. 2002-ben Dallasba tette át a székhelyét, általános igazgató-helyettes pozíciót töltött be. 2006 januárjában tért vissza Montrealba. Claude Julien, majd az átmenetileg edzői teendőket ellátó Bob Gainey mögött segédkezett. 2006 nyarán nevezték ki a Montreal 28. edzőjének. NHL-rekordja a 2006/07-es szezon végéig: 82 mérkőzés, 43 győzelem, 34 vereség, döntetlenek nélkül.
Claude Julien
Nem meglepő, hogy Julien is kanadaiként látta meg a npavilágot, 1960. április 23-án, Ontario állam Blind River városában. 15 szezonon keresztül játszott, az NHL-t is elérte, maradandót azonban nem tudott alkotni. AZ OHA-ban, az Oshawa Generals csapatában indult a karrierje 1977-ben, majd 1978-tól 1980-ig a Windsor Spitfires következett. Játszott az IHL-ben: Port Huron Flags (1980/81), Milwaukee Admirals (1983/84), Kansas City Blades (1990/91); a CHL-ben: Salt Lake Golden Eagles (1981-83); az AHL-ben: Fredericton Express (1983-88), Baltimore Skipjacks (1987/88), Halifax Citadels (1988-90), Moncton Hawks (1991/92). Az NHL-ben 14 meccs erejéig próbálhatta ki a tudását, a Quebec Nordiques alkalomazottja volt 1984 és 1984 között, 0 gól és 1 assziszt fűződik a nevéhez.
Edzői karrierje első állomásán a QMJHL-ben szereplő Hull Olympiques legényeit trenírozta, nem sikertelenül, hiszen Memorial Cupot nyertek. Ezt követően a kanadai szövetségnél vállalt munkát, 2000-ben világbajnok lett a juharlevelesek juniorcsapatával. Erre figyelt fel a Hamilton Bulldogs menedzsmentje, 2000-től már az AHL-es gárda főedzője volt. 2003. január 17-én Michel Terrien montreali bukását követően a Canadiens főedzője lett. Egészen 2006 elejéig dolgozott Montreálban, majd a már fentebb említett edzőcsere folytán Gainey váltotta őt. A tavalyi szezonban az atlanti divízió élére hozta a New Jersey Devilst, a szezont azonban nem tudta befejezni. 3 mérkőzéssel az alapszakasz vége előtt Lou Lamoriello általános menedzser kirúgta. Lamoriello azt mondta, bár a Devils kiválóan teljesített az alapszakaszban, és ez Julien érdeme, a csapat sem a játékkal, sem mentálisan nem haladt jó irányba. A döntés mögött személyi ellentétek húzódhattak. Sokáig nem maradt munkanélkül Julien, ez év június 19-én a Boston főedzője lett. NHL-rekordja a 2006/07-es szezon végéig: 238 mérkőzés, 119 győzelem, 86 vereség, 33 döntetlen.
Lindy Ruff
Az edzőkről szóló írásunk legnagyobb egyénisége – mind játékosként, mind az edzői karrierje során elért eredményei miatt – Lindy Cameron Ruff. Aki, mondanunk sem kell, dettó Kanadában született 1960. február 17-én. 12 szezonon keresztül játszott a legjobbak között, és a jelenlegi összes NHL-edző közül ő dolgozik legrégebb óta jelenlegi klubjánál, a Buffalo Sabresnél. 1976-ben kezdődött játékos-pályafutása, a WCHL-ben, a Lethbridge Broncosnál. 1979-ben a Buffalo a 2/32-esként draftolta. Még abban az évben be is mutatkozott a Sabresben. 1986-ban szörnyű családi tragédia érte. 16 éves öccse, aki szintén hokizott, csapatával tért volna haza, amikor balesetet szenvedett. A tragédiában a busz hátsó részében utazó négy fiatal, köztük Brent Ruff, életét veszítette.1989-ben szezon közben igazolt New Yorkba, a Rangershez, ahol 1991-ig játszott, majd levezetésképp egy évet az AHL-es Rochesterben, egyet az IHL-es San Diego Gullsban töltött.
1993-ban vonult vissza, még ugyanabban az évben a Florida Panthers segédedzője lett. 1997-ig dolgozotta a Panthersnél, előbb Roger Nielson, majd Doug MacLean segítőjeként. 1996-ban egészen a Stanley Kupa döntőjéig menetelt a csapat, ahol a Colorado jobbnak bizonyult. 1997. július 21-én a Buffalo-történet 15. főedzőjének nevezték ki. 1999-ben a fináléig vezette a Sabrest, ahol a Dallas 4–2 arányban diadalmaskodni tudott. 2006. április 5-én az NHL 31. edzője lett, aki elérte a 300. győzelmét. A szezon végén Jack Adams-díjjal, vagyis a legjobb edzőnek járó trófeával jutalmazták munkáját. 9 buffalói év alatt 6-szor jutott a Sabres a rájátszásba. és a már említett Stanley Kupa döntő-mellett 3-szor játszhatott konferenciadöntőt. Játékosként 691 NHL-mérkőzésen szerepelt, 105 gólt lőtt, 195 gólpasszt adott, ez összesen 300 pont. Edzőként NHL-rekordja a 2006/07-es szezon végéig: 732 mérkőzés, 353 győzelem, 270 vereség, 109 döntetlen. Győzelmeit tekintve 27. az NHL,edzők örökranglistáján.
Paul Maurice
Mai ötödik edzőnk, Paul Maurice is kanadai, ráadásul nagyon fiatal. 1967. január 30-án született Ontario állam Sault Ste. Marie városában. Játékos-pályafutása során az OHL-nél tovább nem jutott, igaz, 21 éves korában abbahagyta a játékot. Négy szezonon keresztül a Windsor Compuware Spitfires együttesében szerepelt. 1985-ben draftolta a Philadelphia Flyers, de még abban az esztendőben egy mérkőzésen szemen lőtték, ami miatt abba kellett hagynia a játékot. A Windsor akkori tulajdonosa, Peter Karmanos azonban nem feledkezett meg egykori védőjéről. A Detroit Junior Red Wings OHL-es csapathoz hívta 1994-ben edzőnek. 1995-ben második helyen végzett csapatával. A következő szezont a Hartfrod Whalers kispadján, másodedzőként kezdte, majd 1996-ban főedzőnek nevezték ki (Paul Homgrennel dolgozott, majd őt váltotta a kispadon). Paul Maurice neve úgy vonult be az NHL és a Hartford történetébe, hogy ő volt a Whalers utolsó edzője. 1997. április 13-án játszotta a csapat az utolsó mérkőzését, kikaptak a Tampa Baytől.
Maurice a franchise jogokat átvevő Carolina edzője maradt, 2004-ig ott is dolgozott. A szezon közben, a 30. meccs után kellett távoznia (8-12-10-es mutató után), helyét Peter Laviolette vette át. Hat szezon alatt háromszor jutott be a Hurricansszel a rájátszásba, 2002-ben döntőt játszhatott. 2005-ben a Maple Leafs farmcsapatának, a Toronto Marliesnek (AHL) a főedzője lett, majd a tavalyi szezon elején vette át a nagycsapatot. Edzőként NHL-rekordja a 2006/07-es szezon végéig: 756 mérkőzés, 308 győzelem, 322 vereség 126 döntetlen.
