Nem akármilyen döntést hozott az az ember – vagy testület –, aki/amely úgy gondolta, a mindenről döntő skót–olasz labdarúgó Eb-selejtezővel azonos időben jégkorongmeccset rendez. De ez történt: szombaton fél héttől fogadta Milánóban Szuper Levente bajnoki második helyezett csapata, a Vipers az éllovas Cortinát. 1237 néző előtt.

Visszavágó volt ez a javából, hiszen a tavalyi döntő párosítása ismétlődött meg. Akkor a Cortina d'Ampezzó-i legények nevettek a végén. Ráadásul a vendégek sorozatban háromszor győztek, és az sem Szuperék mellett szólt, hogy ebben az idényben egyszer már veszítettek a Cortinával szemben, vendégként, 3-2-re.

A Viperák visszavágtak, és ebben szerepe volt a magyar válogatott kapusnak is. A végeredmény 6-3 lett. Kezdésképp kettős emberelőnyt hagytak ki a vendégek, de sokat nem bánkódtak ezen, mert 9:53-nál máris 0-1 volt a táblán. Jól jöhetett azonban a hazaiaknak, hogy az egyenlítés és a vezetés megszerzése már az első harmadban sikerült.

A második harmad elején (24:45-nél) már 3-1-nél tartottunk. Ekkor a helyi krónikás följegyezte azt, amire tényleg büszkék lehetünk: "A milánói kapuban Szuper verhetetlen, egyre-másra véd hatalmasakat." A szuperlatívuszok vissza-visszatérnek, 4-2-nél kapusunk ismét csodálatosan véd, a talján krónikás ezt írja: "Szuper az első lövést, majd a másodikat is úgy védi, hogy az már csoda!" Aztán 5-2, 5-3, 6-3 az állás, és vége. Ezzel a Milano Vipers továbbra is második, de már csak két pont hátránnyal.