"Abszolút nem akarom fényezni a dolgokat, de a hatodik helyünk hihetetlen nagy eredmény – mondta Ocskay Gábor, a Sapa Fehérvár AV19 szakosztály-igazgatója blogunknak adott alapszakasz-értékelő nyilatkozatában. – Nagyon sok ember rengeteg sok munkája fekszik ebben, de a siker elsősorban a játékosoké." A magyar EBEL-csapat napi dolgai mellett többek között a rövid és középtávú feladatokról, a következő szezon erősítéseiről, a Winter Classicról, a Csomolungmáról, a farmcsapatról és Nagy Gergő távozásáról is szót ejtettünk.
"A legnagyobb dolog, hogy három osztrák csapatot is megelőztünk, és nem kell a 7–8. helyért küzdenünk a középszakaszban. Az igazolásaink jól sikerültek, nyugodt, kiegyensúlyozott környezetben jó szakmai munka folyik nálunk. A körülmények jók, még akkor is, ha a szakosztály fennállásának legnehezebb négy hónapja következik. Ehhez a munkához hatalmas erőt ad a játékosoknak, az edzőknek, a menedzsmentnek, a szponzoroknak és a közönségnek ez a hatodik hely. A közönségünkre csak felsőfokú jelzőket tudok használni. Hétről hétre egy-két alkalommal megtöltik a jégcsarnokunkat, itt van velünk folyamatosan 3000-3500 ember, és egyre többen járnak külföldre is. Nagyra értékelem, hogy a komoly gondok, a gazdasági válság, a tv-közvetítés és a jégpályánk luxusnak nem nevezhető körülményei mellett is ennyi embert meg tudunk mozgatni, és most már túlléptük városunk, megyénk határait, az évek során országosan ismert és szeretett csapat lettünk, elképzelhetetlen messzeségből járnak hozzánk szurkolni emberek.
Újabb igazolást nem tervezünk. Az újak sokat hozzátettek a csapat eddig sem kevés értékéhez. A társaság hosszú idő után újra igazi csapatként funkcionál, pedig idén nem úsztuk meg, sok hiányzás, sérülés tizedelte sorainkat, ahogy természetesen más csapatokét is. Ennek ellenére a kritikus időszakokban olyan eredményeket értek el a srácok, hogy le a kalappal előttük. Csak ha az utóbbi időre gondolok, említhetem itt a villachi 4-0-s győzelmet, az az követő klagenfurti mérkőzésen mutatott játékot és pontszerzést, vagy a feledhetetlen zágrábi sikerünket, amelyet 15 ezer néző előtt értünk el. Meglepetés volt ez évben a vendégszereplésünk, az idegenbeli tabella mindent elmond csapatunk nagyon nagy erejéről és tartásáról.
Igazából minden mérhető mutatóban javítani tudott a csapat, kisebb-nagyobb előrelépés minden viszonylatban van, egy negatívumot leszámítva, a hazai szereplést. De a közönség mégis tolerálja ezt a csapatnak, és nem tudunk olyan rosszul játszani, olyan gyenge szériát produkálni, hogy a következő hazai meccsen ne legyen telt ház. A csapatot ilyenkor is nagyon szeretik, ugyanakkor egy-egy játékost megtalálnak egyesek, de sajnos ez Magyarországon így működik, sok negatív gondolkodású ember van, aki máson tölti ki a dühét. De ezek a játékosok hamar csattanós választ adtak a kritikákra.
Az biztos, hogy Tokaji Viktort egész szezonra elvesztettük. Amikor erről értesültem Jesenicéből, nagyon megijedtem, de a hátvédek részéről is nagy meglepetés ért, mert a maradék hat-hét ember onnantól kezdve még magasabb szinten oldotta meg a feladatát, pótolták a hiányzó oszlopot. Bízunk benne, hogy Eric Johansson felépül a rájátszásra, mert hatalmas szüksége van rá a csapatban, visszatérése jelentősen bővítené a lehetőségeinket. Igazából ő lehetne az egyetlen cserelehetőségünk, de reménykedünk, hogy számíthatunk játékára.
A középszakaszban nem várok lazítást a csapatok részéről, szerintem végig éles küzdelem lesz, az egyenes kieséses szakasz rajtpozíciói minden csapatnak nagyon fontosak. Nekünk sem mindegy, hogy itthon kezdhetjük-e a rájátszást. Ehhez a négy közé kéne jutnunk a középszakaszban. Tudom jól, hogy az első hat egymás közötti eredményei alapján ezt az alapszakaszban teljesítettük, de most nulláról indulunk, sőt négyen pontelőnyben vannak hozzánk képest. A folytatásra nézve elmondható, a hat közé jutásnak semmi reális pénzügyi alapja nem volt, a négy közé kerülésnek nyilvánvalóan még ennyi sem lenne. Nálunk sokkal jobb helyzetben lévő csapatokat szorítottunk hátrébb.
De mindig azt mondom, lépésről lépésre haladjunk, mindig egy lépcsőt lépjünk feljebb, és a cél nem lehet más, mint a végén feljutni a hegyre. Szeretnénk a Csomolungmát megmászni, és most jelenleg valahol hatezer méter környékén vagyunk. Sokat dolgoztunk, míg ide feljutottunk, innen már baromi nehéz az út, de nem akarunk visszafordulni. Feljebb akarunk jutni, és ehhez minél kevesebb serpát fogunk igénybe venni, magunk visszük a batyukat. A maximumot szeretnénk kihozni a lehetőségeinkből.
El kell kezdenünk foglalkoznunk a jövő évi csapat kialakításával is, ez a menedzsment feladata. Ilyenkor először a légiósok körüli kérdéseket tisztázzuk, de természetesen a rájátszás alatt nem zavarjuk meg tárgyalásokkal a játékosokat. Legújabb játékosunkkal, Chad Klassennel nagyot erősödött a csapat, azt gondolom, az első két sorunkat bármelyik EBEL-csapatnál szívesen alkalmaznák, és végre négy olyan sorral tudunk felállni, amely minden elemében erős értékeket hordoz. Klassennel a következő szezon végéig írtunk alá szerződést, reméljük, ez Derek Ryan fantáziáját is megmozgatja, amikor az esetleges hosszabbításról beszélünk majd vele."
A nagy érdeklődésre való tekintettel sokakban felmerült a kérdés, nem lenne-e érdemes a rájátszás mérkőzései közül egyet-kettőt a Papp László Budapest Sportarénában rendezni. "Ennek gazdaságilag semmi realitása sincs. Való igaz, hogy jégcsarnokunkban a kulturált szórakozás esélye néha veszélybe kerül, mert sokan vagyunk, nem mindenben tudunk kellően színvonalas szolgáltatást biztosítani, de sajnos jelenleg ez a realitás, nem tudunk mit tenni. Természetesen a megoldáson gondolkodni kell, de ebben a helyzetben nem tartom reálisnak, hogy egy új jégcsarnok építéséről beszéljek. Viszont akár egy bővítés is szóba jöhet, ha megtaláljuk a megoldást és a forrást ehhez. Korábban felmerült, hogy a decemberi Znojmo-meccset elvisszük Budapestre, és csinálunk egy Winter Classicot a Kisstadionban. Ezt a kérdést be is vittem a szakosztályvezetés elé, de a menedzsment leszavazta a kérdést, elsősorban a sok bizonytalansági tényező miatt."
A farmcsapat körüli helyzet nem megkerülhető kérdés. A fiatalok sokáig biztos rájátszást érő helyen álltak a Mol Ligában, de az utóbbi két hónapban sorozatosan nagy vereségeket szenvedtek, végül a hetedik helyen fejezték be a versenysorozatot. "Felháborító, ami december eleje óta a második csapatunknál történik. Elkeserítő, hogy fiatal játékosok, akiknek minden feltétel adott a jó munkavégzéshez, akiknek perspektívát mutatunk, hogy kiemelkedő teljesítménnyel odakerülhetnek az EBEL-kerethez, olyan produkciót mutatnak, amely nemhogy ehhez, de mindenhez kevés. Sorozatban megmagyarázhatatlan eredményeket érnek el. Nyilvánvalóan az egész történetet át kell gondolnunk. Sok tehetséges vagy tehetségesnek tartott játékosunk van a farmcsapatban, elfogadhatatlan, hogy 8-10 gólokat kapnak zsinórban."
A negyedik sor centere, Nagy Gergő néhány hete hirtelen Miskolcra távozott. Akkor talán nem volt kimerítő a tájékoztatás a válás körülményeiről, ezt most pótoljuk. "Nagy Gergőt még egyéves szerződés kötötte hozzánk, de a fiatal center mindenképpen szeretett volna eligazolni. Ahogy nyilatkozta is, a közeljövőben külföldön szeretné magát kipróbálni, és ehhez sok jégidőre van szüksége. Kevin Primeau edző marasztalta, de mint Nagy Gergő elmondta, ő mindenáron első vagy második soros csatárként kíván játszani, ezt pedig nem tudtuk biztosítani számára. A tárgyalások végén a játékos kérésére felbontottuk a szerződést, szabadon távozhatott. Kívánom neki, hogy legyen sikeres, és teljesüljenek tervei, mert az a magyar jégkorong számára is sokat jelentene. Nagyon tehetséges játékosról van szó, akire nagy szükség lenne a válogatottban, ha ezt a tehetségét valóban ki is tudja tenni a jégre. Soha ne mondd, hogy soha, úgy búcsúztunk el, hogy nem örökre válunk el, ki tudja, lehet, hogy egyszer valamikor majd újra nálunk játszik."
