"Világbajnokként a kötelező győzelem is megvan. Egy hónapon belül kétszer győztük le a briteket. Nehéz lehet egy játékos dolga, amikor este megnyeri a világbajnokságot, ünnepel fél órát, majd az edzői takarodót fújnak, mert másnap, alig 12 óra múlva ismét jégre kell mennie, és egy olyan meccsen kell hokiznia, ahol semmilyen tét nincs és nem érdekes, ki nyer. Na a magyar csapatra ez a feladat várt szerdán Nagy-Britannia ellen." Gömöri Csaba szövetségi edző utolsó tromsői beszámolóját olvashatják tovább után. A nemzetközi szövetség honlapja hosszú cikkben számol be a magyar ifjúsági női válogatott sikeréről. Megemlítik, hogy legutóbb a Szovjetunió felbomlása után az utódállamok hajtottak végre ehhez hasonló előrenyomulást a vb-mezőnyben. A cikk megemlíti, hogy a jelenleg zajló A csoportos világbajnokságról Svájc vagy Oroszország esik ki, tehát az már biztos, hogy a kanadai, amerikai, cseh, finn, német, svéd hatosból három válogatottal játszunk jövőre.
"Persze mégsem volt szimplán csak ennyi ez a mérkőzés. Hiszen világbajnokként játszani felelősség. Mindenkinek tudnia kell, hogy itt már mindenki ránk figyel. A városban megsüvegelik a játékosokat, edzőket, a szállodában mindenki nekünk gratulál. Nézik, mit eszünk, miben megyünk le a vacsorához, mert mindenkinek mi magyarok vagyunk most az érdekesek. Keresik a választ arra, hogy mitől is jobbak ezek a csajok a többieknél.
Ezzel a teherrel és felelősséggel kellett délben kikorizni a szigetországiak ellen és a kötelezően elvárt győzelmet begyűjteni. Sajnos kicsit olyan is lett ez a meccs, ami ilyenkor szokásos: nyögvenyelős. Az első harmadban kissé enervált, talán álmos is volt a csapat, és a britek erre ráérezve nagyon harcosan és erőszakosan játszottak. Egy kósza távoli lövés pedig meg is lepte az eddig kitűnő formában védő kapusunkat. Sajnos így hiába volt tucatnyi helyzetünk, amelyeket talán túl is komplikáltunk, az oroszlánosok mentek előnnyel a szünetre.
Ekkor Buzás Norbi nyugtatólag, én pedig kicsit erőteljesebben kértem a csapattól, hogy próbáljon meg összeszedettebben hokizni, figyeljen jobban oda, mert ez nem járja, hogy ezt a meccset kiengedjük a kezünkből. Talán ennek, talán a szerencsénknek köszönhetően Maszlova Kátya révén az első percben egyenlítettünk, majd rá egy percre Medgyes Dorottya kék vonalról megeresztett lövésével át is vettük a vezetést. De a britek ezúttal nagyon szívósan küzdöttek, és megint ki tudtak egyenlíteni. Azért előnnyel tudtunk szünetre menni, hiszen Kátya megszerzett a kék vonalnál egy korongot, betört vele a szélen, kicselezte a hátvédet, majd elhúzta a kapus előtt is, és fonákkal nagyon szép gólt lőtt. Így 3-2 lett ide.
Ekkor edzőkollégám elmondta a lányoknak, hogy 20 perc van hátra a vb-ből és 20 percre vagyunk attól, hogy veretlenül legyünk győztesek. Az utolsó energiáinkat is mozgósítani kell, be kell darálni a talán kicsit fáradó briteket. A harmadik harmad azonban megint egyenlítéssel indult, és újra kellett kezdenünk mindent. Mentünk is, nagyon nyomtunk, és egy ilyen alkalomnál Horváth Tifani ugrott ki egyedül, amikor már csak a kapussal volt szemben, akkor ziccerben utolérték és visszarántották őt. A cseh bíró habozás nélkül megítélte a jogos büntetőt, amit a sértett nagyon higgadtan, egy csel után értékesített. Ekkor éreztük, hogy sokadszorra már nem áll föl a brit csapat, a mieink közül pedig Bikás Luca is betalált még, így a vége 5-3 lett egy nagyon nehéz mérkőzésen.
Ezzel teljesítettük a kedd este felállított tervet, miszerint úgy kell és úgy méltó világbajnoknak lenni, hogy győzelemmel búcsúzunk az eseménytől. A lányok ismét bizonyítottak, hulla fáradtan és meggyötörve is megoldották a feladatukat. A meccs után ebéd, majd szabad program következett, és a nyolc órai vacsora után visszaindultunk a jégcsarnokba, ahol az osztrák-norvég meccs után az ünnepélyes eredményhirdetés következett. A magyar csapat minden játékosa és vezetője megkapta azt az érmet, ami nagyon keveseknek van kis hazánkban, egy divízió 1-es aranyérmet.
Kiss-Simon Franciska amúgy Kangyal Balázs-osan – aki emlékszik Szapporóra, tudja, miről van szó – felemelte a magasba a világbajnoki tálat, amelyből szintén csak egy volt eddig magyar csapat birtokában, de most már kettő van. A torna gólkirálya és egyben a legjobb csatára Huszák Alexandra lett, a magyar csapat legjobb játékosa Gasparics Fanni, őt az edzői stáb jelölte erre a díjra, nem mellesleg a vb legponterősebb játékosaként. Nem volt könnyű a választás, de azt gondolom, jó döntés született, hiszen egy olyan hokisról beszélünk, aki 1994-ben született, tehát utolsó éves ifjúsági korú, ezért ő már nem játszhat az A csoportban, így sohasem kaphatná meg ezt a díjat. Öt mérkőzésen a legtöbb gólpasszt adta, és nagyon értékes játékosa volt a csapatnak.
El kell árulnom annyi kulisszatitkot, hogy nagyon sok vetélytársra talált a magyar csapatban, mivel nagyon sok klasszis és kimagasló teljesítmény volt a tornán nálunk. A nem díjazott játékosok közül meg kell említenem Medgyes Dorottyát, Németh Anikót, Kiss-Simon Franciskát és Kiss Andreát , akik szintén nagyot alkottak. Természetesen egy világbajnokságot 20, jelen esetben 21 ember tud megnyerni, és ez így volt ezen a vb-n is. Ami megint csak mindent elárul, a vb All Star sorába három magyar játékost választottak be, egy hátvédet, Kiss-Simon Franciskát és két csatárt, Huszák Alexandrát és Gasparics Fannit. Ugyanennél a szavazásnál Huszáknak ítélték az MVP-díjat.
A díjátadó után a csapat még fél órát ünnepelt a jégen, készültek a fotók magunknak és az ismerősöknek, edzőknek, barátoknak, akik azt hiszem, alig várják, hogy a csapat január 5-én, csütörtökön este 22.15 körül a koppenhágai járatról leszálljon a Ferihegy 2A-n. Ennél jobban már csak mi várjuk, mivel hosszú, egész napos utazás vár ránk két átszállással, mire Budapestre érünk. Találkozzunk ott sokakkal, akik szeretnék üdvözölni a világbajnok lányokat!"
