"Álmodtunk egy világot magunknak, itt állunk a kapui előtt. Adj erőt, hogy be tudjunk lépni, van hitünk a magas falak előtt! Kicsit átköltve ismét eszembe jutott ez az Edda-dal, amikor hétfő este lefeküdtem a szállodai szobában. Négy hete Asiagóban is hasonlókat gondoltam, csak akkor a cél a divízió 1-be jutás volt, ahol még sosem járt a magyar női jégkorong." Gömöri Csaba, a magyar női ifjúsági válogatott szövetségi edzője a szokásoknak megfelelően, az újabb sorsdöntő mérkőzés előtt is megosztja gondolatait blogunk olvasóival. 19.30-kor Norvégiával játszanak Huszák Alexandráék, és ha nyernek, sporttörténelmet írhatnak.
"Akkor ott azt éreztem, hogy csak sikerüljön ezeknek a lányoknak elérni azt az álmot, amit jó két éve mi edzők, vezetők már megálmodtunk nekik. És meglett, mert ezek a lányok nagyon jó hokisok, és mert csapatot tudtunk belőlük csinálni. Aztán hipp-hopp elérkezett a d1-es világbajnokság, ami egy fejesugrás volt az ismeretlenbe. Hiába néztem meg divízió 1-es vb-ket korábban, az ember csak akkor tudja meg, mi is ez, amikor itt van. A körítés, a profizmus, a nagyszerű ellenfelek.
És azok a vezetői, akik már évek óta benne vannak ebben a körforgásban, na és jó barátok, akik tudják, hogy ide tartoznak és ide tartozni jó, szóval ők nehezen vesznek be ebbe az elit társaságba új csapatokat. Mi hosszú harc árán mégis idekerültünk, és tudták a többiek is, hogy nem érdemtelenül. Aki figyelte az eredményeinket, az számított rá, hogy erősek leszünk, aki nem, az magára vessen. De már az is megtanulta.
Elkezdődött a vb, néhány nap és pár győzelem után mi lettünk a szóbeszéd tárgya, és végre pozitív irányban, a hokinagyhatalmak egyik viadalán. Az IIHF vezérkara, német, kanadai, norvég sportvezetők állítanak meg úton-útfélen, mert gratulálni szeretnének. Mára elértük, hogy a házigazda norvég csapat ellen a vb-győzelemért játszunk. Nem is így mondom inkább, hanem úgy, hogy a világbajnoki címért! Abban a társaságban, ahol a szlovákok, az osztrákok – akik bevallották, győzni jöttek erre a vb-re – jelentették eddig a színt, az elitet, mi magyarok játszunk az A csoportba jutásért.
Kedden ezek a lányok sporttörténelmet írhatnak, és ahogy az arcukat és a hozzáállásukat látom, nem fogják könnyen adni magukat Norvégia ellen. Mivel a mérkőzés este 19.30-kor kezdődik, így még edzünk egy fél órát délelőtt, majd kiadós és tartalmas ebéd következik. Utána csendes pihenő és taktikai megbeszélés a program, és egy korai könnyed vacsora után megyünk a csarnokba, ahol elkezdődik a közvetlen felkészülés a nagy csatára. Fél nyolckor piros mezben korcsolyázik ki a jégre 20 elszánt és mindenre felkészült amazon, akik meg akarják nyerni a vb-t és át akarnak szaladni egy divízión, mert hirtelen a semmiből A csoportosak akarnak lenni!
Tudják, érzik, hogy nem túlzás azt állítani, az egész hokitársadalom figyel rájuk. Rengetegen szurkolnak nekik és követik majd otthon az eseményeket. De ők saját maguknak akarják bebizonyítani, hogy meg tudják csinálni, és azzal a szóval, hogy lehetetlen, csak a kis emberek dobálóznak. Márpedig ez a 20 lány és még néhány csapattársuk, akik ezúttal nem fértek be a keretbe, sok tekintetben nagyok. Beérhet a gyümölcse a sok edzésnek, amelyet sokszor hóban, fagyban csináltak végig a Kisstadionban, eredményük lesz a korai keléseknek, a fárasztó edzőtáboroknak és megannyi lemondásnak, amelyben már így 15-18 éves korukig is részük volt.
Nem akarják elmulasztani a lehetőséget, amelyet megteremtettek maguknak, megkaptak az edzőiktől, a szüleiktől. Érzik, ha ez most sikerül, akkor visszaadnak és vissza is kapnak az élettől rengeteget. Elszántak és készen állnak a nagy feladatra. Gyerünk lányok, húzzuk be ezt a sikert! Alázattal, szerénységgel, akarattal, hittel és hatalmas melóval. Igen, melóval, mert egy percig sem feledhetjük, a szótár az egyetlen olyan hely, ahol az eredmény megelőzi a munkát."
