Miközben javában zajlik az EBEL és a Nationalliga idénye, nap mint nap újabb hírek jelennek meg az osztrák jégkorong útkereséséről. A nemzetközi szünet kezdetén egy televíziós stúdióbeszélgetésben nyilatkozott Christian Feichtinger EBEL-ügyvezető a nemzetközi liga jövőjéről, de a tét az egyértelmű sikerek ellenére is jóval több, mint a régió legjobb ligájának sorsa.
Mint Feichtinger elmondta, az EBEL bővítése, új csapatok bevonása állandó téma, már csak azért is, mert rengeteg érdeklődő van. Legutóbb szlovák, cseh és német csapatokról értesülhetett a közvélemény, és természetesen állandóan felmerül újabb osztrák indulók neve is. Az ügyvezető szerint a liga vezetősége 12 csapatos bajnokságot tud elképzelni, de ha a legmesszebb elmennek, akkor is meg kell állni 14-nél. Hogy az új csapat, vagy az új csapatok honnan érkezhetnek, az még nyitott kérdés. A rendszeresen felmerülő nevek egyike az Innsbrucké, ám nekik egyelőre nem sikerült azt a pénzügyi hátteret megteremteniük, amely az újbóli EBEL-szerepléshez szükséges.
A bővítés kérdése felmerült a Mol Liga november 8-i ligaülésén is, amelynek vendége volt Axel Bammer, az EBEL marketingigazgatója is. Az osztrák sportvezető arról tájékoztatta a magyar érdeklődőket, hogy mielőbb szeretnék, ha páros számú csapat játszana, de egyelőre nincs konkrét elképzelés arról, hogy hány csapatos lesz a liga jövőre. Az biztos, hogy a felvehető csapatok számának határt kell szabni, ez lehet 12, de talán 14 is.
Az IIHF-szünetet követően az osztrák szövetség és az EBEL közös vizsgálatának első eredményeit is közzétették. Az akciót a sikertelen világbajnoki szereplés generálta, és nem meglepő eredményre jutott: az ÖEHV szerkezeti reformjára van szükség, egy olyan szervezetet kell kialakítani, amely jobban megfelel a feladatoknak. Hogy pontosan milyennek is kell lennie a megreformált szövetségnek, azt komoly stratégiai tervezéssel kell meghatározni. A profi tanácsadók által elvégzett vizsgálat azt az eredményt hozta, hogy a legnagyobb problémát az egyes szereplők egymástól szinte teljesen független, elszigetelt és passzív működése okozza. Ahol hosszú távú közös gondolkodásra és cselekvésre lett volna szükség, ott sokszor az egyes szereplők rövid távú önös érdekei kerültek előtérbe. Ennek egyik leglátványosabb példája az ÖEHV és az EBEL közötti folyamatos konfliktushelyzet. A párbeszéd ritkán volt konstruktív, és szinte kizárólag a napi teendőkre korlátozódott. A létező középtávú tervek így természetesen nem kerülhettek át a gyakorlatba.
Az ÖEHV és az EBEL közös munkájával meghatározták a szövetség alapfeladatait. A jövőben a szövetség elsősorban szolgáltatásokat nyújtana a jégkorongsport számára, szoros együttműködésben az egyesületekkel és a játékosokkal. Néhány sikeres hokiország (Svájc, Franciaország, Németország, Dánia) gyakorlatának tanulmányozása nyomán a szövetség és a liga közösen fogja a teendőket meghatározni a minőségi mutatók, egy középtávú stratégiai terv, és egyfajta osztrák hokifilozófia elkészítéséhez, csakúgy, mint a fiatal játékosok fejlesztéséhez, a szakemberképzéshez, a rendelkezésre álló infrastruktúra optimális kihasználásához, illetve a jégkorong erősebb marketingjéhez. Ugyancsak közösen fognak kinevezni egy sportigazgatót is.
A sarokpontokat már meghatározták, a következő lépés pedig az lesz, hogy két munkacsoportban meghatározzák a konkrét célokat, intézkedéseket, és az ezekhez rendelhető mérőszámokat.
A felülvizsgálat azt is megmutatta, hogy mindezekhez magának a szövetségnek is alapvető szervezeti változásokon kell túlesnie. Ennek érdekében újra meg kell határozni az elnökség szerepét és feladatait. A közgyűlés szerepe felértékelődik, mint a verseny- és tömegsport legfőbb döntéshozó szerve, és a legfelsőbb szinten világosan meg kell határozni a feladatokat és hatásköröket a szövetség és a liga között.
A szervezeti átalakítás alapjait, továbbá az átállás menetrendjének terveit külön munkacsoport dolgozza ki. A változás célja a döntéshozatal áramvonalasítása mellett az is, hogy a szervezet munkája átláthatóbbá váljon. Ezzel és a szereplők összehangolt és egységes cselekvésével a szándékok szerint egy modern és jövőorientált sportági szövetség kezébe kerülne a jégkorong és az inline hoki irányítása. Ahogy a dokumentum megállapítja, a célok elérésének egyik alapvető feltétele, hogy az ÖEHV és az EBEL között megegyezés szülessen és mindketten magukénak vallják a stratégiai tervezési folyamat eredményeit.
Bár az osztrák szövetség és az EBEL is a közép- és hosszú távú stratégia hiányától szenved, a nemzetközi liga presztízse továbbra is kitűnő. A hét kiemelt európai profi hokiliga (Elitserien, SM-Liiga, DEL, Nationalliga A, Tipsport Extraliga, Slovnaft Extraliga, EBEL) ernyőszervezetének, a Hockey Europe-nak novemberi közgyűlésén újabb egy évre az EBEL-vezér Feichtingert választották elnökké. Helyettese a cseh Zbynek Kusy. A tisztújítás mellett tárgyaltak többek között a játékosok biztosításáról a válogatottakban, a nemzetközi játékvezető-csereprogram folytatásáról és az átigazolási határidőkről is.
Közben úgy tűnik, pont került egy régóta húzódó vita végére is. Klagenfurtban a jelenlegi csarnok már régóta nem felelt meg az igényeknek, és rendszeresen felmerültek ötletek a bővítésére, fejlesztésére. Valamelyik fél ellenállásán azonban ezek a kísérletek eddig rendre elbuktak. Most a klub, a város és Karintia tartomány egyetértésre jutott, és ha minden jól megy, két éven belül 36 millió euróból elkészülhet a 7-8 ezer férőhelyes Heidi Horten Arena, amely a KAC új otthona lehet.
