"Amikor felkértek a Vasas szakosztály-vezetői posztjára, és végül október 3-án elfogadtam azt, tudtam, mire vállalkozom. Akik felkértek – Baljer Anikó és Dmitrij Maszlov – nem árultak zsákbamacskát, és tisztában voltam vele, hogy nagyon sok, a Vasas nyári viharából maradt aknát kell(ene) semlegesítenem. A lényeg, úgy éreztem, fel vagyok készülve a kihívásokra. A mielőbbi teendőim mellett látni kell, hogy vannak olyan esetek, amelyek nem csak a Vasasra, hanem egyetemesen a magyar sportra, azonban belül pedig a jégkorongra, a klubokra, a szövetségekre vonatkoznak." Spiller István közel egy hónapja irányítja a Vasas-hokisok életét. Ez idő alatt számos fontos és érdekes dologgal találkozott, ezeket foglalta össze blogunk számára.
TAO-s pályázatok
Az új rendszerben akkor lehet igényelni a cégek társasági nyereségadójából például edzők fizetésére, ha a szakembert bejelenti a klub az állam felé mint alkalmazott. Ennek kapásból vannak különféle adóterhei. Megszűnt (vagy legalábbis visszaszorult) a "zsebbe adom a pénzt" rendszer, viszont a kluboknak járulékokat kell fizetniük az edzők után. Igen ám, de a TAO-s pénzeket jobb esetben ez év végén, rosszabb esetben májusban, legrosszabb esetben soha nem tudja lehívni a klub. Egy dolog, hogy a klub – pl. a Vasas közel 100 millió forint – TAO-s lehívási engedélyt kapott. Még el kell menni a cégekhez, rábeszélni őket, hogy miért éri meg nekik nem az államnak, hanem az öt látványsport valamelyikében érdekelt klubnak fizetni a társasági adójukat. És ezernyi papírmunka, banki rohangálás jön, arról nem is beszélve, hogy néhány cég időarányosan már fizetett az államnak, és ezek a remélt pénzek már elvesztek a sport számára.
Külön köszönet azért, hogy a hokiszövetség elnöksége, illetve TAO-bizottsága nagyon gördülékenyen működött, illetve az NSI-nek – amely ezeket a pályázatokat kontrollálta –, így most például a Vasas már mehet a cégekhez a hivatalos, TAO-s pénz befogadását lehetővé tevő dokumentummal. Aztán bízunk benne, hogy gyorsan tudnak utalni. A kluboknak a bajnoki mérkőzések megrendezésénél már most kell(ene) fizetni pénzt bíróra, ellenőrre, zsűrire, orvosra. Igen ám, de a szövetség jobb esetben csak januárban (álomkategóriában idén novemberben) tudja visszafizetni ezeknek az összegeknek a 90 százalékát (10 százalék az önrész). Októberre közel egymillió forint a Vasas hazai meccseinek rendezési költsége. Ha már rendelkezésre állna a TAO, elég lenne 100 ezret kifizetni, most viszont a teljes összeget kell, és várjuk, hogy a szövetség visszaadja valamikor az októberi 900 ezret. Van munka elég, és jön még a november és a december is. Addig a kluboknak kell(ene) finanszírozni az egész összeget, és várni, hogy jöjjön vissza valamikor a 90 százalék.
Aknák
Tudtam, hogy lesz egy akut probléma is. A nyáron három gyerek elment egy másik klubba. A Vasas nem értett egyet azzal, hogy az átigazolási bizottság kiadta a játékengedélyüket a másik csapatnak, a hokisok pedig olyan papírt vittek az átigazolás bizottság elé, amely alapján a testület engedte őket a riválisnál szerepelni. A felek rossz hangulatú elválását követően azt a kísérletet tettem – habitusomból fakadóan –, hogy megpróbálom őket kibékíteni, és elkerülni az ügy bírósági folytatását. Sikerült elérni, hogy a játékosok jogi képviselője által fogalmazott megállapodást a három hokis aláírta. Ez alapján úgy kerülnek vissza a Vasashoz, hogy a Vasas kettős engedéllyel elengedi őket a másik csapatba játszani. Igen ám, de a másik csapat úgy szerette volna kérni a kettős engedélyt, hogy nem csak a mostani, hanem a következő szezonra is legyen érvényes, holott a rivális klub csak erre a szezonra kötött megállapodást a három játékossal.
Ez volt az a pont, amikor már sem én, sem pedig a játékosok jogi képviselője nem tudta a békítő szándékot fenntartani. Végül oda jutott az ügy, hogy először is kérni kell az elnökséget – mint másodfokon eljáró testületet –, hogy függessze fel a három játékos játékjogát (már aláírták a saját ügyvédjük által megfogalmazott megállapodást, hogy a Vasashoz kerülnek, és a Vasas elengedi őket a riválishoz kettős engedéllyel), vagy ha nem teszi, akkor jön a bíróság. Mivel eddig nem volt peres ügyem (most sem az enyém, hanem az engem foglalkoztató klubé), és úgy élek, hogy lehetőleg ne is legyen, sajnálom, hogy ide jutott az egész. A kinevezés óta négy munkahéten át, a szülőkkel, a játékosokkal, az ő jogi képviselőjükkel és a rivális klubbal egyeztetve nem sikerült megoldani a bíróság mellőzésével az ügyet.
Elnökség
Mivel a Vasas korábban a hokiszövetség elnökségébe delegált már tagot, és az elnökség összetételét csak a közgyűlés változtathatja meg, ezért kértem, hogy szavazati jog nélküli meghívott lehessek az elnökségi üléseken. Október 26-án volt az első ilyen, és belülről láthattam, milyen határozott az elnök úr, Németh Miklós. Keményen szóvá tette a késéseket, mobilcsörgéseket, pörgette a napirendi pontokat, és gyorsan, határozottan döntött vitás kérdésekben. Nem azt kérdezte, hogy ki szeretné ezt vagy azt a feladatot megcsinálni, hanem csípőből megbízta X. Y.-t. Ebből is sokat tanultam, mint szakosztályvezető.
Vasas, Stars, SC, HC
Sokak fejében káosz volt/van, hogy miként viszonyul a Vasas SC, HC, Bp. Stars egymáshoz. Nagyjából három éve, amikor a Bp. Stars összejött a Vasassal, akkor a Sport Club részéről jogos elvárás volt, hogy idővel minden csapat, korosztály Vasas legyen, ne legyenek különböző nevek. Ennek az időszaknak most jön az újabb fejezete azzal, hogy egységes Vasas jégkorongszakosztály jön létre, nem lesz külön ez vagy az. Én ennek a vezetője lettem, a dokumentáció, átnevezés folyamatosan zajlik, zajlott, csak ahol a nyáron nem sikerült ezt lezárni, ott a nevezés még a régi elnevezéssel történt.
A Vasas belső élete
A Vasas abban a kivételes helyzetben van ebben a drámai, jéghiányos időszakban, hogy "saját" jégcsarnoka van, ráadásul mindjárt két pályával. A gyerekeknek nem kell hazavinniük a felszerelést, van öltöző, szárító, így kényelmesebb a szülőknek is. Talán emiatt is már több rivális klub megkeresett kinevezésem óta, mi lenne ha… (Nem az én két szép szemem miatt, bár tény, sokan üdvözölték, hogy elvállaltam a Vasas feladatait.). Én nyitott vagyok, és lehet, hogy ebben a szituációban tényleg jobb lenne egységesíteni az erőket, csapatokat koncentrálni. Meglátjuk, és örültem, hogy tárgyalni szeretnének. Azt látni kell, hogy a csarnok gazdaságos működését is szem előtt kell tartani. Ha nem lesz a pályának megfelelő bevétele, akkor azt megsínyli a klub is, és minden összeomolhat.
A vezetői poszt mellett elvállaltam a kapusedzéseket is. Van szakedzői képesítésem, és többéves kanadai, NHL-es kluboknál töltött tapasztalatom. A kapusedzésekre – ahol a mentális tényezőkre is figyelek – a hátvédek is lejárnak, velük is megosztom a jégen, mi fontos a közös munkában. Lesz külön edzés centereknek, pl. bulielhozatal miatt stb. Hiszem, hogy az ilyen szakedzések, posztspecifikumok jobbá, színesebbé teszik a klub életét, jobb lesz tőle a csapat, és hátha más szülők is örömmel járatnák ide gyerekeiket. És nincs állandó feszültség, hogy hol és mikor lesz az edzés, esik-e a hó vagy az ónos eső, és hova kell vinni a felszerelést. Az edzők munkája nagyon dicséretes és sikeres. Eric Thurston, a szövetség mentoredzője a kisebbekkel odaadóan foglalkozó Gágyor Adriennt pozitív példaként külön kiemelte.
Tanulás
Háromgyerekes apukaként, a magyar hokiban felnövőként tudom, hogy a jégkorong idehaza jelenlegi helyzetében nem tud olyan életpályát biztosítani, hogy érdemes lenne a tanulást háttérbe szorítani. Egyetlen csapat sem tud olyan fizetést adni, hogy mondjuk 30 évesen el lehetne kezdeni egy komplett, családra épülő életet. A csehek szupersztárja, Jagr megtehette, hogy 33 évesen érettségizett, mert olyan tehetség, hogy évi több millió dollárt keresett. Nálunk szó sincs ilyenről.
Másrészt fontosnak tartom, hogy a gyerek tanuljon a sport mellett. Ha vidéki meccs van, akkor a buszon pihenjen, vagy a szóbelit olvassa át, iskolai kikérőt nagyon ritkán adok. Ha olimpiai bajnokok tudnak diplomázni, akkor nálunk nem lenne jó példa elhanyagolni a tanulást. És hiszek benne, ha egy gyerek tanul, javul a gondolkodása, az a sportpályán is kamatozni fog.
Szülők
A nemzetközi szövetség – de mondhatnám a kanadait is – figyelmet fordít a szülőkre, azok viselkedésére, megnyilvánulásaira. A kisgyerek játék közben füllel is figyel, és arra is reagál, ha bekiabálnak neki a szülők. Az egyéb, az ellenfélnek, a játékvezetőnek szóló obszcén dolgokról nem is beszélve. Ezért a nálunk komolyabb hokikultúrájú országokban a szövetség, illetve a klub a szülőkkel aláírat egy "Fair Play-szerződést", és ezt mindkét fél komolyan betartja, mert amúgy a papírt is kár volt kinyomtatni. Az edzők feladata a gyerekek nevelése, oktatása, a szülőké, hogy megfelelő időben és állapotban edzésre, meccsre hozzák a gyermekeiket. A szülő ne kiabáljon, ne szidja az ellenfelet és a bírót. Van olyan hely, ahol büntetik azt a csapatot – mondjuk kis büntetéssel, vagy végső esetben kizárással – , ahol megszegik ezt a Fair Play-szerződést. A szülőt is el lehet tiltani meccs- és edzéslátogatástól, és persze, akkor a gyerek sem tud jönni. Nálunk, a Vasasnál hamarosan egy szülői értekezleten vázolom az ilyen szerződésre vonatkozó lehetőséget.
Szóval, ilyen fába vágtam a fejszémet. Volt már nemzetközi kikérőm (Hodos Detrét viszi a román korosztályos válogatott), volt, aki szeretne hozzánk jönni, és iskolát keresünk neki, volt, aki menne, de szeretném rábeszélni a maradásra, mert enyhíteni tudjuk a sérelmeit. Volt már zöld asztalos győzelmünk (egyik ellenfelünk sajnos a versenyszabályzatban előírt 5 napon belül kérte, hogy keressünk új időpontot a meccsnek), volt már olyan beszélgetésem, ahol meg kellett győzni valakit, hogy ne menjen el edzés vége előtt, vagy ne hagyjon ki edzést. A csapatoknál szülői koordinátorokat kellett keresni, vagy szólni az ifiknek, hogy maguk vigyék fel a tagdíjat az irodába. Volt már a szövetségi jogásszal beszélgetés, miként lehetne az átigazolási szabályzatot egyértelműsíteni (lásd az Aknák című bekezdést) vagy a versenybizottsággal megbeszélni, hogy miként lehetne egyszerre több korosztály meccseit együtt szervezni. Kézilabdában például egymás után játszik a serdülő, az ifi és a felnőtt ugyanazon helyszínen, így lehet spórolni. Volt már kérés, hogy pl. Debrecenben ne rendezzenek budapesti csapatoknak meccset mondjuk 9:30-kor, mert akkor hajnali 5-kor van indulás, és mondjuk eshet a hó.
Remélem, most minden hokiszerető egy kis betekintést nyert, hogy milyen idegőrlő is tud lenni egy-egy munka. A TAO-s dolgok nemcsak a Vasas, hanem az összes látványsportos klub életét átalakítják, és nagyon résen kell lenni. Nem fenékig tejfel az élet, tenni kell. Ezért is vállaltam ezt a feladatot. Ezerszer mondták már, hogy az utolsó órában járunk, de most én is úgy érzem, ez az év vízválasztó lehet. Sokan hitelt vettek fel, és bíznak a pénzek begyűjtésében. Rossz belegondolni, mi lesz (mi lenne), ha elmaradnának ezek a pénzek.
