A 11. fordulóban eljött a Fehérvár életében az a mérkőzés, amikor a játék szinte senkinek sem ment és a szerencse is teljes mértékben elpártolt a csapat mellől. A Jesenice elvitte a két pontot, maximálisan rászolgáltak. Ehhez azonban kellettek azok a buta gólok, amiket gyakorlatilag mi ajándékoztunk nekik, kellett a pocsék emberelőnyös játék – Ladányi Balázs hiányát nagyon megéreztük –, kellett hogy a húzóemberek egyszerre fogjanak ki gyenge napot, és kellett hogy a meccs fordulópontjain – mint például Johansson felső vasánál, vagy 2-3-nál két-három lövésünknél – a szlovéneknek legyen szerencséjük. A harmadik gólnál minden elveszettnek látszott, az volt a mélypont. Munro kapus úgy ütötte a bárddal az ütő nélkül korcsolyázó Hvilára a korongot, hogy a szlovák csatár testéről fölötte a kapuba pattant a korong. A 44. percben elmenni látszott a meccs, de két perc alatt visszajöttünk: előbb Sikorcin előre bulizása után adott gyönyörű gólpasszt Kovácsnak, majd Durco szép akciója végén fonákemeléssel juttatta a korongot a hosszúba, ez volt a Fehérvár első hátvédgólja a szezonban. Újabb gólokat szerezhettünk volna, de összességében, az első két harmad alapján nem érdemeltünk győzelmet. Vannak ilyen napok, sajnos. A kapus lehozatala során újabb gólt lőtt a szlovén bajnok, 4-2 lett a vége. További eredmények: Medvescak–Linz 2-3, Vienna Capitals–Graz 3-4, Ljubljana–Villach 5-2, Salzburg–Klagenfurt 4-2.