Véget ért a 2010/2011-es szezon alapszakasza. Volt sok nagyszerű meccs és hihetetlen dráma volt, mint mindig, de egyben különbözött az idény a megszokottaktól: nem a nagy sztárokról, nem a sztárcsapatokról szólt. Új csillagok születtek, és a 40 évesek is megmutatták, még sokat érnek. Összefoglaló érdekességekkel, számokkal, videókkal.

Keleten a tavalyi divízióelsők közül csak a Washington tudta megismételni a produkcióját, sőt a Capitals a főcsoportot is megnyerte. A nyolcfős mezőny két helyen változott az elmúlt évhez képest. Döbbenetesen gyengén szerepelt az Ottawa és a New Jersey, bár a Devilsnek volt egy egészen hihetetlen sorozata, a finisre elfáradt. A New York Rangersnek visszaadta a sors, amit legutóbb elvett. 2010-ben az utolsó pillanatban bukta el a rájátszást a Philadelphiával szemben, most megint nagyot hibázott, de ezzel a Carolina nem tudott élni. A Tampa 2007 után jutott megint a legjobbak közé, száz pontot pedig akkor gyűjtött legutóbb az alapszakaszban, amikor 2004-ben bajnok lett, sőt franchise-története során is csak másodszor jött ez össze.

A Keleti Főcsoport végeredménye

Nyugaton csak egy helyen változott a mezőny. A Colorado hullott ki és az Anaheim került a legjobbak közé. Egész éves vesszőfutása végén éppen csak playoffos a Chicago, a bajnok ráadásul a Dallas bénázásának köszönheti a továbbjutást, utóbbiak nem tudták megnyerni az utolsó meccsüket. 2007 óta ebből a konferenciából kerül a President Trophy győztese, de az elmúlt négy évben csak egyszer fordult elő, hogy a legjobb eljutott a Stanley Kupa döntőjébe, 2007-ben a Detroit meg is nyerte. Az sem sűrűn fordul elő, hogy egy csapat 95 ponttal ne legyen playoffos. A Dallas hiába gyűjtött ennyit, lemaradt, és erre a liga történetében csak egyszer volt példa, a Colorado 2007-ben éppen így zárt.

Idén a története legjobb alapszakaszát záró Canucks szinte mindent vitt eddig. A legtöbb pontot gyűjtő csapatból Daniel Sedin lett a pontkirály, 104-gyel. Ikertestvére, Henrik Sedin 75 gólpasszal végzett az élen. A kanadai klub kapta a legkevesebb gólt, 185-öt, így két kapusa, Roberto Luongo és Cory Schneider osztozott a William M. Jennings Trophyn, Luongo a győzelmek tekintetében (38) is listavezető. A csapat pedig a New York Islanders 1985-ös eredménye óta az első, amely egyszerre a liga legjobb emberelőny-kihasználással, illetve hátránykivédekezéssel zárt.

A Nyugati Főcsoport végeredménye

A gólkirály az Anaheim olimpiai és világbajnok, Stanley Kupa-győztes csatára, Corey Perry lett 50 góllal. Első helyének értékét növeli, hogy 66 meccs után még csak 31-gyel állt. A második a sorban az a Steven Stamkos, aki 2008-ban volt 1/1-es draftos. Tavaly 50 gólt, idén playoffot ígért a Tampa szurkolóinak, a nagyszerű kanadai hokis mindkét ígéretét betartotta.

A plusz-mínusz mutatóban a Boston szlovák védője, Zdeno Chara (+33) lett a legjobb. Klubtársa, a kapus Tim Thomas két szempontból is az élen zárt. A védési hatékonyságban 93,8%-kal érdemelte ki a Roger Crozier-díjat – ezzel megdöntötte Dominik Hasek 1998-as rekordját –, míg a kapott gólátlagban kereken 2,00-vel zárt. A legtöbb hibátlan meccse a New York Rangers svéd olimpiai bajnokának, Henrik Lundqvistnak volt (11).

Mint írtuk is, ez a szezon nem a legnagyobb sztárokról, így Alekszander Ovecskinról, Sidney Crosbyról, vagy éppen Jevgenyij Malkinról szólt. A két pittsburghi sokat volt sérült, Malkin a playoffra sem épül fel, míg Ovecskin NHL-es karrierje legpontszegényebb szezonját zárta, 85-tel.

Sokkal több szó esett a bajnokság két nagy öregjéről, Teemu Selannéról és Nicklas Lidströmről, vagy olyan első éves fiatalokról, mint Jeff Skinner, Michael Grabner, vagy Derek Stepan. Selanne 73 meccsen 80 pontot szerzett, csak három olyan játékos van az NHL történetében, aki ilyen idősen egy szezonban több pontot szerzett, mint ahány meccset játszott. Az elmúlt tíz szezonban csak kétszer fordult elő, hogy ennél több összejöjjön az idényben a finnek. Lidström most is a Detroit vezéregyénisége volt, mind a 82 meccsen ott volt, 16+46 volt a mutatója.

Nyolc olyan hokis volt eddig az NHL történetében, aki 18 évesen, első idényében eljutott a 30 gólig. Ezt a sort folytatta Jeff Skinner. A 2010-es drafton csak hetediknek választott tehetség végig a hátán vitte a Carolinát, majdnem eljutott vele a playoffba, nem rajta múlt. Túl tett a tavalyi 1/1-esen is, igaz, az edmontoni Taylor Hall mentségére legyen mondva, az utolsó 17 meccsről sérülés miatt hiányzott, így is 22 gólig jutott. Skinner az összes meccsen jégen volt, 31 gólja és 63 pontja jött össze, Hallnak 65 meccsen 42.

A New York Islanders hosszú évek óta az NHL leggyengébb csapata, de ebben a szezonban volt egy első éves, aki a klub korábbi legendáját, a négyszeres Stanley Kupa-győztes Mike Bossyt idézte. Az elmúlt 15 évben nem volt olyan játékos a ligában, aki úgy szerzett rengeteg gólt csapatában, hogy a szezon előtt átadólistára került. Az osztrák Grabnert a Florida passzolta el, az Islanders csapott le rá, és 34 gólt lőtt, a klub történetében Bossy után a második legeredményesebb első éves (Bossynak 53 gól jött össze első idényében). Azt se felejtsük el, hogy 2006-ban volt két ilyen eredményes bemutatkozó az NHL-ben: Ovecskin 52, Crosby 39 góllal.

Ha az újoncokról beszélünk, feltétlen meg kell említeni a New York-i Derek Stepant – első szezonban 82 meccs, 45 pont – és a San Jose centerét, Logan Couture-t is – második szezonban 79 meccs, 56 pont. Valamint két kapust, a chicagói Corey Crawfordot, aki három szezon alatt csak nyolc meccset kapott, ez után lett a Blackhawksban gyakorlatilag az első számú kapus, Antti Niemi távozása után. A Philadelphiában az orosz Szergej Bobrvoszkij 28-13-8-cal zárta az alapszakaszt. A novokuznyecki kapus draft nélkül, 22 évesen jutott el a legjobbak közé. A tavalyi Stanley Kupa-döntős Michael Leighton került miatta átadólistára. És az is nagyszerű eredmény, hogy a washingtoni Michael Neuvirth 27 évesen, valamint a torontói James Reimer 20 évesen minimum húsz győztes meccsen őrizte csapata kapuját.

Vannak még érdekességek, közülük néhányról szót is ejtünk. Összesen 92 játékos játszotta végig a szezont, ketten voltak – a téli trade miatt –, akik eggyel többet, a buffalói Brad Boyes és a dallasi Alex Goligoski 93 meccsen lépett jégre. A chicagói Duncan Keith büszkélkedhet a legtöbb jégidővel, 82 meccsen átlagban 26 perc 53 másodpercet volt a pályán. A Carolina kapusa, Cam Ward 74-szer volt kezdő, 4318 percig őrizte a Hurricanes kapuját, 2375 lövést kapott, 2191-et védett, ebben a két mutatóban vezeti az idei rangsort.

A playoffban már nem lesz szétlövés, ez a szerencséje annak, aki a Los Angelesszel kerül szembe. Jonathan Quick mind a tíz ilyen párharcot megnyerte az alapszakaszban, Jared Stoll pedig tízből kilencszer belőtte a büntetőjét, mindkét Kings-játékos a legjobb ebben a mutatóban. Bár az Edmonton az elmúlt két szezonban rendre főcsoportutolsó lett, de az Oilers büszkélkedhet azzal a nem mindennapi csúccsal, hogy ebben a szezonban egyetlen gólt sem kapott kettős emberhátrányból. Ilyenre legutóbb a New Jersey volt képes, még a 2003/04-es szezonban.

Még egy fontos tanulság a végére. Talán tényleg nem éri meg életen áthúzódó szerződéseket kötni. A négy év alatt céltudatos munkával felépített Chicago egyből szétesett, miután a fizetési plafon miatt a bajnokcsapat felét el kellett adni; a New Jersey egy Ilja Kovalcsukkal semmit nem nyerhet; bebizonyosodott, Ovecskin mellett is van élet Washingtonban, de aki kinövi magát, annak előbb-utóbb mennie kell majd; Rick DiPietrót AHL-es kapusok oktatták az egész szezonban; a másik New York-i csapatnál, a Rangersnél is lehet, hogy jobb lenne, ha a Derek Stepan-, vagy Mats Zuccarello-féle játékosokból lenne még több a keretben.