"Sajnos nem sikerült ötödik meccsre mentenünk az Amiens elleni párbajt, így befejeződött számunkra a szezon. Gondolkodtam, mikor ért véget ilyen korán a bajnokság számomra, de nem emlékszem rá, így ez is komoly kihívás lesz nekem a világbajnokságig" – mondta blogunknak Szélig Viktor, a magyar válogatott csapatkapitánya. Tovább után kiderül, mikor tér haza a felkészülésre, és hogy lejárt szerződése után hogyan képzeli a jövőjét.
"Április 8-áig maradnom kell Franciaországban, addig az A csoportos francia válogatott 3-4 tagjával készülök a budapőesti világbajnokságra. Ted Sator kapitánnyal abban maradtunk, április 11-én csatlakozom a válogatotthoz.
Ez a szezon a túlélésről szólt a Brianconnál, ehhez képest nem sikerült rosszul. Úgy néz ki, rendbe jött a csapat anyagi háttere, idén is meglett volna a szükséges pénz, de a szövetség az új tulajdonosoknak nem engedte tovább tologatni az évek alatt felgyülemlett mínuszt. Ezért 400-500 ezer euróval rövidebb lett az idei költségvetés, plusz még büntetéseket is kaptunk. Jövőre ezek a szankciók már nem lesznek, ezek az összegek a csapat költségvetésében maradhatnak, sokkal erősebb év elé nézünk. Ütőképes csapatot szeretne építeni a vezetés, amely nem meglepetésre lesz negyedik az alapszakaszban. Ehhez az alapokat lerakták, azokkal a kulcsemberekkel, akiknek opciójuk volt a következő évre, már meg is állapodtak.
A szerződésem lejárt, de mindenképpen szeretnék maradni. Eddig sem voltam egy vándormadár, nem most szeretnék váltani ez ügyben. Előrehaladott tárgyalásokat folytatunk a klubbal, nagyon sokat jelent nekem, hogy edzőnk, Luciano Basile újabb két évre elkötelezte magát. Tetszik a projekt, amit felvázolt, miszerint új csapatot kíván építeni, kedvelem ezt a közeget. Feladatom az lenne, ami idén is volt, segíteni a fiatal játékosok beépítését, a tapasztalatátadást az újoncoknak.
Ebben a szezonban sem okoztam csalódást, úgy érzem, olyan volt az évem, mint a csapaté, egyszer fenn, egyszer lenn. Sajnos az utolsó mérkőzésem nem sikerült jól, sok időt töltöttem a büntetőpadon. Hiába vagyok 35 éves, úgy látszik, még mindig van mit tanulnom. Korábban is voltak olyan problémáim, hogy nem sikerül kontrollálnom az érzelmeimet, és sajnos Amiens-ben is ez történt. Mióta légiósnak álltam, másképp próbálom levezetni a feszültséget, már csak azért is, mert itt ezt másképp ítélik meg. És ahogy öregszem, azért higgadok is, de néha előjön belőlem az állat. Még azon is kell dolgoznom, hogy a jövőben ne így legyen."
