"Mindent elmond a csapat hozzáállásáról, hogy Bob Dever is elégedett a keret nagy részével. Légiósaink is azt mondják, a miskolci játékosok nélkül nem tudtuk volna azt elérni, amit elértünk, hiszen öt légióssal és 2-3 meghatározó játékossal még nem lehet folyamatosan eredményesen szerepelni, ehhez 22 ember kell" – értékelte a szezon eddigi részét blogunknak Egri István, a Miskolci Jegesmedvék JSE elnöke. Egy éve a borsodi csapat addigi legjobb szezonját teljesítette, amire a Magyar Kupa-bronzéremmel tette fel a koronát. Májusban adtunk hírt arról, hogy a miskolci hokisoknak és az elnöknek elegük lett az amatőr, félprofi sportból. Egy hónapra rá a klubfőnök kimondta: "Amit eddig csináltunk, abba nincs értelme több pénzt belerakni." Cselekedett, és Miskolc jégkorongsportjában először profi feltételeket biztosított a felnőtt csapatnak. Egri István számítása még akkor is bejött, ha szezon közben egy igen mély gödör is akadt a csapat életében. Telt házas meccseket játszottak, a legnagyobb átlagnézőszámú magyar csapattá léptek elő, amely mindhárom sorozatban teljesítette az elvárást.
"Azok a miskolci fiúk, akik rengeteget dolgoztak profiként, és teljes mértékben elvégezték a Bob Dever által előírt munkát, bizonyították, hogy tudásuk, felkészültségük megfelel a magyar első osztály átlagának. Közülük néhány – akiknek tehetségük, képzettségük, múltjuk erre elegendő volt – a legjobbak közé is bekerült, gondolok itt elsősorban Láda Balázsra, Gyenes Dávidra vagy Gőz Balázsra. Természetesen van egy kör, amely tagjai a korábbról felhalmozódó hátrányukat nem tudták ledolgozni, ezt egy év alatt nem is lehet.
Nem mindenkinek sikerült úgy a szezonja, ahogy szerettük volna. Különösen a fiatalok esetében kell türelmesnek lennünk, hiszen minél több év telik el ilyen feltételek között, annál komolyabb eredménye lehet a munkának. Törvényszerű volt, hogy jön majd egy hullámvölgy a nagyon jó kezdés után. Négy hónap alatt 46 mérkőzést játszottunk. Látni kell, hogy a mi csapatunk nem olyan kiegyensúlyozott, mint a Vasas, a Dab.Docler vagy akár az FTC, nincs három egyforma sorunk, a potenciális teljesítményt tekintve nagy a különbség a mi kispadunkon a többiekéhez képest. A kanadai táblázaton is látható, hogy az első nyolcban négy miskolci végzett, tehát vannak kiemelkedő egyéni képességű játékosaink, de olyanok is, akik az átlagot sem érik el. Ez is számított abban, hogy kiégtünk mentálisan.
A Magyar Kupa-döntőt hazai pályán játszottuk, még a dunaújvárosi szurkolók is egyetértenek abban, hogy az elődöntőben nagyon jól játszott a Miskolc, nem volt szerencséje, ezért a Dab.Docler jutott a döntőbe. Másnap egy elkeseredett csapat állt ki az egyáltalán nem csalódott Ferencváros ellen, és vereség lett a vége, egy nagy kudarc, a negyedik helyen végeztünk. Ekkor került gödörbe a csapat. Úgy tűnt, nem találjuk a megoldást, de Bob Dever végig biztos volt abban, hogy túl leszünk a nehéz perióduson. (A helyzetet nehezítette, hogy éppen ebben az időszakban a Mol Liga legjobb hátvédje, Andrew Derton is távozott a csapattól – F. K.) Azt mondta, ez egy jó közösség, amelyik keményen dolgozik, előbb-utóbb meglesz az eredménye. És a középszakaszban valóban felálltunk, ledolgoztuk az FTC-vel szembeni kétpontos hátrányunkat, és a harmadik helyen bejutottunk az OB I. elődöntőjébe. Nagyon nagy dolog, hogy Duschek Dávid távozása után egy 17-18 éves kapussal is eredményesen szerepeltünk a Mol Liga rájátszásában.
Így a harmadik idei célt is teljesítette a csapat, azt mondtuk, mindenhol négy közé szeretnénk jutni. Az, hogy kedden a Miskolc, a kis borsodi csapat elődöntőt tud játszani a Fehérvár EBEL-csapatával, óriási siker. Ha már a magyar szövetség elvette tőlünk a válogatott mérkőzés rendezési jogát, mi idehozzuk a válogatott 80%-át adó csapatot, ráadásul tétmérkőzésen, kétszer is. Bízom benne, hogy nem előre lefutott taktikai gyakorlás lesz az elődöntő. Mindenképpen szeretnénk megnehezíteni Palkovics Krisztiánék dolgát, annak érdekében is, hogy minél megfelelőbben tudjanak készülni a budapesti világbajnokságra. Sajnos Ted Sator szövetségi kapitány ebben a szezonban sem látott minket játszani hazai pályán, örülünk annak, hogy legalább Énekes Lajos eljön megnézni minket, remélem, egy-két játékosunk megmutatja magát, és a kerethez tartozó Láda Balázs és Dubek Vladimir ismét bizonyítja tudását."
A Miskolc tehát nagyot lépett előre egy év alatt, mindez pénzügyi áldozatokkal jár. "Anyagilag nehéz finanszírozni a profi sportot, a gazdasági nehézségek a városban és az országban is mély nyomokat hagynak. A szezon lezárása is gondot okoz egyelőre, de a kilenc hónapból nyolcat letudtunk, ez is öröm. Pénteken jelent meg a miskolci költségvetés, amelyből kiderül, 2011-re ugyanakkora összeget szán a város a jégkorongsportra, mint 2007-től minden évben, 15-16 millió forintot. Tehát továbbra is amatőr támogatást kapunk, noha a város egyetlen versenyképes, kiemelkedő eredményt elérő csapata vagyunk. Jelen pillanatban nem tudom, mit hoz a jövő, mi szeretnénk továbbra is jó csapatot működtetni, de ehhez nagyon sok pénz kell.
Pedig a város is láthatja, milyen nagy szükség van a jégkorongsportra Miskolcon. Sok mérkőzésünk telt házat vonzott, az ifjúsági bajnoki döntőn is ötszázan voltak, nem tudom, volt-e példa erre korábban. A jégcsarnok tele van eseménnyel, reggel hattól éjfélig telt ház van mindkét jégpályánkon. De a városban továbbra is a labdarúgásé a prioritás, bármi történjen is, jelenleg is több mint hatszor annyit szánnak nekik, mint bárki másnak. Ha nincs elithoki, az magával ránt mindent, az utánpótlás elsorvad, a jégcsarnokbeli élet is csökken. Amíg azonban nem azok határozzák meg a sportéletet, akik benne élnek, akik napi szinten ismerik a mechanizmusokat, hanem politikusok, testnevelőtanárok és az élet más területéről érkezett elméleti szakemberek, addig nem lesz változás."
