Eric Johansson négy gólt lőtt Jesenicében, a harmadik közülük káprázatos volt. A mesternégyes az EBEL-ben sem gyakori – a szezonban csak két-három játékos volt erre képes –, a magyar bajnoknál pedig ez volt az első eset, a negyedik idényben. A kanadai–svéd centert október 23-án igazolta le a Sapa Fehérvár AV19, szinte egyszerre Kevin Primeau kanadai edzővel. Johansson érkeztével újjászületett a csapat második sora, Palkovics Krisztián is nagy elismeréssel beszélt róla, érkezése óta a 24-es is ontja a gólokat, sőt Mihály Árpád is magára talált. A légiós 31 mérkőzésen 16 gólt lőtt és 21 gólpasszt adott, 37 pontnál jár, mindehhez +12-es mutató párosul. Leigazolása főnyeremény volt. Tovább után alaposan bemutatjuk Johanssont.
"Lőttem már négy gólt egy mérkőzésen, de a legutóbbi ilyen eset nagyjából 8-9 éve történhetett – emlékezett vissza kérésünkre Eric Johansson. – A kanadai juniorligában a Tri-City Americans játékosaként sikerült hasonlót véghez vinnem."
A 29 éves center a legjobb játékoskorban van. A WHL-ben és az AHL-ben összesen hét évet töltött el a tengerentúlon, hazatérve a svéd első és másodosztályban szerepelt, rendszerint sok pontot szerzett. A legnagyobb sikerét a 2007-08-as szezonban érte el. Nyáron a finn élvonalba távozott, a TPS játékosaként kezdte az évet, de csakhamar visszatért az Elitserienbe, és a HV71 tagja lett. 64 mérkőzésen csak 6 gólt szerzett, de a hatodikkal beírta magát a hokitörténelembe. Ezzel lett bajnok a döntő hatodik mérkőzésén a HV71. A találat 3:05-től itt megtekinthető. A 3-2-es győzelmet a Linköping otthonában, 8500 néző előtt szerezte meg a vendégcsapat. A másik oldalon olyan sztárok harcoltak, mint a világbajnok Tony Martensson vagy Mattias Weinhandl.
A korábbi sikerek után meglepő, hogy nyáron nem kapott szerződést, és két hónapos kihagyás után Magyarországra igazolt. Ocskay Gábor fehérvári klubvezértől megtudtuk, ennek oka az, hogy Johansson felesége gyermeket várt, és mellette akart lenni. Mire megszületett az utód, beteltek a jó helyek. A Fehérvár egy ügynökségen keresztül talált rá. Ocskay Gábor egyértelműen fogalmazott, amikor kijelentette, Eric Johansson a legjobb a valaha Magyarországon járt légiósok közül. Olyan profi mentalitású, amilyenről csak álmodhat egy csapat és egy edző. Minden különjogtól és allűrtől mentes csapatember, aki extra sportszerűen él, a táplálkozástól, az edzésen, a bemelegítésen át a mérkőzés utáni levezetésig mindent tudatosan és hibátlanul csinál.
"A szezonja már eddig is nagyon jól sikerült, de a tegnapi teljesítményével ezt is felül tudta múlni", mondta Ocskay. A sportvezető nem titkolta, mindenképpen szeretnék megtartani ezt az értéket jövőre is. Ez érthető, hiszen Guntis Galvins után ő a második olyan légiós a Fehérvárban, aki Európa bármelyik bajnokságában megállná a helyét. Éppen ezért nem lesz egyszerű a menedzsment dolga, bravúr lenne, ha szeptemberben is Székesfehérváron látnánk játszani Johanssont.
A játékos ebben a témakörben profi sablonválaszt adott: "Minden rendben van, jól érzem itt magam, ráadásul a játék is jól megy. Korai lenne még a jövőmről nyilatkozni. Most minden idegszálammal erre a szezonra fókuszálok. Az új idénnyel és a távolabbi jövőmmel kapcsolatban megfelelő időben, a menedzseremmel történt konzultációk után tudok bármit is mondani. Most az előttem álló feladat, a rájátszásba jutás köti le az erőmet, és nem zavarom mással a gondolataimat."
Viszont meglepő információt olvashatnak tőle az EBEL és a svéd bajnokságok összevetésével kapcsolatban. "Az EBEL inkább az észak-amerikai hokihoz áll közel, és ez jobban illik hozzám, mint az észak-európai. Itt gyorsabb és keményebb a játék, kevesebb az idő a gondolkodásra. Svédországban lassabb a játék, több a lehetőség a látványos, technikás megoldásokra."
A sortársakkal abszolút elégedett. "Remekül kezdünk összeszokni a többiekkel. Egyre jobban érezzük a pályán, mit akar a másik, jó dolgom van Palkovics és Mihály mellett." Ha már neveket említett, arról érdeklődtünk, kit tart a legjobb magyar játékosnak. "Nehéz erről így egyszerűen nyilatkozni. Természetesen most rávághatnám rögtön, hogy Palkovics Krisztián vagy Ladányi Balázs, de az a lényeg, hogy milyen szempontból akarjuk értékelni őket. Nem kívánok egyet megnevezni, mert én ugyan nem ismerem a többi magyar csapatot, de úgy gondolom, hogy a legjobbakkal játszom együtt. Őket más és más szempontból dicsérhetném, mert sok jó hokist ismertem itt meg."
A playoffról az a véleménye, hogy "nem nagy a lemaradásunk. A négy pont hátrány behozható, ha tartjuk a remek formát. Én abban bízom, hogy meglesz, és az látszik, hogy az egész csapat mindent meg is tesz ezért. Általánosságban is elmondhatom, a rájátszásba kerüléshez jó csapatszellem kell, továbbá küzdés egymásért, lehetőleg az egész szezonon át."
Egyszeres svéd válogatott, a 2006-os világbajnokság előtti felkészülési mérkőzésen gólt is lőtt Norvégiának. Ennek ellenére nem fért bele abba a fantasztikus svéd vb-keretbe, amelyik Rigában világbajnoki címet szerzett. "Edmontonban születtem, kiskorom óta Észak-Amerikában éltem, Kanadában nőttem fel, felnőtt játékosként költöztem először Svédországba, így ez erősen meghatározza kötődésemet. Szüleim svédek, de legalább ennyire kanadainak is érzem magam."
