A Fehérvár zsinórban négy vereségen van túl az EBEL-ben. Előtte egy hazai, majd két csodaszép ausztriai győzelem volt soron. A csapat hullámzó teljesítményt nyújt,nem csak az eredményeket, a játékot tekintve is. A 34. forduló után ismét az utolsó helyre csúszott vissza a magyar bajnok. Jelen cikkünkkel egyáltalán nem a komplex összefüggéseket kutatjuk, még ha némi következtetést le is vonunk menet közben, csupán egy tényezőt vizsgálunk alaposan, csapat- és ligaszinten: az idegenlégiósok szerepét.

Az első táblázatban különválasztottuk a hátvéd- és a csatárposztot, és csak a gól-, illetve pontadatokkal foglalkoztunk. Aszerint rendeztük be a csapatokat, hogy melyikben lőtték a legtöbb gólt a külföldről érkezettek. A Medvescak ebben a táblázatban nem szerepel, mivel a hazai játékosok közül csak Kanaet (1+1) és Blagus (0+1) szerzett pontot, ezért nem volt érdemes végigszámolni az összes adatot; a horvátoknál a hazaiak szerepe gyarkolatilag elhanyagolható. Zárójelet ott alkalmaztunk, ahol szezon közben távozott egy légiós. A zárójel előtt az aktuális adat olvasható, belül pedig a szezonbeli összes légiós száma.

Itt kell megjegyeznünk, posztunkban végig a légiósok közé számoltuk a honosított játékosokat, mert az adott országban felnevelkedett hokisok potenciáljára voltunk kíváncsiak. Így például Werenka és Rebek mutatóit a légiósok között tüntettük fel, hiába rendelkeznek osztrák útlevéllel, és a Fehérvár esetében Holéczy Roger és Mihály Árpád eredménysorát is a légiósoké között tartjuk nyilván, hiszen ők nem Magyarországon tanultak meg jégkorongozni.

Látható, a fehérvári légiós csatárok lőtték a legkevesebb gólt, szám szerint 19-et. Ha a Medvescakot nem számítjuk bele, a ligaátlag akkor is 44 légiósgól csapatonként, ennek a felét sem érjük el. Sokat nem kell gondolkodni ezen a ponton: a légiósok minősége elsődlegesen pénzkérdés, és csak másodlagosan a sikeres kiválasztás problematikája. Míg a támadók által szerzett pontszámok leginkább a Jesenicéével összemérhetők, a hátvédeknél némileg jobb a helyzet, itt nem vagyunk utolsók, a két szlovén csapattal egy szinten állunk.

Az persze elgondolkodtató, hogy míg a mi három bekkünk összesített +/- mutatója –20, addig a három jeseniceié –5, a három ljubljanaié pedig –8. Talán mellékszál, de ide kötődik, hogy a Vienna Capitals négy védője eggyel lőtt kevesebb gólt, de jóval több mint kétszer annyi pontot szerzett, mint a Fehérvár ebben az idényben kipróbált négy csatára. Megfigyelhető az is, hogy hat csapat védelme is ponterősebb, mint a magyar bajnok légiósokból álló támadókontingense.

Látszik a listából, hogy Fehérvárban van a legkevesebb légiós, Holéczyvel és Mihállyal együtt hat, a legtöbb pedig a Viennában, kilenc. Ha a kiemelkedő nemzetközi tapasztalatokat vetjük össze, NHL-, AHL-, európai elitligákban lejátszott mérkőzések száma, még nagyobb, sőt sokkal nagyobb a hátrányunk a többiekkel szemben. Fontos hangsúyozni, ezzel nem a magyar játékosokat és nem a magyar EBEL-résztvevőt kívánjuk felmenteni a gyenge játék, az eredménytelen időszak felelőssége alól, de a tények makacs dolgok. Ezt a különbséget ideig-óráig lehet ellensúlyozni, de kijelenthető: az EBEL-ben nemzetközi mércével is erős légióssor(ok) nélkük nem lehet tartósan eredményt elérni. Nem véletlen, hogy a mégoly erős szlovén játékosokkal telepakolt Jesenice és Ljubljana is csak a nyolcadik helyért küzd, egymás és a Fehérvár ellen.

Mindazonáltal nekünk tetszik, hogy túlnyomórészt magyar játékosokat látunk a jégen hétről hétre, még akkor is jónak gondoljuk ezt az utat, ha minden szezonban becsúszik néhány olyan kilátástalan periódus, amilyet a múlt héten éltünk át. Könnyen belátható, ha nem egy, hanem négy-öt Johansson szintű csatárra lenne elég a csapat költségvetése, az ilyen Graz vagy Ljubljana elleni mérkőzéseket simán behúzná a csapat; ehhez önmagukban ők is elegek lennének.

A második táblázatban arra voltunk kíváncsiak, hogy a csapatok góljainak hány százalékát szerzik a légiósok. Nem meglepő a végeredmény: messze a legkevesebbet a Fehérvár légiósai hozzák össze. A magyar bajnok által lőtt viszonylag kevés gól (10-ből a 9. helyen áll ebben a Volán) ellenére is megállapítható, hogy nálunk a hazai játékosok nagyon szép számban szereztek gólokat, ebben a tekintetben a Salzburg és a Klagenfurt mögött harmadik a Fehérvár.

Ez az összeállítás megmutatja: ha a magyar játékosok gólszerző képességét nézzük, akkor megállapíthatjuk, nemcsak versenyképesek az EBEL-csapatokkal, de kimagaslót nyújtanak. Természetesen jégkorongban minden összefügg mindennel, mivel nincs domináns légióssorunk, ezért több játékidő jut a magyar játékosokra, ez is igaz. Ugyanakkor érdekes elképzelni egy olyan magyar csapatot, ahol a jelenleginél 2-4-szer több gólt szerző légiósok játszanak, ahogy a Jesenicén kívül az összes többi csapatban is. A tíz csapatból négy olyan van, ahol a gólok kevesebb mint felét szerzik a külföldről érkezettek, a Fehérvárban pedig jelenleg kevesebb mint a negyedét, 24%-át.

Belátható, teljesen másként jönne ki egy-egy nehéz szituációból a csapat, ha az eleje meg tudná húzni. Mert az is látható, hogy az első két sor nyeri a meccsek nagy részét mindenhol, nálunk pedig ott jelenleg csak Johanssonra lehet stabilan számítani. 

Ám hogy az EBEL-ben is mennyiféle út létezik a sikerhez, arra számtalan példa van. A legutóbbi fordulóban Pierre Page mutatott egy újabbat. A Red Bull Salzburg úgy látogatott a Vienna Capitalshoz, hogy keretében szinte csak 1989 és 1993 közötti születésűek kaptak helyet. A biztonság kedvéért három idegenlégióst és Rafflt betette az első sorba, de a többiek mindannyian U21-esek voltak. A mérkőzést 5-3-ra megnyerték a fővárosban a drága pénzért tartott kanadaiakkal és egyéb külföldiekkel szemben, ráadásul az ötből három gólt a fiatalok hoztak össze.

Az idényben eddig elküldött idegenlégiósok:

Linz: Eric Healey
Jesenice: Wade Skolney
Fehérvár: Nathan Martz
Medvescak: Rok Jakopic és Thomas Guidarelli
Ljubljana: Kari Haakana és Sami Ryhanen