A szlovéniai EIHC-torna második meccsének eleje láttán kicsit sem gondoltuk, hogy a végén a pontszerzés elmaradása miatt fogunk búslakodni. A hazaiakkal találkoztunk, akik kőkeményen nekünk estek, megijedtünk tőlük, 5:00-nál Golicic jóvoltából bekaptuk az első gólunkat. A játék képe alapján azt hihettük, jön hamar sorban a többi is. A jégkorong azonban olyan sport, ahol pillanatok alatt megváltozhat minden. Pillanatok alatt épp nem változott, de apránként igen. Úgy is mondhatjuk, az első harmadban a kétségbeesett, a másodikban az emberhátrányos védekezést gyakorolhattuk, utóbbi jobban ment. Jellemző, hogy még az elején, a sérülésokozás miatt ítélt ötperces előnyünkben – amelyből, igaz, kettőt visszaajándékoztunk – felállnunk és lövésig jutnunk sem sikerült. Előrejátékunk ebben az időszakban nem volt. A második felvonásban viszont nemcsak, hogy ki bírtuk védekezni a kereken tízpercnyi hátrányt, hanem ziccer is adódott előttünk. Az utolsó menetben rátettünk még egy lapáttal, több ígéretes akciót lövésig vittünk, esetenként nem céloztunk rosszul, de minden kimaradt; Kovács, Fekete, Sofron és Magosi tűntek a leginkább agilisnak Kristan kapuja előtt. Ekkor igazán azt sajnálhattuk, hogy roppant gyámoltalan módon elpepecseltük másfél perces kettős fórunkat. 0-1-gyel fordultunk az utolsó percbe, a végig kiválóan védő Hetényit csak nagy nehezen tudtuk lehozni, annak is meglett a böjtje, a korongot elvesztettük, Sivic bevágta, 0-2. Összességében nem játszottunk rosszul, helytálltunk, biztos, hogy a szakmai stáb sok tanulságot levonhat a találkozóból. A tempót nem volt könnyű felvennünk, a végére összejött, persze főként az EBEL-eseknek köszönhetően. Unalmas lehet már, hogy folyton mondjuk, de tény: sokkal nagyobb tempóra, terhelésre lenne szükségük a Mol ligásoknak is, nem egyszer-kétszer, hanem folyamatosan. A nap másik, azaz első mérkőzésén Norvégia 5-2-re legyőzte a legutóbb Fehérváron kupagyőztes Ausztriát. Egyikükkel sem lesz könnyű dolgunk.