A legjobb négy ország közt vagyunk, idén vb-t nyertünk. De ha minden a helyes irányba megy, tíz év alatt talán újra megkérdőjelezhetetlenül az első három között leszünk – nyilatkozta a győztes vb döntő után Jaromir Jagr. A csehek ünnepelnek szakadatlanul, de azért a problémák felvetésétől sem ódzkodnak. Egyébként nemcsak az aranyakat vitték haza, a 2015-ös torna rendezési jogát is megkaparintották. Az oroszok mindeközben búslakodnak, a sajtó ócska szokása szerint hőbörög, többen még mindig Jemelin végleges kiállításával foglalkoznak, de néhányan azért már nem félnek a jövőre is gondolni. Ilja Kovalcsuk például azt mondta, butaság lenne mindent szétverni a kudarc miatt.

Vladimir Ruzicka a lehető legszebb módon távozott a szövetségi kapitányi posztról, öt év után újra aranyérmet nyert Csehországnak. A 2005-ös vb-arany után 2006-ban még a vb-n és az olimpián is érmet szereztek, de a legutóbbi három vb és a vancouveri olimpia kudarcos volt a csehek számára. Zaklatott vb-jük volt a cseheknek, a csoportból, majd a középdöntőből is csak az utolsó mérkőzésen jutottak tovább, aztán a negyed- és az elődöntőt is büntetőkkel nyerték, az utóbbit 7,5 másodperccel a rendes játékidő vége előtt mentették döntetlenre. A döntőben fegyelmezett és határozott védőjátékkal, a szerencsének is köszönhetően megtartották a huszadik másodpercben szerzett előnyüket Ovecskinékkel szemben. Joggal ünnepelnek folyamatosan, két napja.

A 46 éves Vladimir Ruzicka a második vb-n volt cseh szövetségi kapitány, közte a vancouveri téli olimpia is az övé volt. A Slavia Praha vezetőedzőjeként látja el ezt a feladatot. A világbajnoki döntőt több mint 2,9 millióan nézték Csehországban. A helyszínen 1500-2000 cseh szurkoló biztatta Jagrékat, Prága főterén a hírek szerint több tízezren voltak. Az eufória a tetőfokára hágott, amikor a világbajnokok közül jó néhányan kimentek a kölni csarnok előtt tomboló cseh szurkolók közé.

A mérkőzés utáni nyilatkozatok hatalmas örömről tanúskodnak, érződik, nem magukat tartották esélyesnek a döntő előtt, de hittek a sikerükben.

Tomas Vokoun kapusa szerint nagyon nehéz volt a mérkőzés belülről. "Tisztában voltunk az oroszok erejével, csodálatos tapasztalattal gazdagodtunk, meg tudtuk verni őket. Oroszország ellen mindig a végsőkig kell küzdened, ha győzni akarsz, és van, amikor ez is kevés. Vasárnapi sikerünk azt bizonyítja, hogy a jégkorong csapatsport, amikor két tucatnyian egy irányba húzzuk a kötelet, akkor előbb-utóbb jönnie kell a sikernek. Csapattársaim estek-keltek, harcoltak, a korong elé vetették magukat. Nagy meccs volt, az egyik legjobb, ha nem a legjobb a pályafutásom során. 27 győztes vb-mérkőzés után mi tudtuk megverni az oroszokat, akik a legjobb csapatukkal jöttek Németországba. Jól harcoltunk ellenük, és a szerencse segítségével nyertünk."

Jaromir Jagr: "Ismét bebizonyosodott, hogy a sportban minden lehetséges. Hogy higgy valamiben, ez minden siker alapja. Fontos volt, hogy az elejétől jól alakultak a dolgok számunkra. Az utolsó percekben sérülés miatt nem tudtam játszani, szörnyű volt a padról tehetetlenül követni a bent történteket. Rossz volt látni, amikor a srácok hárman küzdöttek hat orosszal, de nagyon jól kezelték azt a helyzetet is. A térdem megsérült, most két hónap szünetet tartok, utána teljesen rendben leszek. Jó kapus nélkül ma nem lehet hokimeccset nyerni, Vokoun briliáns volt."

Petr Caslava hátvéd: "Nagyon nehéz volt, rendkívüli módon örülünk a győzelemnek. Bár vezetést szereztünk, az első harmadban kulcsfontosságú volt, hogy 1-0-lal végezzünk. Szerencsére kapusunk fantasztikusan védett, amikor mi már verve voltunk. A végén sem voltam ideges, tudtam, hogy Vokoun nem kap két gólt. Meg kell szoknunk, hogy a jövőben sokkal kiegyensúlyozottabb lesz a vb-k mezőnye. Senki nem hitt a sikerünkben, de megmutattuk, hogy a kemény munka még mindig a legfontosabb ebben a sportágban."

A norvégoktól elszenvedett vereség után Jaromir Jagr sokáig emlékezetes heves és szókimondó kirohanást intézett a vb-t lemondó NHL-es játékosok felé. Természetesen ez a kérdés az aranyérem birtokában is foglalkoztatja a cseh jégkorong-társadalmat. "Nem tudom, mit kéne mondanom azoknak az NHL-játékosoknak, akik elutasították meghívásomat" – mondta Ruzicka hétfőn.

Nem sokkal dél után érkeztek meg Prágába a győztesek. Már a repülőtéren várták őket a szurkolók, de a hivatalos ünnepet az óvárosba szervezték. Vokoun és Rozsival az Egyesült Államokba repült, rajtuk kívül mindenki ott volt a színpadon. A cseh szövetség elnöke megfelelőképpen emelte a siker fényét. Mint mondta, Csehország a világ legjobb csapatát győzte le vasárnap Kölnben.

Tomas Rolinek csapatkapitányon már a díjátadót követő ünneplésen is látszott, nehezen dolgozza fel, ami vele és csapatával történt. "Hihetetlen érzés volt megnyerni ezt a mérkőzést, fantasztikus volt már a helyszínen is az ünneplés. Megmondom őszintén, a mérkőzés utáni éjszaka nem aludtunk. De jó kondicíóban vagyunk, bírni fogjuk a hétfői ünneplést is, mert ezt az aranyat sokáig fogjuk ünnepelni, az biztos."

Ruzicka szövetségi kapitány a prágai ünneplők előtt nem kertelt: "Még mindig nehéz elhinni, hogy megnyertük a világbajnokságot. Szeretném megköszönni a játékosoknak azt a munkát, amit Németországban végeztek. Az idegek harca volt ez számunkra. Egy csomó játékosunk bebizonyította, hogy büszke lehet rájuk országunk. Megmutatták a világnak, hogy tudnak hokizni."

Ezek után a legnagyobb kedvenc, Jaromir Jagr szólt a tömeghez. "Az egész csapatot köszönet illeti, nagy örömöt szereztünk szurkolóinknak. A cseh jégkorong helyzetét tekintve ismét optimista vagyok. Attól, hogy az utánpótlás-világbajnokságokon nem vagyunk mostanában sikeresek, még jó felnőtt csapatunk lehet, ha sokat dolgozunk. A győzelemhez szükség van küzdelemre, tehetségre és szerencsére. Mindenkinek meg kell értenie, hogy ebben a játékban a siker és kudarc között minimális a különbség. A legjobb négy ország között vagyunk, idén vb-t nyertünk. De ha minden a helyes irányba megy újra, akkor tíz év alatt talán újra megkérdőjelezhetetlenül az első három között leszünk."

Jagr a cseh újságíróknak még elmondta: "A 2005-ös első helyhez képest más a helyzet, össze sem lehet hasonlítani a kettőt, ez egy teljesen más csapat. Akkor az NHL-lockout miatt a világ legjobbjai nagy számban ott voltak Bécsben. Most gyakorlatilag NHL-eseink nélkül vertük a döntőben a félelmetesen erős oroszokat. Előzetesen azt mondtam, tízből egyszer tudjuk megverni őket, szerencsére ez az egy alkalom vasárnapra esett."

Tomás Král cseh szövetségi elnök hozzászólásából kiderült, a cseh jégkorongsportban sincs minden rendben. "Újra kell indítanunk a fiatalokkal kapcsolatos programjainkat, mert ez az út a sikerhez. Hisszük, hogy a vb-arany után ismét növekeszik a sportágunk iránti érdeklődés. Remélem, a politikusok felébrednek végre, és megértik, hogy nemcsak ígéretekre van szükségünk."

Ruzicka is egyetért ezzel. "Sokkal több pénzt kell fordítanunk a jégkorongra, kiváltképp a fiatalokra. Fontos lenne, hogy azon játékosokat, akik példaképek lehetnek, meg tudjuk tartani a sportágban edzőként." A főedző ezek után kitért a kínos kérdésekre is: "Volt, aki sérülés, volt, aki családi okok miatt nem jött, és olyan is akadt, aki azért mondta vissza a válogatottságot, mert én vagyok az edző. Nem foglalkoztam velük, csak az eredmény érdekelt. Nem kérleltünk senkit, hogy jöjjön, azt mondtam mindenkinek, azokkal megyünk a vb-re, akik szívesen játszanak. Örülük, hogy így döntöttünk, és így alakult."

A cseh sajtó fájlalta, hogy a kanadai média arról cikkezett, ez a vb a tengerentúlon senkit nem érdekelt. Ruzickának más a véleménye. "A tengerentúl nem egységes egész. A kanadaiak hozzáállása különös. Csak akkor érdeklődnek valami iránt, amikor éppen nyernek. Amikor vesztésre állnak, elvesztik érdeklődésüket. Amerikában mások az emberek, ott tényleg leginkább a baseballt, a kosárlabdát és az amerikai futballt nézik, és a jégkorong-válogatott csak a téli olimpián érdekli őket. De a kanadaiak mindig sikeresek akarnak lenni, a vb-ken is. Az oroszok elleni negyeddöntőben kikaptak, de hosszú ideig jól játszottak. Az oroszok idegesek voltak, ha az elején Kanada szerez vezetést, másképp alakulhatott volna az a mérkőzés."

Ruzicka három játékosát emelte ki egy interjúban. Jagrből csak egy volt és van, ez nyilvánvaló, mondta, ami nem meglepő, majd így folytatta: "Azt hiszem, Vokoun a világ legjobb kapusa. Az olimpián is a legjobb volt, csak a csapat nem segítette. Azért láthattunk végül az övénél jobb teljesítményt Vancouverben, mert ott a miénknél jobb csapatok is voltak." Majd a csapatkapitány Tomas Rolinekről szólt. "Egy olyan játékos, aki bár vérbeli csatár, de ha azt kérem tőle, hogy védekezzen, akkor védekezik végig. Kúszik-mászik, fanatizálja társait, a kulcshelyzetekben színre lép, és megoldja a problémákat. Ha így folytatja, néhány év múlva a legnagyobb cseh játékosok között emlegethetjük."

A folytatásban érdekes módon ismét az az Alois Hadamczik kerül a cseh kispadra, akihez a 2006 és 2008 közötti kevéssé sikeres évek köthetők. "Egy megalkuvást nem ismerő szakember jön utánam. Sikeres munkát kívánok neki, mert a cseh jégkorongnak erre van szüksége" – búcsúzott Ruzicka.

"Különleges vb volt ez, mert a torna előtt senki nem hitt a sikerünkben – morfondírozott Tomas Rolinek csapatkapitány. – A második mérkőzésünk után már a mi fejünkben is megfordult, hogy aligha jutunk túl akár csak a negyeddöntőkön is. Átbeszéltük a lehetőségeket, de a helyzet nem volt túl jó. De most mi vagyunk a királyok. Pedig a harmadik csopotmeccs előtt nagyon nehéz helyzetben voltunk, nem a negyeddöntőn jártak a gondolataink. Aztán a svédek legyőzése után kikaptunk Svájctól, így ismét nehézzé tettük a nyolc közé kerülésünket. Kanadát le kellett győznünk. Senki nem akart megszégyenülve hazajönni, mindent megtettünk, sikerült."

A vb-arany ünneplése közben nem feledkeztek meg a játékosok a csehországi árvíz kérdéséről. Rolinek csapatkapitány bejelentette, a csapat tagjai eldöntötték, keresetük tíz százalékát felajánlják az árvízkárosultak javára.

Az oroszoknál ehhez képest dráma van, bár a kedélyek lassan megnyugszanak. Vlagyiszlav Tretyak küldöttségvezető kijelentette, ezüstérmet szerezni is nagy dolog a világbajnokságon, és hozzátette, a szurkolóknak meg kell köszönniük az a játékot, amit a csapat Németországban nyújtott. Különösen azért, mert senki nem keresett kifogásokat, mindenki sietett a csapatba, amilyen gyorsan tudott: "Mindig lehet ürügyet találni a távol maradásra, itt fáj, ott fáj, családi problémáid vannak, és semmit sem mondhatsz nekik. Nálunk viszont mindenki abban a pillanatban jelentkezett, ahogy a csapata kiesett az NHL rájátszásából. Ovecskin, Malkin, Szjomin, Dacjuk, Goncsar azonnal csomagoltak és repültek. Ez azt jelenti, hogy a szövetség és a válogatott vezetői olyan atmoszférát teremtettek, amelynek jó részesévé válni. A fiúk küzdeni akarnak a hazájukért."

Jemelin 5+20 perces kiállításáról még mindig sokan beszélnek, van, aki szerint jogos volt, de a többség szerint nem, és Jaromir Jagr színészi képességeit is dicsérik néhányan. Egyik-másik játékos ugyanakkor igyekszik inkább előre tekinteni. Kettejüket idézzük. Ilja Kovalcsuk csapatkapitány úgy gondolja, nem kell leváltani Bikov kapitányt és segítőit: "Többször is elmondtam már, hogy nem szabad mindent egy mozdulattal szétverni. A szocsi olimpiáig nincs már olyan sok idő, mint gondolnánk. Edzőink olyan csapatot építettek, amelyben mindenki játszani akar. Játszottunk, harcoltunk, mindent kiadtunk magunkból. Az az atmoszféra, amely most a válogatottban uralkodik, nagyon értékes."

Jevgenyij Malkin, aki Pavel Dacjuk és Kovalcsuk mellett az oroszok legagilisebb támadója volt, így látja a dolgokat: "Értsék meg, a döntő egy meccs a vb-n, nem három vagy négy győzelemig tartó sorozat, ezért minden megtörténhet. Nem vagyunk kezdők, mindannyian tudjuk, hogy a balszerencse elkerülhetetlen. De vereségeket szenvedni is fontos tapasztalat. Az a lényeg, hogy a megfelelő következtetéseket vonjuk le. Látni kell, hogy az olimpiához képest sokkal okosabban játszottunk, csapatként viselkedtünk. Ez pedig azt jelenti, hogy jó irányba haladunk."

Vjacseszlav Bikov szövetségi kapitány ezzel együtt nem tudja, marad-e posztján: "Éremért érkeztünk Németországba, a célunkat tulajdonképpen elértük. Csakhogy minden érem, amelynek nem arany a színe, keserű mellékízzel jár. Szomorúak vagyunk, először is azért, mert nem tudtunk örömet szerezni a szurkolóinknak. Ami az én sorsomat illeti, erről majd a szövetség végrehajtó bizottságában és a sportminisztériumban döntenek."