Nagy csatákat hozott az ifjúsági bajnokság három győzelemig tartó döntője, annak ellenére, hogy a Bp. Stars 3-0-ra verte az UTE–MAC-ot. A finálé pikantériája: az egyik oldalon Bob Dever, az ifjúsági válogatott szövetségi edzője, a másikon Marton Tibor, a serdülőszelekció trénere állt. Jelentős késéssel részeletesen elemezzük a történteket.

Az első meccset egy perccel a vége előtt nyerte meg 2-1-re a Stars. A másodikon vezetett az UTE–MAC, de a Stars fordítani tudott, és ismét egy góllal bizonyult jobbnak, 3-2-re. A harmadik találkozáskor született a legnagyobb arányú győzelem, már az első harmadban kialakult a 2-0-s végeredmény.

A kanadai táblázaton az UTE–MAC csatára, Nagy Krisztián végzett. Az 1994-ben született, tehát még serdülőkorú támadó 19 mérkőzésen 26 gólt lőtt, 14 gólpasszt adott, 40 pontig jutott. A 26 gól a gólkirálysághoz is elegendő volt számára. Érdekesség, hogy az első négyben három serdülő végzett: a második a miskolci Ritó László lett (25+14=39), a harmadik az elmúlt hétvégén OB I./B-s bajnokká lett, 1993-as születésű Ódry Tamás (Bp. Stars, 14+25=39), a negyedik helyen a debreceni Könczei Áron (18+16=34) zárt. Fodor Zoltán az első 1992-es a sorban, aki másodéves ifjúsági korú játékos: a bajnokcsapat tagjaként 15+19=34 pontot szerzett.

A kapusok között mérkőzésenként a legkevesebb gólt Pleszkán József kapta, őt Hajek Márk követi. UTE–MAC-központú fotóalbum itt tekinthető meg.

A bronzéremért SC Csíkszereda–Sapa Fehérvár AV19 párharc zajlik, két nyert mérkőzésig. A meccsekre az Ifj. Ocskay Gábor-jégcsarnokban kerül sor, az elsőt nagy különbséggel nyerték a fehérváriak, 8-1-re, folytatás ma este.

A Bp. Stars nemcsak megnyerte a bajnokságot, a teljes szezon folyamán sem talált legyőzőre. "Mindig nagyszerű dolog bajnokságot nyerni, de több oknál fogva mindegyik siker más és más – értékelt Bob Dever, a Bp. Stars edzője. – A legjobb magyar ifjúsági csapat címének elnyerése meglehetősen különleges élmény, a játékosoknak és a szakvezetésnek is. Úgy gondolom, a veretlen szezon a játékosok rendkívül kemény munkájának visszaigazolása. Az egyik legfontosabb célunk végig az volt, hogy minden meccsen meg kell harcolni minden elvesztett, minden kipattanó korongért és kapura lövési lehetőségért.

Mint csapat gyakorlás közben is versengünk. Nagy hangsúlyt helyezünk a kis területen való játékra és a korong megtartására. Ez a hozzáállás segít növelni a játékosok versengő attitűdjét. Minden hokis utál veszíteni, még akkor is, ha csak egy sima három-három elleni gyakorlásról van szó az edzésen. A szezon alatt nem a csapat minősítésével voltunk elfoglalva. A játékosok minden meccshez, minden harmadhoz úgy álltak hozzá, hogy az egy újabb kihívás, aminek csakis a győzelemmel lehet megfelelni."

Voltak emlékezetes és magas színvonalú mérkőzések, de a kanadai edző nem tudna kiemelni ezek közül egyet sem. "Talán a bajnokság vége felé az UTE–MAC ellen volt néhány meccsünk, ami szorosabbra sikerült. A döntő mindhárom összecsapása remek hokiünnep volt. Az újpesti vegyes csapat kiválóan játszott, de játékosaink megtalálták a módját, hogy behúzzák a győzelmeket. A remekül időzített gólok és a nagyszerű kapusteljesítmény volt a sikerünk kulcsa."

A döntő mérkőzésein mind a két csapatban játszott számos ifjúsági válogatott kerettag. Bob Dever a korosztályos válogatott szakvezetőjeként a szezon során gyakran látta a kerettagokat, nemcsak ebben a két csapatban. "Igen elégedett vagyok azzal a fejlődéssel, amit az idénykezdő augusztusi tábor óta tapasztalok. Örömteli volt például, hogy a fináléban mind a két csapat védekezése jól működött, de mindenképpen ki kell emelnem még egyszer a kapusok nagyszerű teljesítményét. Hajek Márk remekül védte az UTE–MAC kapuját, de Pleszkán József még őt is túlszárnyalta. Nem csoda, hogy utóbbit választották meg az U18-as korosztály legjobb kapusának.

A szezon során csapatom játéka mellett elsősorban az ifjúsági válogatott potenciális játékosaira koncentráltam. A válogatott szempontjából még nehéz nyilatkoznom. Még egyszer sem tudtam találkozni az egész kerettel. Amikor április első hetében megkezdődik a vb előtti edzőtábor, akkor lesz először együtt a teljes csapat.

Bajnoki győzelmünk kulcsa az volt, hogy képesek voltunk megvalósítani azt a játékrendszert, amit elképzeltünk, és a szükséghelyzetekben sorsdöntő gólokat lőttünk. Elsősorban Fodor Zoltán, Hegyi Dominik és Szirányi Dániel találataira gondolok.

A magyar utánpótláscsapatoknál sok a közös gyakorlás, ugyanakkor kevés a mérkőzés. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy már az edzések légköre is hasonlítson egy versenyéhez. Edzőként felelősségem a szükséges hajtóerőt már a gyakorlás során a srácokba plántálni ahhoz, hogy a mérkőzéseken ez természetes legyen. Nem könnyű új és érdekes játékot találni a csapatom számára, de ennek a lényegét elfogadtattam a fiatalokkal, és ők élvezték a kihívást, magukévá tették a koncepciót. A következő szezonon még nem gondolkodom, így azt sem tudom, min változtatnék."

Érdekes kérdés, hogy vajon a kanadai tréner miként ünnepelte a sikert. "A bajnokság befejező mérkőzése után kezet ráztam minden játékosommal, gratuláltam nekik a jól végzett munkához, és hagytam őket ünnepelni úgy, ahogyan jónak látták. Ez az ő napjuk volt, az ő magyar bajnoki címük. Ilyen helyzetben jónak tartom félrehúzódni, hagyni a csapatot ünnepelni."

Az ifjúsági bajnokcsapat játékosai: Baljer Bence, Bereczki Gergő, Csehy Zsombor, Csengeri Viktor, Danics Richárd, Dorner Benjamin, Dósa Krisztián, Dörök Bence, Fliszár Zalán, Fodor Zoltán, Gágyor Péter, Géczi Gergely, Hardi Márton, Hardi Richárd, Hegyi Dominik, Hodos Detre, Kovács Dávid, Lak Péter, Nagy Flórián Ferenc, Nagy Richárd, Németh Attila, Németh Árpád, Ódry Tamás, Perna Bence, Pleszkán József, Postás Ciprián, Rull Henrik, Szabó Gergely, Szirányi Dániel, Vecaj Dominik, Vojtkó Mátyás, Yfantidis Márk Haralabosz.

Az UTE–MAC közös csapattól az utóbbi fél edzőjét kérdeztük az ezüstérmet hozó fúziós szezonról. Marton Tibor elmondta, amikor kitalálták, hogy az UTE-val közös csapatot indítanak, az volt a céljuk, hogy minden segítséget megadjanak azoknak a játékosoknak, akik jégkorongozók akarnak lenni.

"Megfelelő szintű edzésmunka, megfelelő társakkal és megfelelő versenyeztetési lehetőséggel, ez a lényeg. Azt szerettük volna, hogy a játékosok között harc legyen a csapatba kerülésért, és ez magas szintű hozzáállásra ösztönözze őket. A merítési lehetőséget nem nevezhetjük nagynak, de a cél részben teljesült. A másik fontos dolog az volt, hogy fejlődni tudjunk egyénileg és csapatként is. Az ifjúsági bajnokságban 21 mérkőzést játszottunk, ami nem túl sok, de számunkra jó lehetőség volt, hogy a juniorbajnokságban is indulhattunk. Az U20-ban is szinte az ificsapatunkkal, az ifijátékosainkkal játszottunk végig. Ebből a hokisok profitálni tudtak, még ha rövid távon néha problémát jelentett is nekik."

A csapatunk nagyon fiatal kerettel versenyzett a bajnokságban. A szezon során 11 serdülőkorú játékos jutott lehetőséghez, közülük többen minden mérkőzésen pályára léptek. "Ehhez nagy áldozatra volt szükség a serdülőcsapatok részéről is, ezért hálásak vagyunk. De úgy érzem, ők is építkezhettek ebből."

A csapat előtt nem voltak konkrét elvárások. "A szezon elején nem tudtuk felmérni az erőviszonyokat, de ahogy sorban jöttek a mérkőzések, ahogy fejlődött a játékunk, folyamatosan részcélokat tűztünk ki. Először, hogy jussunk be a felsőházba, aztán, hogy játsszunk döntőt. A Stars ellen a szezon folyamán nem igazán ment a játék. Ők rendelkeznek jelenleg a legstabilabb védelemmel, jó kapusuk van, és a védekezésük is nagyon masszív volt. Itt nem a két védőre, hanem a hat jégen lévő játékos együttes védekezésére gondolok elsősorban.

Ennek ellenére a döntőben két igen jó mérkőzést játszottunk, akár fordított eredmény is születhetett volna. A harmadik előtt már tudtuk, nem hibázhatunk, mert nincs lehetőségünk a javításra, és ez nagy teherként nehezedett ránk. Gyorsan kétgólos hátrányba kerültünk, innen nem volt visszaút. A gyenge kezdés után ugyan javult a játékunk, a helyzeteink is megvoltak, de nem tudtunk betalálni az ellenfelünk kapujába. Az emberelőny-kihasználással a döntő folyamán amúgy is végig hadilábon álltunk, pedig erre külön készültünk.

A helyzetkihasználásunk sem volt az igazi, ellenfelünk sokkal jobban értékesítette adódó lehetőségeit. Hasonló sorozatot nehezen tudunk megnyerni, ha három mérkőzésen csak három gólt tudunk szerezni. Számunkra örömteli, hogy ekkor egyenlő partnerei voltunk a Starsnak. Szoros csatában nagy erőfeszítésre késztettük, sőt volt mérkőzés, ahol talán jobban is játszottunk. El kell ismernünk, a Stars összességében jobb volt nálunk, és megérdemelten nyerte meg a bajnokságot, gratulálunk nekik.

Mindazonáltal bennünk sem lehet hiányérzet. Becsületesen küzdöttünk, a meccsekbe mindent beleadtunk. A szezon előtt kitűzött célunkat teljesítettük, egyénileg és csapatként is sokat fejlődtünk. Amikor elkezdtük a közös munkát, sok kérdőjel és kétely volt bennünk, nem tudtuk, hogy fog ez nekünk menni, de a problémákat mindig sikerült valahogy megoldanunk. A szezon végeztével köszönetet kell mondanom Ancsin János, Lévai Pál és a magam nevében is, hogy idén ezt a csapatot edzhettük. Nagy megtiszteltetés és öröm volt ez számunkra.

Az ifjúsági válogatottnak sok sikert kívánunk a lengyelországi világbajnokságra. A jövővel kapcsolatban még minden képlékeny. A vízióm egy olyan csapat, ahol senkinek nem jár alanyi jogon a játék, mindenki keményen és fegyelmezetten dolgozik, és mindenki megküzd a csapatba kerülésért. Természetesen mindezt megfelelő körülmények között, profi módon teheti. Sokat kell dolgoznunk még ennek a célnak az eléréséhez."