ha valaki elitklubhoz igazol, mint mondjuk Hári János vagy Nemes Benjámin, az vitathatatlanul jobb lehetőségekhez jut. Marton Tibor és Keresztury Kristóf, a MAC két fiatal utánpótlásedzője Svédországban járt egyhetes tanulmánytúrán. Rövid beszámolót írtak erről nekünk, következtetésekkel, az első mondat az út egyik tanulsága.

"A meghívást edzőkollégánktól, Ari Greustól kaptuk, aki nemrég még a MAC-nál dolgozott. Roger Lindth, a Vaestergötland tartományi szövetség főtitkára látott minket vendégül, ő kísért minket végig. Az első két napon egy svéd tartományi válogató táborban vettünk részt, amelyet 1995-ben születettek részére rendeztek. Svédország jégkorongvilága 24 tartományra osztott, a legtöbb utánpótlás-bajnokság tartományon belül zajlik. A mostani válogató tábor célja az volt, hogy minden tartomány összeállítsa a lehető legerősebb csapatát, és megnyerje a jövő évben rendezendő óriási tartományi tornát. A tornán már erős scoutolás folyik, az alatt válogatják ki a serdülőválogatott játékosait. A válogatáson részt vevő játékosoknak ez az első nagy előrelépési lehetőség a válogatottság felé. Mint mondják, az első ligában játszó összes felnőtt játékos részt vett fiatal korában ezen a tornán. Ezért sem érdemes kihagyni ezt a lehetőséget.

A válogatás három napon át zajlott, mindegyik napon 20+4 játékost figyeltek meg, összesen tehát 60+12 játékosból kell a legjobbakat szelektálni. A válogatóra elküldött játékosokat a tartományon belüli klubedzők határozták meg, Vaestergötlandban kb. 700 1995-ös születésű játékos játszik. A különböző tartományokban átlagosan 20-30 egyesület dolgozik, természetesen minden egyesület rendelkezik felnőttcsapattal is, különböző erősségű ligákban. A válogató tábor színvonala nem volt meglepően magas, a magyar klubok legjobb 1995-ben született játékosai helytálltak volna.

A harmadik napon Boras városába látogattunk, ahol megnéztük a Boras Hockey kétpályás campusát. A Boras Hockey felnőttjei az Allsvenskan ligában játszanak, azaz a másodosztályban. Bevittek minket a színfalak mögé, a felnőtt öltözőbe, műhelyekbe. A fiatalok egy átlagos magyar csapat színvonalát mutatták. A nap végén megtekintettük a bajnoki mérkőzésüket is.

A következő napon a Frölunda Indians campuslátogatója következett. A Frölunda a svéd elitligában játszik, a 12 csapatos mezőny 7. helyén állnak. Göteborgiak, ez Svédország harmadik legnagyobb városa. A napot a Frölunda teljesen új csarnokában kezdtük, ami inkább otthon, mint csarnok. A 6000 férőhelyes létesítményben hatalmas öltözők, teljes étterem, irigylésre méltóan felszerelt konditerem, rehabilitációs és relaxációs helyiségek állnak rendelkezésre. Ezen a napon az 1994-es gyerekeknek volt a válogatásuk, 2 csoportban mintegy 60 gyereket néztek meg, akik vagy már a Frölundában játszanak, vagy az egyik farmcsapatukban. Nagyon magas színvonalat képviselő társaság volt, de itt korábban folyamatosan válogatott játékosok szerepeltek, ráadásul nagyszámú azonos képességű és fizikai felépítésű hokis. Ezt követően kis beszélgetésen vettünk részt a válogatást végző edzővel, aki mesélt nekünk az utánpótlás-nevelésük, -fejlesztésük modelljéről. A napot itt egy elitserienes meccsel zártuk.

Svéd túránkon azt tapasztaltuk, hogy a mi helyzetünkhöz képest az egyik legnagyobb különbség, hogy közel ötvenezren jégkorongoznak, és akármerre indultunk, nem kellett sokat gyalogolnunk, hogy jégpályát találjunk. Több elitklubot láttunk, de azért Svédországban sem minden játékos jobb, mint Magyarországon, és nem feltétlen előrelépés az, ha valaki külföldre megy játszani. Természetesen ha valaki elitklubhoz igazol, mint mondjuk Hári János vagy Nemes Benjámin, az vitathatatlanul jobb lehetőségekhez jut. Fentiek fényében megállapítottuk, azért nagy dolog, hogy a mi jégkorongunk ott tart, ahol, és egyáltalán versenyben van az elitbe kerülésért. Ezért köszönet illeti az áldozatkész szülőket, a szövetség vezetőit, a fanatikus klubvezetőket és edzők egy maroknyi csoportját, de mindenekelőtt a játékosokat."