Múlt héten először találkoztak szervezetten az ország jégpályáinak üzemeltetői. A miskolci jégcsarnok-üzemeltetési konferencia a Magyar Jégpálya Szövetség megalakításának előszelét jelentette, de igazából a gazdaságosabb üzemeltetés lehetőségei kerültek előtérbe. Egri István, a Miskolci Jegesmedvék elnöke volt az esemény házigazdája.

Az MJSZ honlapjának Egri beszélt a tömörülés fontosságáról: "Elgondolásunk szerint a Magyar Jégkorong Szövetségen belül megalakítjuk a Magyar Jégpálya Szövetséget. Elsősorban azért, hogy gazdaságosabban üzemeltethessük a hazai jégcsarnokokat, hogy gyakrabban megosszuk egymással tapasztalatainkat és hogy egységes véleményt képviseljünk a jövőbeni pályázatok kapcsán." Az ötlet rendkívül hasznosnak tűnik, a magunk részéről azzal járulunk hozzá ehhez a törekvéshez, hogy megkíséreljük bemutatni az összes magyarországi pályát és azok történetét. Sorozatunk hamarosan indul, addig is az alábbiakban beszámolunk a miskolci konferencia és bemutató eseményeiről.

Július 16-án a miskolci jégcsarnok volt a helyszíne a magyarországi jégpálya-üzemeltetők konferenciájának. Előadás hangzott el a miskolci csarnok kialakításáról és az ott szerzett tapasztalatok felhasználásáról a székesfehérvári csarnok átalakítása során, továbbá a tamperei Arena Expo kiállításról és konferenciáról. A konferenciát kiegészítette egy jégfestési bemutató is. Az előadáson elmondottakat a gyakorlatban Geir Atle Svartangen, a világ egyik legnevesebb jégmestere mutatta meg.

A norvég jégprofesszor (képünkön ő látható) harminc éve, még játékosként kezdett beletanulni a jégkészítés titkaiba. Mint sok más esetében, nála is a véletlen hozta, hogy ma már ezzel keresi kenyerét. A pályán, ahol csapata játszott, szükség volt segítségre a jégfelújító gép karbantartásában, és úgy alakult, hogy ő keveredett a jégmester mellé. Később jégpályatechnikával foglalkozó céget alapított, amely a tanácsadástól a szükséges eszközök forgalmazásán át a gyakorlati jégkészítésig sok mindennel foglalkozik. A jégfestési bemutató mellett a szegedi pálya új rolbáját is segít beüzemelni. Bár némi ismeretet az interneten is találni, a maga részéről a tapasztalatszerzésre és a neves mesterek melletti inaskodásra esküszik. Az a véleménye, hogy a gyakorlati szakmákat, amilyen a jégmesterség is, nem lehet könyvből elsajátítani. A legtöbbet bevallása szerint a Maple Leaf Gardens főmérnőkétől, Doug Moore-tól tanulta. Hogy jó tanítványnak bizonyult, tanúsítja, hogy az oroszországi világbajnokságon az IIHF részéről ő felelt a jég minőségéért, és a következő szezontól több KHL-csapatnál is segít.

Bár sokan azt hiszik, kevés egyszerűbb dolog van a víz fagyasztásánál, nem könnyű elérni, hogy a jég teljesítse a banálisnak tűnő elvárásokat, azaz legyen kemény, gyors, fehér és csúszós. A legtöbb pályán legalább az egyiknek nem felel meg a felület. Nem mindegy, miképpen viszik fel a vizet, nem mindegy, milyen rétegekben, nem mindegy, milyen adalékokkal dolgoznak, és az sem, mivel újítják fel.

Hogy milyen jeget készítenek a pályákon, az nemcsak esztétikai, hanem zsebbe vágó kérdés is. Miskolcon például egy évben 40 millió forintot fizetnek közműdíjakra, és a legnagyobb tétel az elektromos áram. A szükségesnél vastagabb jégréteg fenntartása hatalmas pluszköltséget jelent. Svartangen úr szerint a festett betonon kialakított pálya ideális vastagsága 5 centiméter, az általa bemutatott, jégben festett pálya esetében viszont 3 centiméter körül van.

Miskolcon egy éjszaka alatt hűtötték le a beton alaptestet a fagyasztás megkezdéséhez szükséges hőmérsékletre. Ezután nagyjából egy centiméter vastagra hízlalták a jeget. A megfelelő minőségű jéghez apró cseppekre porlasztva terítették el a vizet, méghozzá úgy, hogy felfelé szórták. A felületre eső apró cseppekből a levegő az ütés hatására eltávozik, így kellően tömör, buborékmentes jég alakul ki. Ez keményebb, és mivel nincs benne jó szigetelőképességű levegő, a hűtése is olcsóbb.

A szintén Doug Moore által fejlesztett jégfestési eljárással ezután festették fehérre a jeget speciális festékkel. Ez a festékbevonat jobban vezeti a hőt, így kevesebb energia szükséges a fagyasztáshoz, és a szabadtéri pályákon egyes tapasztalatok szerint további jelentős energiamegtakarítást is képes elérni azzal, hogy vissza is veri a sugárzó hőt.

A festett jégen papírcsíkokkal jelölték ki az alapvonalakat, harmad- és felezővonalakat, ezeket a papírcsíkra permetezett vízzel rögzítették a jégen.

Ezután a bedobópontokat, bedobóköröket és kapuelőtereket folyékony festékkel festették fel. Az így elkészített felületet tovább hízlalva alakulhat ki a szükséges vastagságú, kellően szilárd jégréteg, amelyet már csak karban kell tartani. Egy pálya komplett festése hat óra alatt megvan, a festékek ára összesen 1100 euró körüli összeget tesz ki.

A Magyar Jégkorong Szövetség képviseletében Géczi Gábor tett javaslatot arra, hogy a jégpálya-üzemeltetők a jövőben szervezett formában működjenek együtt, ehhez a szövetség részéről támogatást is ajánlott.