A most véget ért szezonban szokatlanul sok kritika érte 20 év körüli fiatal játékosainkat idősebb és válogatottbeli csapattársaik és az edzők részéről. A teljesség igénye nélkül: bírálatot fogalmazott meg ifj. és id. Ocskay Gábor, Énekes Lajos, Pat Cortina és Ladányi Balázs is. A nemzeti csapatba igyekvő hokisokkal szemben leginkább a jobb hozzáállás igényét fogalmazták meg, elismerve tehetségüket, képességeiket. A korosztály négy képviselőjét kérdeztük arról, mi a véleményük a felvetésekről és teljesítményükről.

Az A csoportban járt játékosok azt mondják, a maiak technikai és általános jégkorongos tudásszintje magasabb, mint az övék volt hasonló korukban. Ez nem is meglepő annak fényében, hogy a válogatott húzóemberei egykor alig néhány hónapot töltöttek jégen évente, akkor is szabadtéri pályákon. Azóta a lehetőségek jelentősen javultak, egész szezonban tudnak versenyezni a maiak gyerekkoruk óta, talán jobb szakemberek kezei alatt is dolgozhatnak, aki szeretne és képes rá, külföldön fejlődhet. Ladányi Balázs és Horváth András említette Zürichben: látszik a Salzburgban ügyesedő fiatalokon, hogy hozzáértők tanították őket a lövőtechnikára, mert "mi soha nem tudtunk így lőni".

Egyszóval miközben a fiatalok rengeteg dicséretet és fejlődési lehetőséget kapnak, sokan hiányolják belőlük azt a tüzet, ami a maiakat a világ elitjébe segítette. Nagy kérdés persze az is, hogy a mai 32-35 évesek hogyan álltak a játékhoz 18-19 éves koruk környékén. De jelen írásunk a maiakról szól. Vajon érzik-e ők is, hogy ennél többet várnak tőlük példaképeik, mik a terveik a sportágon belül és az életben, szükségesnek érzik-e, hogy a hozzáálláson, az elvégzett munka mennyiségén változtassanak, netán magánéletüket jobban a játék alá rendeljék. Ilyesmikről beszélgettünk négy tehetséges csatárral.

Kóger Dániel, a Red Bull Salzburg támadója, aki a világbajnokságon is játszott: "Érdekes a kérdés. Nagy Gergő éppen nálunk volt, amikor olvastuk Ladányi Balázs kritikáját. Meglepődtünk ezen, mert éppen ő volt az, aki a leginkább mellettünk állt, támogatott minket a válogatottnál. Úgy gondoltuk, felhívjuk és megkérdezzük erről. Nagyon rendes volt, elmondta, hogy semmi nagy és kirívó problémára nem gondolt, csak apróságokra, amikre jobban oda kell figyelnünk a jövőben. Hozzátette, látta, hogy rendesen készültünk az edzéseken. Én annyit érzek, hogy több pluszmunkát kell végeznünk. Megértem és elfogadom, hogy bizonyítanunk kell még az öregeknek, hogy igen, mi is rendesen edzünk, komolyan készülünk. Azt látom, hogy nem is konkrét személyekre utalnak a többiek, hanem általában a fiatalokra. Ladányi Balázzsal meg is egyeztünk, hogy a jövő csütörtöki szezonzáró vacsorán mellé ülünk, és konkrétan elmondja, mi nem tetszett neki. Örülök, hogy a problémákat így meg tudjuk beszélni egymás között. A világbajnokságra nagyon ráhangoltuk magunkat Nagy Gergővel együtt, talán túl sokat is akartunk. Nem lehet, hogy megelégedjünk magunkkal, még fejlődünk, hosszú az út előttünk ahhoz, hogy érett hokisokká váljunk. Jövőre még többet kell teljesítenünk, tisztában vagyok vele."

Galanisz Nikandrosz, a Dab.Docler jégkorongozója, aki a vb-felkészülés során viszonylag hamar kikerült a keretből: "Igyekszem mindig száz százalékot nyújtani, és nagyon sajnálom, hogy megint nem sikerült bekerülnöm a vb-keretbe. Úgy érzem, elsősorban a kondíciómmal volt probléma. Ebből a szempontból is nagy változás áll be idén a hozzáállásomban. Már most elkezdtük a felkészülést a következő szezonra, három hete edzünk szárazon. Ilyen jellegű felkészülésen és száraz edzésen még soha nem vettem részt. Ennek a munkának nagyon nagy hatása lesz a következő szezonban. Az edzőnk által kiosztott feladatokat párosával végezzük, én Borsos Attilával vagyok együtt, a munka során egymást ellenőrizzük. Jellemzően az egész délelőttünket a fitneszteremben töltjük, súlyzózunk, futunk, biciklizünk, nyújtunk. Főként izmot szedünk fel, de állóképességet is fejlesztünk közben. Jó lett volna, ha kiskorunk óta ilyen nyári felkészüléseink lettek volna, de mivel fiatal a csapatunk, J. P. MacCallum szerint nem késő pótolni ezeket a dolgokat. Szóval, én sokkal jobb szezont jósolok magunknak."

Nagy Gergő, az Alba Volán centere szintén lehetőséget kapott Svájcban: "Azt gondolom, mindenképpen tudunk az eddig látottaknál többet nyújtani. Korántsem lehetünk elégedettek magunkkal. Aki magyar válogatott akar lenni a mai fiatalok közül, annak jobb teljesítményt kell nyújtania. Ez volt az első szezonom az EBEL-ben. Az év elején kicsit meg voltam kavarodva. Szezon közben a többi fiatallal kezdtünk jobban belejönni. Az utolsó 10-15 mérkőzésen a mi sorunkba rakták Horváth Andrást. Amikor összekerültünk, sok minden megváltozott, határozottabbak lettünk, jobban ment a játék, életem legjobb formájában hokiztam akkor. Érdekes, hogy utána az OB I. rájátszásában meg talán a legrosszabb periódusom következett. Ennek okát nem tudom. A válogatottban nagy dolog játszani, együtt szerepelek példaképeimmel. Biztos, hogy jogosak a kritikák, amiket kapunk, sokat kell még tanulnunk, több területen is. Csak egy példát mondok: a jövőben magunktól kell megcsinálnunk azokat a dolgokat, amikért ma még az idősebbek szólnak, mert elfelejtenénk. Ilyen a mérkőzések utáni levezetés, ami nagyon fontos, de hajlamosak vagyunk kihagyni. Fiatalok vagyunk, tudunk változtatni még a magánéletünkön is, ez is kell lesz a jobb teljesítmény eléréséhez. Azon vagyunk, hogy jó jégkorongozók legyünk. Személy szerint nekem csak ez az egy cél lebeg a szemem előtt. Szeretnék még néhány jó szezont eltölteni az Alba Volánban, aztán mindenképpen külföldön szeretnénk játszani. Tudom, hogy ehhez még nagyon sokat kell dolgoznom."

Berta Ákos, az UTE támadója, aki az első felkészülési meccsek után került ki a keretből: "A tehetségesnek nevezett fiatalok jelenleg még a klubjukban sem száz százalékig meghatározó emberek, egyikünk sem egy Ladányi vagy egy Palkovics. Úgy látom, a rutin, az önfegyelem és a professzionalizmus hiányzik még a fejekből. De néhány éven belül összeállhat egy maihoz hasonló szellemiségű társaság. Lehet, hogy a mai öregek komolyabban vették fiatalabb korukban is a játékot, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mások voltak a körülmények. Ma a játék mellett több fontos dolog lehet egy hokis életében, például nagyon sokan tanulás mellett játszanak. Fiatal játékosaink folyamatosan fejlődnek idehaza és külföldön is. Úgy érzem, én is évről évre haladok, egyszer csak elég lesz a tudásom ahhoz, hogy bekerüljek a válogatottba stabilan. Idén is előreléptem, érettebb lett a játékom, jobb a helyzetkihasználásom, több pontot szereztem, fizikailag is fejlődtem. Mindannyiunknak az a célja, hogy jó játékosokká váljunk."