Péntek estére megtudjuk, mely csapatok játsszák az A csoportos világbajnokság döntőjét. Az elődöntők mezőnye 75 százalékban megegyezik a tavalyival, ott vannak az oroszok, a kanadaiak és a svédek, csak az amerikaiak váltották a finneket. A Kanada–Svédország összecsapás a tavalyi 5-4-es szupermeccs visszavágójaként is értelmezhető.

A kanadaiak lazára vették lettek elleni negyeddöntőjüket, tempó nem volt, izgalom is csak az utolsó percekben. Van a 4-2-es meccsnek egy olyan olvasata is, miszerint a tengerentúliak csak annyit adtak ki magukból, amennyit kellett. Tény, ami tény: amikor a lettek 0-2-ről 1-2-re, majd 1-3-ról 2-3-ra szépítettek, szinte azonnal kanadai gólok jöttek, többé-kevésbé stabillá téve a különbséget. Ez volt az a meccs, amelynek végén mindkét csapat játékosai elégedettek lehettek, a lettek is, hiszen helytálltak.

A csehek sok mindenkit okolhatnak kiesésük miatt, először is magukat, talán kicsit a bírókat is, de legfőképpen Jonas Gustavsson kapust. Bármi jöjjön ezután, meg lennénk lepve, ha nem ő nyerné el a torna legjobb hálóőre címet, mi szinte biztosan rá fogunk szavazni, hacsak nem követ el mondjuk ma néhány kapitális hibát. A bíráskodáshoz visszatérve: az amerikai zebrák elérték, hogy alig legyen 5 az 5 elleni játék, de ha a csehek panaszkodni szeretnének is az 1-3 után, eszükbe kell jusson: percre pontosan ugyanannyi emberelőnyből – 22-22-re végeztek ebben a tekintetben – a svédek három gólt ütöttek, ők pedig egyet sem. Ami bement, az meg kettős hátrányban ment be.

De ez mind a múlt, és mindjárt itt a jövő. A vb utolsó előtti játéknapja az Oroszország–Egyesült Államok elődöntővel kezdődik. A minap azt írtuk, a két csapat 2004-ben találkozott utoljára, de butaságot állítottunk, hiszen ezen a tornán is összefutottak már. A középdöntőben nagyon simán, 4-1-re nyertek az oroszok, ezzel lettek csoportelsők, elég volt az első harmadot meghajtaniuk. A mai más meccs lesz, sokkal élesebb csatára számít mindenki. Az oroszok dolgát nehezíti, hogy két kiváló csatáruk valószínűleg már nem játszhat a tornán: Zaripov és Zsergyev sérülését nem sikerült rendbe hozni. A kapuban annak elllenére Ilja Brizgalov kezdhet megint, hogy a fehéroroszok elleni negyeddöntőn két harmad után lecserélték, és a helyére bekerült Alekszandr Jerjomenko sokkal ügyesebben tette a dolgát. Érdekes kapcsolódási pont a két csapat között Robert Esche személye, aki a SZKA Szentpétervárnál töltötte legutóbbi szezonját. Esche rengeteg hasznos iformációval látott el bennünket, nyilatkozta Lee Stempniak, az amerikaiak egyik kiváló csatára, kérdés, képesek lesznek-e ebből bármit is hasznosítani. Még egy nüansz: Ryan Suter, a kiváló hátvéd apja játszott az 1980-as Lake Placid-i olimpián, ahol az amerikaiak egyetemistákból álló válogatottja megelőzte a szovjet csodacsapatot. Suter most azt mondta: szeretné folytatni a családi tradíciót.

A másik ágon tehát a csütörtökön lazázó Kanada és a kőkemény csatában továbbjutott Svédország találkozik. Mindig nehéz kérdés, hogy egy pihenősre vett meccs után fel lehet-e pörögni gond nélkül, sokszor mondják, nem éri meg visszavenni. Este fél tizenegyre kiderül. A kanadaiak a középdöntő utolsó meccséig – azt a finnekkel szemben elveszítették – fantasztikusan játszottak, az első öt találkozón mutatott színvonalhoz kell visszatalálniuk, ha döntősök akarnak lenni. A svéd csapatban kevesebb a nagy név, de hogy roppant szervezetten és fegyelmezetten harcolnak, és gyors kontrákra is képesek, az vitán felül áll. Magyarán: veszélyesek nagyon. És hogy még egyszer nyomatékosítsuk: ott van a kapujukban Gustavsson. Akiért egyébként sorban állnak az NHL-es klubok, a legvalószínűbb befutónak most a Toronto tűnik.

Akárhogy is, két ország drukkereit és hokisait leszámítva mindenki azzal kapkulál Bernben, hogy a tavalyi döntő visszavágóját játszhatják vasárnap. "Az Oroszország–Kanada döntő elkerülhetetlen – mondta például Dany Heatley, a 2008-as MVP. – Nagyon örülök, hogy régi jó ismerősöm, Ilja Kovalcsuk ellen játszhatok, és legyőzhetem őt. Egy világbajnokság orosz–kanadai meccs nélkül egyszerűen nem az igazi."

Az amerikaiak és a svédek nyilván másképp gondolják. Mindkét csapatnak lesz hatvan-hatvan perce arra, hogy bebizonyítsa, jósolgatni és fix esélyesekről beszélni butaság.