Ilyen drámára nem emlékszem, mondta a pravda.sk-nak a szenzációs magyar–szlovák után Jan Filc. A szlovák szövetségi kapitány szerint a magyar csapat remek munkát végzett, kitűnő kapusa és megbízható védelme van. Lefordítottuk az interjút.

– Hogyan értékeli a mérkőzést?

– Elsősorban azt szeretném elmondani, hogy biztos voltam benne, hogy ez nehéz mérkőzés lesz. Az ilyen ellenfelek elleni összecsapások mindig nehezek. Gratulálnunk kell az ellenfélnek, remek munkát végzett az utóbbi időben – és ma egy kitűnő kapussal és jó, megbízható védelemmel rendelkező csapata van. A magyaroknak sikerült nagyon megnehezíteni számunkra a mérkőzést. Egy újabb hokiország van születőben, a sportág szempontjából ez nagyszerű.

– A meccs elején nagy fölényben játszott a szlovák csapat, de egy gólnál többet nem tudott lőni. Miért?

– Gondot okozott az ellenfél védelmének feltörése. Bizonyára ön is észrevette, hogy 1-1-es állásnál három sorra álltunk át. Ez bejött, ennek is köszönhetően vezettünk 3-1-re. Akkor biztosan el is dönthettük volna a meccset, de nem így történt. Teljes mértékben irányítottuk a játékot, de ezt nem tudtuk gólokra váltani. Azután elkövettünk néhány apró hibát, ezeket az ellenfél tökéletesen kihasználta. A kontráiból talán többet is kihozott, mint amennyit megérdemelt volna, de a hokiban ez így szokott lenni.

– Edzőként mikor volt utoljára hasonlóan összetett meccse?

– Ilyen drámára nem emlékszem. Soha életemben. Rendkívül bonyolult volt ez a meccs számunkra, egy olyan ország ellen játszottunk, amelyet szurkolóink outsidernek tartanak.

– Mit ad ez az eredmény a csapatának?

– Hiszem, hogy levetkőzzük az idegességünket. Ez egy teljesen alapvető dolog volt. Rendkívül fontos mérkőzés a torna további alakulása szempontjából. Egy hasonló meccset nyertünk meg – emlékszik? – a 2002-es göteborgi vb elején. Az is nehéz győzelem volt, végül a torna befejezése gyönyörű lett. Hiszem, hogy ez megismétlődhet. (Szlovákia 2002-ben megnyerte a világbajnokságot – Hblog)

– Eszébe jutott a kispadon az akkori aranygól is?

– Akkor a kispadon talán felkiáltottam: gól! Az akkor egy gyönyörű kicsúcsosodása volt egy sikeres tornának. Ez most csak alapvető kötelességünk volt, a szurkolóinknak tett szolgálat. Teljesítettük.

– Hogyan élte át a mérkőzést a kispadon?

– Bonyolultan. A kispadon az embernek érzelmektől mentesen kell dolgoznia. Végül örültem, hogy a meccs döntő pillanataiban sikeresek voltunk. Például, hogy a hajrában ki tudtunk választani azokat játékosokat, akik képesek döntő gólt lőni, és ők lőttek is.

– Miért nem döntötte el Szlovákia előbb a meccset?

– Ha bizonyos szituációkban, helyzetekben határozottabbak lettünk volna, két góllal többet lőttünk volna, akkor a mérkőzés hasonló lett volna az esélyes csapatok többi meccséhez az esélytelenek ellen. De mi nem tudtuk megtalálni a módját a meccs eldöntésének.

– Milyen tanulság következik ebből?

– Az edző számára? Olyan, ami nem teljesíthető. Talán így hangzana: soha ne légy szövetségi kapitány egy vb nyitómeccsén.

– Mit mondott a játékosainak, amikor a magyarok kiegyenlítettek?

– Azt mondtam nekik: meg akarjuk nyerni ezt a meccset, és meg is kell nyernünk. Törjetek be a kapu elé, ütközzetek, sikerülni fog.

– És a meccs után?

– Azt mondtam, értékelem, hogy hittek a győzelemben, és megtették érte a maximumot. De hogy ki tudjuk használni a játéktudást, amivel rendelkezünk, okosabban kell játszanunk.

– Mit mondott el önnek ez a mérkőzés a játékosairól?

– Azt, amit egyébként is gondoltam. Óriási bennük a győzniakarás, de néha a játékrendszerünket saját improvizációjukkal helyettesítik. Az ilyesmi klassz dolog, ha bejön, de ha nem, akkor megnehezíti a sikerhez vezető utat.

– Mekkora kő esett le a szívéről?

– Ez tán nem is kő volt, hanem szikla.