a finnországi Hämeenlinnában szombaton megkezdődött a felnőtt legfelső ligás női világbajnokság. A kilenc részt vevő csapat három csoportban vágott neki a küzdelmeknek. Ez az utolsó nagy világverseny a kategóriában a jövő évi olimpia előtt.

A vb nagy kérdése az, hogy képes lesz-e bárki is megszorítani a két észak-amerikai csapatot. Tavaly Kanada és az Egyesült Államok játszott a döntőben, és noha a női hoki Európában is rohamléptekkel fejlődik, megszorítani sem lesz könnyű őket.

A kanadai válogatott számára a cél nem lehet más, mint a tavaly elvesztett világbajnoki cím visszaszerzése. Vezéregyéniségük az a Hayley Wickenheiser, aki a történelem első női játékosaként kapott szerződést felnőtt férfi proficsapatban, nem kapusként. A sokoldalú hölgy (szerepelt a kanadai softballválogatott tagjaként nyári olimpián is) 2003-ban két szezon egy részét a Salamat Kirkkonummi csapatában töltötte, és pályára lépett a finn harmad- és másodosztályban is. A 2008/2009-es szezonban újra Európába jött, újra férficsapatba, ezúttal a svéd Eskilstuna Linden HC harmadik vonalbeli csapatába.

A két észak-amerikai válogatott tagjai jellmezően egyetemi csapatokból érkeznek, talán nem véletlen, hogy az utánuk következő két gárda, a finn és a svéd játékosai közül is sokan kanadai amerikai egyetemi csapatokból jönnek.

Svédországban a torinói meglepetésezüst után (az olimpiai elődöntőben az amerikai válogatottat verték ki büntetőkkel) komoly fantáziát látnak a női hokiban. Komoly női ligát szerveztek, itt más országokból érkezett játékosok is küzdenek. És bár a liga csapatai jelenleg még nem tudnak fizetést adni a játékosoknak, csak munkalehetőséget és szállást, a tervek szerint rövid időn belül az előrelépés is megvalósulhat, és útjára indulhat az a bajnokság, amelyet a női jégkorong NHL-jének szánnak. Ezzel a háttérrel a svédek ismét a dobogó egyik esélyesei.

A finn válogatott négy játékosa is főállású jégkorongozó, a talán egyetlen európai profiklubban, a SKIF Nyizsnyij Novgorodban játszanak. Velük és az amerikai, kanadai egyetemistákkal a csapat nyilván szintén a dobogót célozza meg. A világranglistán a két skandináv csapatot a svájciak és az oroszok követik, előbbiek nem sokkal lemaradva. Az oroszok csapatának gerincét a már említett SKIF adja, róluk a legfrissebb emlékeik a csíkszeredai hölgyeknek lehetnek, hiszen a BEK-ben egy csoportban voltak velük.

Három ázsiai csapat tagja még a mezőnynek, a rohamléptekkel fejlődő és az idei téli universiade ezüstérmét begyűjtő Kína, valamint Japán és Kazahsztán. Meglepetést talán a kínaiaktól várhatunk.

A három hármas csoportban körmérkőzéseket rendeznek, a második menetben újabb három háromcsapatos csoportot alakítanak ki. A csoportelsők játszanak egymással a két döntős helyért, a harmadik helyen végzett csapat pedig a csoportmásodikak küzdelmének győztesével játszik a bronzért. Az idei világbajnokság végén két csapat esik ki, kilétükre a csoportharmadikak körmérkőzése után derül fény. A divízió 1-ből egy feljutó lesz, így jövőre újra nyolccsapatos lesz a női elit mezőnye.

A csoportbeosztás (zárójelben a csapatok világranglista-helyezése):
A csoport: Kanada (1.), Svédország (4.), Kína (7.)
B csoport: Egyesült Államok (2.), Oroszország (6.), Japán (9.)
C csoport: Finnország (3.), Svájc (5.), Kazahsztán (10.)

Az elmúlt héten néhány edzőmérkőzést is játszottak a jórészt már egy hete Finnországba érkezett csapatok, ez talán az erőviszonyokról is elárul valamit. Kanada 3-0 arányban győzött a finnek ellen, akik később sokat szenvedve győzték le ugyancsak 3-0-ra a kínaiakat. Ugyanakkor az amerikaiak 9-0-s győzelme a svédek felett azt jelezte hogy nem valószínű, hogy a történelem folyamán most először nem Észak-Amerikába kerül az aranyérem.

Az első nap alátámasztotta mindezt: a kanadaiak 13-1-re tönkreverték Kínát, az amerikaiak 8-0-ra intézték el Japánt. A finnek is belelendültek, 7-0-ra legyőzték Kazahsztánt.