Az alábbi szemkápráztató védést egy bizonyos Steve Mason mutatta be 2007 márciusában, az OHL-es London Knights kapujában. Bár tehetsége már akkor is megmutatkozott, szinte bizonyos, hogy még legőrültebb rajongói sem gondolták: az NHL 2008-2009-es szezonjában olyan teljesítményt fog nyújtani, amire már a szakértők sem találják a jelzőket. Jelenleg ez a helyzet. Következzen a szemtelenül fiatal Steve Mason, a tengerentúli pontvadászat legjobb újonca és egyik legjobb kapusa.

A jelenleg John Tavarest is foglalkoztató London Knights kapujában mindössze 12 mérkőzést védett, majd az Erik Johnson, Jordan Staal, Jonathan Toews, Nicklas Bäckström, Phil Kessel ötössel fémjelzett 2006-os draft 3. körében 69. helyen elvitte a Columbus Blue Jackets. Bár a börzén számos kapus kelt el előkelőbb helyen (Varlamov, Neuvirth, Helenius, Irving), ezredszer is bebizonyosodott, nemcsak az első körös játékosok futhatnak be fényes karriert az NHL-ben.

A 2007-ben az OHL legjobb kapusának megválasztott Mason szezon közben került a London Knightstól a Kitchener Rangershez, azonban a térdén végrehajtott atroszkópos műtét miatt nem lehetett részese a bajnoki cím megszerzésének. A Kitchener érdeklődésében és a klubcserében hatalmas szerepet játszott a hálóőr fantasztikus teljesítménye a 2008-as pardubicei junior-világbajnokságon. Ahol is a torna legértékesebb játékosának választották.

Az NHL-be vezető út az Ottawába cserélt Pascal LeClaire sérülésével nyílt meg előtte. 2008. november 4-én felrendelték az AHL-es Syracuse Crunchtól, azóta megállíthatatlan. Az igazi parádét 2008 decemberében kezdte, 12 mérkőzésen átlagban 1,4 gólt kapott, és brutális, 95 százalékos hatékonysággal hárította a felé tartó lövéseket.

Bár év eleji produkciója sem hagyott sok kívánnivalót maga után, két egymás utáni napon játszott mérkőzésen, vagy húzósabb, sűrűbb sorsolás esetén fáradtnak tűnt. Mutatói nem voltak a legfényesebbek, becsúszott 1-2 csúnya mérkőzés. A rejtélyre február 2-án derült fény. Kiderült, hogy mononukleózisban szenved, és minden bizonnyal szenvedett már januárban is. A Pascal LeClaire sérülésével sújtott Blue Jacketsnek azonban nem nagyon volt más lehetősége, mint Masont védetni. Mivel addigra a Columbus an szintén kapusgondokkal küzdő New York Islanders teljes megrökönyödésére elvitte az Islanders által a KHL-ből hazacsábított Wade Dubielewiczet, Mason február 8-án végre sérültlistára kerülhetett. A szép nevű hálóőr aztán teljes kudarcot vallott a kapuban, 2 meccsen 7-szer kapitulált, és bár Daniel Lacosta szépen helytállt, Mason mégis hamar, már február 13-án a kapuban találta magát. És ha már ott volt, ki is védte a Detroit szemét.

A kis megingás után kezdte/kezdi ismét felvenni a fonalat. Az elmúlt két találkozón az NHL két legjobb csapatát kergette az őrületbe. A Detroit és a Boston által megeresztett 81 lövésből 79-et fogott, a Bruins ellen elért shotoutja 47. meccsén a 9. volt, amivel toronymagasan vezet a ligában, és beállította a Pascal LeClaire-féle frachise-rekordot. Ez, valamint 2,19-es kapottgól-átlaga és 92 százalékos védési hatékonysága egyértelműen a legjobb újoncnak járó Calder Memorial Trophy megnyerését vetíti előre, de lassacskán a legjobb kapusnak járó Vezina Trophy elhódítása sem elképzelhetetlen.

És még egy pazar mutató: biztos, hogy Steve Mason a keleti főcsoportban játszó játékosok rémálmainak állandó szereplője, hiszen az ellenük lejátszott 11 mérkőzésből 10-szer nyert, a lövések 96,8%-át védte, és meccsenként 0,68 gólt engedélyezett az aktuális ellenfélnek. Ez sem meglepő, hatszor húzta le a rolót ellenük.