"Nem kerestem bébiszittert melléjük, inkább építettem egy jégpályát" – mondta Henry Staal, a Staal fivérek édesapja az ontariói telek végében felállított objektumról. De valószínű, hogy még a pálya építésekor fel sem merült benne: fiai közül 3 mára az NHL meghatározó alakja lesz, és a negyedik is ott fog állni a kapuban.

Eric (24), Jordan (20), Marc (21) és Jared Staal (18) célja nem más, mint minden idők leghíresebb hokis famíliája, a Sutter család babérjaira törni. A 6 Sutter majdnem 5000 mérkőzésen lépett pályára, és hatszor nyertek Stanley-kupát. Staalék  négyen vannak, de megvan az esélyük és a képességük arra, hogy a jégkorong leghíresebb, legeredményesebb famíliájává váljanak.

A pálya a telek végében, az Ontario-beli Thunder Bayben már a múlt, a fiúknak hamarosan nem maradt idejük a kert végében játszogatni. Az OHL küzdelmeibe vetették bele magukat, Jordan a Peterborough Petes csapatában, a többiek a Sudbury Wolfesban töltötték az NHL előtti éveket.

Elsőként Eric ízlelhette meg, milyen a legjobbak közt játszani. 2003-ban az egyik legnagyobb tehetségként tartották számon, nem véletlen, hogy Marc-Andre Fleury (Pittsburgh) mögött a 2. helyen választotta a Carolina Hurricanes. Első szezonjában még csak 31 pontig jutott, fejlődése azonban hihetetlen magasságokig repítette. A 2005-2006-os idényben fantasztikus játékkal kerek 100 pontot szorgoskodott össze az alapszakban, a rájátszásban pedig az ő 28 pontjának, valamint Cam Ward kapusnak köszönhetően mindenkit maga mögé utasított a Carolina. A család első és mindeddig utolsó Stanley-kupájának tehát Eric örülhetett. Azóta a Hurricanes-sikerek elmaradtak, a legidősebb Staal azonban továbbra is parádésan teljesít, minden bizonnyal napokon belül megszerzi karrierje 300. pontját.

A családból másodikként Jordan vetette meg lábát az NHL-ben. 2006-ban csapatával az OHL bajnoka lett, majd bátyjához hasonlóan az 1. kör 2. helyén kelt el a börzén. A Pittsburgh Penguins játékosaként kiválóan játszik, első évében a szezon 3. legjobb újoncává választották Malkin és Stastny mögött, 18 évesen és 153 naposan pedig ő lett az NHL történetének legfiatalabb mesterhármasos játékosa. Bátyjával, Erickel tagja volt a 2007-ben világbajnok kanadai csapatnak.

Kiváló felépítésű, testvéreihez hasonlóan 190 centinél is magasabbra nőtt, emberhátrányos játéka és védekezése ligaszinten is pompás, hátrányban különösen gólveszélyes. Csapatával tavaly a döntőig menetelt, az oda vezető úton többek közt a testvérét is foglalkoztató New York Rangersön kellett keresztülverekednie magát.

Jövője egyes források szerint bizonytalan, jelenleg ugyanis mindössze a 3. sorban kap helyet Pittsburghben, és bár a Cooke–Staal–Kennedy trió kiválóan ment eddig a szezonban, játéktudása alapján az első két sor valamelyikében lenne a helye. Crosby és Malkin mögött ez nem valósulhat meg, bár Michel Therrien főedző alkalmazta már szélsőként is, be kellett látnia, hogy Jordan nem az. Fel is merültek olyan pletykák, amelyek szerint a Penguins egy köréje épülő csomaggal próbálna meg ajánlatot tenni egy első soros szélsőért Sidney Crosby mellé (Kovalcsuk és Gaborik neve is felmerült). Érdekes a helyzet, a 3. sorban játszatni Jordant egyértelműen pazarlás, és amíg a Pens nem talál Sidney Crosby mellé minőségi társat, addig a levegőben fog lebegni az elcserélésének veszélye. Végül is ő, a Goligoski–Letang páros és talán a draftcetlik megfelelő kombinációja lehet megfelelő alapja egy igazán gólveszélyes szélső megszerzésének.

Bár idősebb a Penguinsben játszó testvérénél, mégis egy évvel később mutatkozhatott be az NHL-ben a 21 éves Marc. Ő az egyetlen hátvéd a testvérek közül. A New York Rangers által a 2005-ös játékosbörze első körében kiválasztott Staal az OHL-ben erősödött tovább, 2007-ben a bajnokság legjobb hátvédjének és a rájátszás legjobbjának választották. Ugyanebben az évben másodjára nyerte meg a kanadai válogatott tagjaként a junior-világbajnokságot.

Tavaly végre bemutatkozhatott a Rangersben, és rögtön a védelem alapja lett, meccsenként átlagban csaknem 19 percet töltött a jégen. Idén tovább folytatja ragyogó munkáját, 20 perc körüli jégidővel csapata egyik legfontosabb hátvédje, általában Michal Rozsival párjaként keseríti meg a támadók életét.

A legfiatalabb Staalt is megérintette már az NHL szele, bár ő az egyetlen a családban, aki nem az első körben kelt el. A Phoenix Coyotes látott benne fantáziát, az idei drafton a 49. helyen válaszotta. Az elemzők szerint testvéreihez képest korcsolyázásban és a korong kezelésében még van mit fejlődnie, a fizikai, palánk melletti játékot részesíti előnyben. Csapata egy évre visszaküldte a Sudbury Wolveshoz, jövőre újra megpróbálhatja beverekedni magát a Coyotes keretébe.

A különböző címek és statisztikák hada jelzi, a Staal fivérek az elkövetkező években véglegesen az NHL meghatározó egyéniségeivé válhatnak. Egy biztos, a szülőknek már rég nem elég egy tv a háztartásban, idén 3, jövőre lehet, hogy már mind a 4 fiuk fogja hajkurászni életük álmát estéről estére – hogy felemelhessék a Stanleyt.