Az egyik legbefolyásosabb magyar hokiember, Ocskay Gábor 31 éve építi Székesfehérváron a sportágat, jelenleg szakosztály-igazgatóként. Vele készült riportunkból egyebek közt kiderül, a labdarúgó-aranycsapat kapusának szerepe sem elhanyagolható a szapporói sikerben. Folytatódik sorozatunk, amelyben azokat mutatjuk be, akik a legtöbbet tették a magyar jégkorong világbajnoki sikeréért.

Mindenki tősgyökeres fehérvárinak gondolja, holott "fél életemet Budapesten töltöttem, minden oda köt, a tanulmányaim, a család, a barátok". Ocskay Gábor első osztályú jégkorongozó volt Budapesten. 1977-ben került Székesfehérvárra.

"A fővárosban 1970-ben alakult meg a Bp. Volán SC hokiszakosztálya, amely egy fiatal KSI-s csapatra épült. Igazoltak játékosokat hozzánk, és úgy szerepeltünk 1976-ig. A Volán tröszt vezérigazgatójának testvére volt a Fejér megyei tanács elnöke. Építettek egy nyitott pályát 1977-ben, a pesti csapat leköltözött, Székesfehérvári Volán néven szerepelt tovább. Gyakorlatilag teljesen ugyanabban az összeállításban. Ebben az időszakban gerincsérülés miatt már nem játszottam. A Sport Clubnál dolgoztam Grosics Gyula elnök mellett, az áthelyezés lebonyolítása a mi feladatunk volt.

Mivel a városban a jégkorongnak korábban se híre, se hamva nem volt, fontos feladatnak tekintettük az utánpótlásképzés beindítását. Elsősorban Grosics győzött meg arról, hogy vágjak bele ebbe a történetbe. 1977 végén kerültem ide, és azóta is itt vagyok.

Elkezdődött a komoly munka, a felnőtt csapat a bajnokságban szerepelt, én meg gyerekekkel foglalkoztam. Az első társaság 1964-66-os születésű volt. Két csapattal indultunk, kölyök és serdülő korosztályban, velük 1978-tól már a bajnokságban szerepeltünk. Mentünk felfelé, értünk el eredményeket. A konkurencia kisebb volt, mint ma. Akkoriban 13-14 éves korban kezdtek hokizni a gyerekek, korcsolyázó tudás nélkül. 1981/82-ben ifiben és juniorban magyar bajnokságot nyertünk. Voltak saját nevelésű fiataljaink, akik 4-5 év után a felnőtt csapatba tudtak kerülni. Az az időszak a sportág itteni meghonosításáról, népszerűsítéséről szólt.

1981-ben nyertük meg első vidékiként az akkor négycsapatos felnőtt bajnokságot. Ez a csapat a BVSC-ből átigazolt válogatottakkal is kiegészült, így nagyon jó játékosaink voltak, itt játszott a válogatott első sora.

Az első időszakban rövid idő alatt értünk el eredményeket, aztán jött a mély gödör. Elsősorban a lehetőségek tekintetében. A rendszerváltás környékén, 1988-92 között többször is szóba került a felnőtt csapat megszüntetése. Kevés volt a pénz, kevés a játékos. Ekkor jött fel a második saját nevelésű garnitúra. A kilencvenes évek közepén többször bajnoki döntőt játszottunk a Fradival, nyolcezer néző előtt a BS-ben.

Hat évig dolgoztam egy nagyon tehetséges garnitúrával. Döntő momentum volt, hogy rájöttem, akkor tudok sokat segíteni, ha egy olyan emberre bízom őket, aki magasabb szintű hokikultúrával rendelkező országból érkezik. Így lett Borisz Puskarjov az edzőnk 1992/93-ban, aki korábban a jászberényieknél játszott. Sokan ebből a csapatból 17 évesen felnőtt válogatottak lettek. Naqyon jó döntőket játszottunk a Kercsó Árpi fémjelezte Dunaferr-rel. Ott sokkal több tehetséges játékos volt, mint nálunk, de mégis szoros csatákat tudtunk vívni. Lehetett látni, van erre a hokira érdeklődés. Már a felnőttben játszottak az 1975-ösök, de 4-5 busznyi szurkoló utazott fel Budapestre az ifi bajnoki döntőnkre is."

Ocskay Gábor kellemes riportalany, kérdés nélkül beszél folyamatosan, múltról, jelenről, jövőről. Mindezt tematikusan, összeszedetten, közbekérdezni alig kell. Egyórás beszélgetésünk alatt talán négyszer szólaltam meg.

"1977-től nemcsak az utánpótlással foglalkoztam, a felnőttekhez is én kerestem edzőt. Közben három évig vezetőedző is voltam. Nagyon szép és jó volt, nem azt mondom, hogy brutális sikerekkel, de elfogadható szinten teljesítettünk. Ekkor rájöttem, hogy nekem lent van feladatom, azt a tehetséges Palkovics-féle korosztályt kell nemzetközi szintre felhozni. Az a furcsaság is bekövetkezett, hogy saját magam helyére én kerestem edzőt. A kilencvenes évek elején még a junior válogatott szövetségi kapitánya is voltam. Tisztán csak a menedzserkedéssel 1994/95-től foglalkozom."

És hogy a nap 24 órájából mennyit foglalkozik a jégkoronggal? "Az elmúlt 31 évben több időt töltöttem a jégpályán, mint bárhol máshol. Nagyon szeretem csinálni, jól érzem magam, hiányzik, ha nincs. 57 évesen kicsit vissza kell vennem, mert a teherbíró képességem már nem olyan, mint 20 évvel ezelőtt. Szerencsére sokan besegítenek. 1977-től az első három évet egyedül csináltam végig. Mára kiépült a bázis, tíz edző dolgozik az utánpótlással, további kettő a felnőttekkel. Az utolsó 10-11 évben mögöttem és mellettem állt az Alba Volán Zrt. vezérigazgatója, Tóth István. Stratégiai tervet dolgoztunk ki 1997-ben, a fehérvári közönség nagyon várta a bajnoki cím megismétlését, és a feladatra alkalmas fiatalok is beértek. 1997-től az interligában vettünk részt, 2000-ben junior vb-t, 2002 felnőtt vb-t rendeztünk, 2004-ben nálunk volt az első Magyarország-Kanada meccs, 2005-től Kontinentális Kupa-döntőket rendeztünk, világsztárok sorát hoztuk el. Mindig próbáltunk emelni a szinten. Tóth személye most is a legnagyobb pillére egyesületünknek. Nélküle nem lenne ez az egész."

Az Alba Volán szponzori háttere szerteágazó, sok kis és közepes támogató akad a csapat körül, elég megnézni a csapat mezét vagy a csarnok jégfelületét. "Nagyon sokat számít, hogy 1999-től maga Székesfehérvár városa lépett elő a legnagyobb támogatónkká. Felnőtt és utánpótlásszinten, együtt és külön-külön is."

A vb-siker további munkára serkenti Ocskayékat, de a többi klub vezetőjét is. "Nagyon nehéz a teljes összefogás, mert előbb-utóbb előjönnek az érdekellentétek. Mindenki úgy érzi, az a lényeg, hogy a saját szemétdombján ő legyen a kakas, és akkor rendben lesz minden. De az nagyon lényeges, hogy a kakasok húzzanak egy irányba. Csak ez fog eredményt hozni. Márpedig az idei vb-eredmény miatt az elvárás nagyon megnőtt. De aki reálisan nézi a sportágat, tudja, hogy itt további csodák nagyon nehezen elképzelhetőek. Ha a tavalyi bajnokságban szerepelt, válogatható játékosok számát összeadjuk, letargikus adatot kapunk. Még ha néha vitáktól terhelt is kis sportágunk, az összhang és kommunikáció eredményessége miatt sikerült e kis létszámból és kis keresztmetszetből kijönnie az eredménynek."

A székesfehérvári jégkorong egy komoly történelmi korszakot lezárt. 1999 óta nyolc bajnokságot nyert meg, a legutóbbi hatot zsinórban. A múltidézés után a jelen és a jövő felé kanyarodott beszélgetésünk. "A csapat gerince elért egy bizonyos kort. Teljesítőképességük csúcsáig jutottak. Parádés eredményt értek el a válogatottban, olyat, amely nagyon sokunkat meglepett. Nagyon jó dolog, hogy felkerültünk a legjobbak közé. A válogatottban 12 Volán-játékos szerepelt, hárman az utolsó pillanatban estek ki, és nem nagyképűségből mondom, de Fehérvárról lett válogatott Sille, Ennaffati és Holéczy is. Most biztos, hogy nagy generációváltás következik nálunk.

Sok olyan játékos távozik majd tőlünk, akikről gondoltuk, hogy elmennek, de lehet, hogy lesznek olyanok is, akikre nem gondoltunk, illetve nem gondolunk. A régiek közül minél többet szeretnénk itt tartani. Ebben a pillanatban a legkérdésesebb a sorsa Horváth Andrásnak, Ocskaynak és Palkovicsnak. A távozókat juniorokkal pótoljuk, akik 2-3 év alatt hozzá tudnak járulni egy új csapat kialakulásához. Jobb, Hegyi, Sofron, Kóger és Nagy, valamint három fiatal, saját nevelésű, 1990-es születésű csatárunk szerepel egyelőre a jelöltek listáján. A legnagyobb probléma, hogy a védelemben nincs megfelelő utánpótlás, pedig előbb-utóbb itt is szükség lesz a fiatalokra. A vb-csapat hét védőjéből egy fiatalabb, mint harminc. Legalább négy bekk kell a válogatottnak néhány éven belül. Ezért a fiatal hátvédek hatalmas lehetőség előtt állnak."

Izgalmas kérdés, hogy ha meg is tartja a Volán a hazai értékeit, milyen erősítést tud végrehajtani az idegenlégiósok vonalán. "Egy kapust mindenképpen hoznunk kell, a védelembe 2-3 külföldi kerül, de itt Ábrahám Csenger és Balogh Bálint is meghatározó játékosokká válhat egy-két éven belül. Addig is két válogatott szintű védő kellene nekünk. Csatár poszton négy-öt fiatal a kerettel dolgozik majd. Ide is három külföldit kell igazolnunk. Tárgyalások vannak már, arasznyi anyag van róluk, Ted Sator is körülnézett odahaza. A légiósokkal nem sietünk, először a 18-20-as magyar keretet szeretnénk látni. Hihetetlenül nehéz szezon következik. Most nem 36, hanem 54 EBEL-alapszakaszmeccs lesz. Az OB 1-ben hatszor nyertünk zsinórban, mindenki le akar lökni minket a trónról. Közben 5-6 fiatalt be kell építenünk. Nem mindig játszanak majd, nem is egyszerre. Az EBEL-szabályok is erre sarkallnak minket, jövőre 65 pont helyett 60 léphet pályára."

Még az elmúlt szezon végén bejelentették, mindenképpen elindulnak az EBEL-ben. A tavalyi tanulóév volt, nyártól mi várható? "Az a cél, hogy a rájátszásba, azaz a legjobb nyolcba kerüljünk. A mi 1,2 millió eurónk messze a legkisebb költségvetés. Kétmilliónál kevesebből egyetlen más csapat sem gazdálkodik. Ez elsősorban a légiósok minőségében jelent különbséget. Ha tavaly a mi öt légiósunk olyan erősségű lett volna, mint a többieké, biztos, hogy a rájátszásba jutunk."

A divízió 1 megnyerése nem múlt el nyom nélkül Fehérváron sem. Több hozadéka volt a történetnek. Néhány játékos ázsiója már az EBEL-szezon során megemelkedett, néhányukról kiderült, nem tudnak ezen a szinten kimagaslót teljesíteni. A vb-n többé-kevésbé visszaigazolódtak ezek a folyamatok. Ennek ellenére az Alba Volán vezetése minden tavalyi játékosnak lehetőséget kínált a maradásra, mint írtunk róla. A sok panasz ellenére az elmondottak szerint az anyagi helyzet stabilnak mondható.

"Folyamatosan keresünk egy névadó szponzort. De nem ez a legfőbb gond, mert ennél sohasem álltunk jobban az elmúlt években. A tervezett 300 millió forintos költségvetés kétharmadát már szerződésben rögzítettük. Az egyharmad összeszedése a feladat. Komoly terveink vannak az utánpótlás szempontjából is. Mivel 10-12 fehérvári szerepel a junior válogatottban, őket szeretnénk megtartani, ezért is indítjuk ismét az OB 1-ben a farmcsapatot. Hozzájuk finn, svéd vagy észak-amerikai edzőt keresünk, aki az egész utánpótlásunk szakmai munkáját felügyelné és irányítaná. Sok gyerek hokizik nálunk, nagyjából 250, de az utóbbi 6-8 évben egyedül Sofron István tudott berobbanni az élvonalba. Ezen is változtatni kell."

A szezon során nemcsak a csapat alakul át, a csarnokban is alapvető változások lesznek. Még ha kevésbé látványosak is. 2009-ben esedékessé válik a pálya nagy felújítása. A teljes hűtőrendszert ki kell cserélni, mert a csövek technikai élettartama lejárt. Ráadásul a hűtőrendszert még a nagyvállalati érában telepítették, energiaellátása pazarlóan sokba kerül. Felújításra, átvizsgálásra szorul a tetőszerkezet is.

Látogatásunk alkalmával teniszcentrumba invitált minket Ocskay Gábor. Mint kiderült, a tenisz állandó program az Alba Volán életében. "Hosszú évek óta, szerda délelőttönként ide jövünk edzeni. Ez az egyik legjobb kiegészítő sport. A játék maga rengeteget ad mozgáskoordináció és ügyességfejlesztés területén."

Kiderült az is, hogy az A csoportos világbajnokság máris érezteti hatását. Mivel jövőre két héttel később kezdődik majd a vb, megváltozott a felkészülés programja is. "6-7 hetes száraz felkészülés szokott lenni ilyenkor, nyár elején nálunk, ez most 2 héttel rövidebb. Június végéig vagyunk együtt, a válogatottak június első hétfőjén csatlakoznak hozzánk. Tokaji, Vaszjunyin és Hetényi magánszorgalomból van itt. Júliusra egyéni edzéstervvel mennek pihenni a játékosok, augusztus elején találkozunk, akkor megyünk jégre, még nem tudom, hol, mert Fehérváron csak 16-18-án lesz jég. Az EBEL-ben az első játéknap szeptember 19."

Milyen, amikor az ember a saját fiával tárgyal, és adott esetben arról szeretné meggyőzni, hogy keressen kevesebbet? "Ezzel nem volt soha probléma. Az utóbbi években látni lehet, reálisan mennyit érnek a legjobb játékosaink, külföldön mennyit kereshetnének. Szerencsére Gábor mindig is motivált volt. Hosszú ideig én voltam az edzője, akkor sokkal több tüske volt a kapcsolatunkban. Főleg fiatal korában. Próbáltam arra serkenteni, hogy mindenhol a maximumot nyújtsa. Ebből voltak konfliktusok közöttünk, soha nem tagadtuk. De az is tény, hogy amióta nem én edzem őket, hanem külföldi szakemberek, azóta is a legjobb alanyok közé tartozik az akkori csapatból nemcsak Gábor, hanem Palkovics Krisztián is. Profik, problémamentesek, jól teljesítenek. Ez nekem mint vezetőnek megkönnyíti a dolgomat a fiam esetében. Támadások érhetnének, ha a 4-5. sorban küzdenének. De szurkolók, játékostársak, edzők mindannyian azt mondják, mennyire fontos, hogy az Ocskay-Palkovics duó itt játsszon."

És ha odaáll ön elé, és azt mondja, máshol háromszor annyit keresne, arra mit válaszol? "Ez bekövetkezett idén is. Elmondtam, megértem, ha ezt a döntést hozod, ezt neked kell eldöntened. Mérlegelj. Többekkel szemben nagyot könnyített, hogy az A csoport bejött. A motivált játékosok úgy érzik, tovább kell dolgozniuk, keményen, és van értelme maradni. Valljuk be, ezekben a játékosokban 2, 3, 4 év van még, és már el kell gondolkodniuk azon, hogy pályafutásuk után mivel fognak foglalkozni, ezt meg kell alapozni."

De nemcsak az eredmények fontosak, legalábbis a hétköznapokon nem. "Arra vagyok a legbüszkébb, hogy akik itt felnőttek, akármelyik csapatomra gondolok, azok közül a srácok közül mindenki megállta helyét a polgári életben. Becsületes, képzett emberek lettek. Kiemelkedő teljesítményt nyújtanak azon a területen, ahol dolgoznak. Ez a dolga egy edzőnek, akinek nemcsak edzőnek kell lennie, hanem pedagógusnak is, hogy ezt elfogadtassa és elérje. Nemcsak azt kell mondani a 8-12 éves gyerekeknek, hogy NHL-be megyünk, mert akkor jöhetnek a legnagyobb törések. Mert lehet sikeres a gyerekkarrier 15-16 éves korig, ezt követően jöhet megtorpanás, vagy sérülés, vagy bármi. Ha később jön ez a történet, még tragikusabbá válhat az egész. Ezekből lehetnek csalódottak, alkoholisták, mert nagyon sikeres karrier nézett ki számukra.

Sajnos a magyar sport sok ilyet gyártott már, akiket, mondjuk úgy, a nevelési hiányosságok miatt nem tudtak a helyes útvonalra rásegíteni. Nálunk Zalavári Miki 20 éves koráig legalább olyan tehetséges játékos volt, mint Krisztián vagy Gábor. 16 évesen, amikor Kercsó Árpival kint voltak Svájcban, és 6-4-re nyertek, lőtt négy gólt. Két kanadai menedzser megkereste, közvetlenül a meccs után, és mondták neki, hogy azonnal utazzon ki Kanadába. A szülők azt mondták, hogy nem, itt marad, és egyetemet fog végezni. Elvégezte, jelenleg is csodálatos karriert épít. Tehát ez is benne van.

Nem szabad ezeket a gyerekeket kizsákmányolni, minél nagyobb lehetőséget kell nyitni számukra. 17 éves korig van a sport és a tanulás, harmadik dolog nem fér bele. Ezután el kell dönteni, mi a fontos. De a mai csapatban is vannak nagyon szép példák, hogy mást ne mondjak, doktor Szélig Viktor, de rajta kívül is többen szereztek diplomát. Fontos, hogy ne csak jó játosok legyenek, példaképek, intelligens sportolók is. Biztos elfogult vagyok a hokisokkal, de Tokaji Viktorral vagy Majoross Gergellyel élmény beszélgetni, mert értelmes emberek."

Hogyan látja a magyar hoki jövőjét, hol tartunk majd tíz év múlva? "Szerintem meredeken fog emelkedni. Az más kérdés, hogy eredményekben ebből mi realizálódik. Az biztos, hogy a sportág sokkal népszerűbb, sokkal több pálya van, sokkal több gyerek van, mit egy csomó más sportágban. Nagyon remélem, hogy azok is meglátják egyszer a lehetőséget a jégkorongban, akik sokat tehetnek érte. Egyszer talán állami szinten is a támogatott sportágak körébe fog tartozni a jégkorong, nem úgy, mint eddig. Gondolok itt arra, hogy nagyságrendileg mi nem a rádióamatőrök és a búvárúszók szintjén vagyunk szerintem, hanem jóval följebb. Ráadásul ez piacképes és eladható sportág. Most ezt rosszkor mondom, mert komoly anyagi gondokkal küzdünk, de ez szoros összefüggésben van a magyar gazdaság helyzetével.

Fontos, hogy vidéki bázisok alakuljanak ki ott, ahol jégcsarnokok épültek. Az utóbbi 10-15 évben két város tartotta a vállán a sportágat, Dunaújváros és Székesfehérvár. A legtöbb pénzt ezek a városok tették bele, és azok a cégek, amelyek a csapatok mögött voltak. Az rettenetesen szomorú, hogy egy Fradinak meg egy Újpestnek 300 nézője van. Arra a kérdésre, hogy egy kétmilliós városban egy ilyen dinamikusan fejlődő sportág nem tud közönségvonzóvá válni, az illetékeseknek választ kell adniuk. De sajnos az egész budapesti csapatsport a nullával egyenlő. Van egy Fradi női kézilabda- és két vízilabdacsapat. A jégkorongnak fontos lenne 2-3 fővárosi és 7-8 vidéki csapat, akkor még dinamikusabban fejlődhetne. A fejlődés persze így is egyértelmű, végre eljutottunk oda, hogy a 18 és a 20 évesek is a divízió 1-ben játszanak. Csak a jövőjük legyen olyan, hogy minél több játékos a pályán tudjon maradni. Nemcsak a jónak, hanem a közepesnek is itt kell maradnia. Mert a 20 éves közepesből 22 évesen lehet nagyon jó. Csak ne az legyen, hogy nincs hol játszania, és akkor inkább abbahagyja."

Kercsó Árpádnak is feltettük a legkényelmetlenebb kérdést (mi a jelszó?), Ocskay Gábor esetében sem hagytuk ki. Mi jut eszébe, amikor azt hallja, hogy Ocskay-liga? "Végül is azt mondom, amivel barátaim is ugratnak, ilyen még úgysem volt, hogy élő emberről nevezzenek el egy ligát. Ebben van pozitív is és negatív is. Azzal bizonyítottunk sokat, amiért sok ellenségem lett. Ezeket a bélyegeket pejoratív módon rám ragasztották. Azért dolgoztunk itt, főleg Tóth Istvánnal, hogy ez a világbajnoki siker bekövetkezzen. Soha nem kizárólag azt néztük, mi a Fehérvár érdeke, hanem mindig próbáltuk a magyar jégkorongot a fejlődés útján tartani. Igaz, hogy csak egy kis vidéki város a mienk, de mindig ez volt a fő cél. Például tavaly, amikor az EBEL-ben elindultunk, bennünket senki nem kényszerített fojtogatással.

Válaszút elé kerültünk. Két lehetőség adódott. Maradunk az OB 1-ben, és ennek a generációnak nem adjuk meg a fejlődéshez vezető utolsó esélyt. Vagy megyünk az osztrák bajnokságba, sok nehézséggel. Azt még maga Sárközy Tamás is elmondta, számomra nagyon jólesően, hogy nem látta jól a nemzetközi szereplés fontosságát, és igazunk volt, hogy ezt az utat választottuk. 1999 óta az interliga, majd most ez az EBEL-szezon nagyon nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az eredmény összejöjjön. Arról nem is beszélve, hogy a 22-es vb-keretből 21 és fél játékos nem a magyar bajnokságban készült fel, szapporói teljesítményét nem itt alapozta meg. Nem akarom bántani az itthoniakat. Elsősorban a két nagy pesti csapat azért támad engem, és azért haragszik rám, hogy tönkretettük a magyar bajnokságot. Azzal, hogy az első csapatunk nem idehaza játszik. Ebben is van igazság, én ezt tudom.

De a feljutás érdekében ezt kellett csinálni, ez volt a helyes út. Nagyon nehéz lenne színvonalban és mérkőzésszámában olyan bajnokságot rendezni itthon, mint az EBEL. Itthon lesz 35-40 mérkőzés nagy tudáskülönbségű csapatok között. Mi az EBEL-ben lejátszunk 56 alapszakaszmeccset, remélem, a rájátszásból is jó néhány meccset, ehhez jön a magyar rájátszás és a válogatott mérkőzések. Szóval ez más. Ha megkérdezed Pat Cortinától, vagy egy képzett edzőtől, mindenki azt mondja, hogy a jövő útja ez. A két szlovén csapat nem véletlenül csinálta ezt.

Az lenne a legjobb, ha lenne egy nagyon erős magyar bajnokság, 10-szer 15 nagyon jó magyar játékos. Akkor lenne mindenhol közönség, fejlődhetnénk. De akkor is kéne a nemzetközi szereplés, mert anélkül ez a fejlődés nem tartható fenn."