Egyenlő erők csatáztak az első negyeddöntőben, a szerencse döntött a svédek javára. És néhány egyéni teljesítmény, de nem Eliasé és Lundqvisté, noha azt vártuk.

Az ilyen ritka: kapura lövésekben 31-31-re végeztek a csapatok, és kiállításokban sem lett volna két percnél nagyobb a differencia, ha Kohn nem ragadtatja el magát az elején, és nem kap tíz percet emiatt.

Ezzel együtt felesleges volt attól félni, hogy háborúba torkollik a cseh–svéd párharc, rövid idegeskedés után az óvatoskodás vette át az uralmat, annyira, hogy az első harmadban fel sem merült, hogy bárki gólt üthetne. A másodikban sem törték magukat a csapatok, inkább arra figyeltek, ne kerüljenek hátrányba, semmint arra, hogy előnyre tegyenek szert. Ám a 28. percben így is gyönyörűen helyezett el egy kipattanót az akkor még jól védő Hnilicka kapujába a legjobb gólszerző és abszolút gólpassztalan svéd Hörnqvist.

Ez adott némi lendületet a mérkőzésnek, a cseheknek muszáj volt rákapcsolniuk, és meg is lett az eredménye, Rolinek szűk három perc múltán egyenlített.

A harmadik felvonás megint lassúdadan kezdődött. De egyszer csak Vrbata meglépett, ügyesen fordult be, csak buktatni tudták. A jogos büntetőből frenetikusan fonákozott a Lundqvist-kapu jobb felső sarkába. Mintha megnyugtatta volna a fór a cseheket, ami nem tett jót nekik, három és fél perccel a vége előtt óriásit lőtt M. Nilsson a cseh kapuba. Hnilickát zavarták, de ez legfeljebb a k-európai drukkereknek fájt, a bíróknak nem.

Jöhetett a hosszabbítás, amelynek elején emberelőnyhöz jutottak a svédek. Ezt még nem bírták kihasználni, de alig egészült ki az ellen, a legjobb sárga, Weinhandl finoman kotorta a kapu felé a Hnilickáról ismét kicsordult korongot, estében. A pakk megpattant egy védő korcsolyáján és bement. 3-2 lett tehát a vége.

Ahogy tavaly, a csehek most is a negyeddöntőben búcsúztak. Ahogy tavaly, a svédek most is a legjobb négy közé kecmeregtek. Folytatása következik.