Olyat tett a magyar válogatott, amiben nem sokan hittek. Feljutott a legjobbak közé. De ez mind semmi. Minden riválisánál jobban játszott, térdre kényszerítette a japánok után Ukrajnát is. Nem lehet vita, ott a helyünk Svájban.
Kényelmes tempóban indult a mérkőzés. Feszültek voltak az ukránok is. Biztató volt ez is, meg az is, hogy semmiféle nyomást nem tudtak gyakorolni kapunkra. Kiegyenlített erők küzdelme folyt.
Vas Jánosra készültek, ez látszott. Többször is megpróbálták fizikailag tönkretenni. Támadták az arcát, ütötték a tarkóját, egyfolytában provokálták. Legjobb bajnokságból érkezett játékosunk hatalmas góllal válaszolt minderre. Ettől nem múlt el a vele szembeni attak. Jegyezzük meg, hogy a szerencse velünk volt. Gólt hozó ellencsapásunkat megelőzően kapuvasra lőtték a korongot az ukránok. Erejüket először akkor mutatták meg, amikor hátrányban közel 45 másodpercig birtokolták a korongot, még a támadóharmadban is körbe tudták járatni ellenünk. De nemsokára Palkovics mutatott olyat, amit még talán nem tapasztaltak. Négy védekező ukrán között vitte át a korongot, majd a hosszú alsóba helyezett. Nem klasszikus emberelőnyös, de a magyar hokitörténelem klasszikus gólja volt ez, fogadunk rá.
A maradék másodpercekben majdnem lőttünk még egyet. Súlyos helyzeteket hagytunk ki, és még így is kétgólos előnyt szereztünk. Karpenko két hihetetlen védést mutatott be. Az ukránok talán ha kétszer kerültek gólközelbe. A magyar hokitörténelem egyik legfelemelőbb harmada volt ez. Sajnos a kanadai bíró Kovácsot indokolatlanul kiszórta a végén, úgyhogy a második harmadot hátrányból folytathattuk.
De Reid bíró hamar visszaadta, amit elvett, Varlamovot is lezavarta semmiért. Négy a négy ellen Ladányi és Peterdi váltott ritmust a félpályánál, utóbbi fantasztikus csuklózása után a kapu jobb oldalában kötött ki a korong. Azonnal időt kért Golubovics szövetségi kapitány. Aztán emberhátrányban Vas J. és Ladányi ugrott ki, Balázs lövése a felső vasról pattant fölé. Az ukrán szurkolók arcán látszott, nem hiszik el, amit látnak. Mi sem nyugodhattunk meg. Két okból. Egyrészt ismerjük a játék logikáját, ha leállsz, pillanatok alatt egyenlíthet az ellenfél. Másrészt élénken élt bennünk a japánok elleni meccs tapasztalata. Még akkor is, ha percekig úgy tűnt, megtörtek az ukránok. De ilyen jeleket a házigazdákon is láthattunk, azután mégis felálltak.
Nem vitás, hibátlanul, taktikusan játszottunk az első félórában. Mindenki. És mindenki a maximumot hozta.
Aztán második harmad második felétől kezdtek fogyni a magyar helyzetek. Ezzel párhuzamosan nőtt az ukrán nyomás, valamelyest felpörögtek. És a szerencse is fordulni látszott, két lövésünknél egy-két centi hiányzott a gólhoz. Fontos volt, hogy kihúzzuk a harmadot kapott gól nélkül. Amikor ezt írtam, pont nem láttam, hogy az ukránok betalálnak. Szép lövés volt, Szuper csak beleérni tudott. Egy percen belül kaptunk még egyet. Szemencsenko golfütéssel talált a jobb felsőbe. Hihetetlenül felpörögtek szomszédaink, de Szuper bravúrjaival megtartottunk egyet előnyünkből a harmad végéig. Gondolhattunk ekkor arra, hogy mit nem adtunk volna egy ilyen állásért a találkozó előtt. De mégis, 200-as pulzussal tértünk pihenőre. Bennünk volt az ütés, de megúsztuk. Szünet ennél jobban rég jött, az biztos. Húzós záró játékrészre lehetett számítani.
Heroikus küzdelmet folytattunk ekkor a sokkal pörgősebb ukrán válogatottal szemben. Csak pillanatokra volt nálunk a korong. Csak az első sorunk tudott helyzetekig jutni, előttük több lehetőség is adódott. Vaszjunyin vitte a prímet.
Tragikus események nélkül ért véget az utolsó harmad első tíz perce. Ilyen fölényt nem szokott kibírni magyar csapat, ezért izgultuk. Tán nem is a csapat, hanem sporttörténelmi tapasztalatok miatt. Az 50. perctől jobbá vált támadójátékunk, Artyom negyedik helyzetét védte Karpenko. Nagyon jókor kerültünk emberelőnybe. Kiszámíthattuk, amikor kiegészülnek, három és fél perc lesz vissza a meccsből. És időkérésük már nem volt, mert a 22. percben el kellett használniuk. Ekkor Széliget földre vitte egy korong, amely orrát találta telibe. Vére a jégbe fagyott. Három perccel a vége előtt mégis megbeszélhették teendőiket az ukránok. Több percig állt a játék. Ez alatt Széliget is rendbe tette az orvosi stáb. Vas János két perccel a vége előttig bírta cérnával. Hátulról ököllel fejbe verték, visszaadta. A kanadai kiállította.
És csodák csodájára, ismét mi lépünk meg. Vas Márton megbosszulta testvére kiállítását, gyönyörű gólt lőtt a felsőbe. 4-2. Ezzel eldőlt.
Feljutottunk a legeslegjobbak közé. Mert a másodosztályban mi voltunk a legeslegjobbak. És ezt ellenfeleink is elismerték, ez a valami.
Minden tekintetben hatalmasat fejlődtünk. Többet lövünk kapura legnagyobb riválisainknál, többször nyerünk bulit. És ami a legfontosabb, mérkőzést is mi nyertünk a legtöbbször. Ötből ötöt.
Mi kell még? Semmi más, fiúk. Ugrálok a tv előtt, leülök a gépem elé, és egyfolytában potyognak a könnyeim. Büszke vagyok rátok. Köszönöm. Köszönjük.
Az utolsó 100 komment: