Az ifjúsági világbajnokságon szereplő magyar válogatott kedden pihenőnapját tölti. Szerdán Spanyolország ellen könnyed, csütörtökön Románia ellen kemény, egy nap szünet után, szombaton a britek ellen még keményebb küzdelemre készülünk.

Géczi Gábor csapatvezető foglalta össze blogunknak az első két nap tapasztalatait. A magyar csapat állapota biztató. Kisebb sérülések vannak, amelyeket a gyúró és az orvos kezel. Ettől függetlenül azt mondhatni, mindenki egészséges, játékra kész.

A keret valamennyi tagja beállt a sorba, érti a feladatot. Mindenki fegyelmezett, a sorokon belül és a sorok között is jó az összhang. Kevés a csapaton belüli feszültség, csak annyi, amennyi a játékosok életkorából adódik. Három állandó bekk- és négy fix csatársorral küzdünk, mindenki játszik folyamatosan.

Senkit nem lehet kiemelni az eddig mutatott játék alapján, ebből a szempontból is egységes az alakulat. Ezt az egységet a hétfői észtek elleni bíráskodás tovább erősítette, de a bírókkal részletesen nem kívánt Géczi Gábor foglalkozni. Csak annyit jegyzett meg, hogy a reális különbség a két csapat között 3-4 gól volt.

Edzőink felmérték a román és a brit csapat erejét, látták mérkőzéseiket. A románoknál két jó sor szerepel, a többiek nem ütik meg a legmagasabb színvonalat. Ezért ez a két sor sokat játszik, és látszik a mérkőzéseiken, hogy a végére elfáradnak, nem bírják az extra terhelést. Ellenük jó eséllyel lépünk pályára.

A britek viszont a találkozók második felére melegszenek bele. Ők hozzánk hasonlóan az összes játékosukat rotálják. Jól képzettek, gyorsak, szinte valamennyien. Egyértelműen jobb csapatot alkotnak, mint tavaly a hollandok, akiket nem sikerült megverni. Ott 4-5 meghatározó játékos volt, a britek szinte mind erősek. Az eddig látottak alapján kicsit talán erősebbek nálunk. Szembetűnő, hogy a mérkőzések elején beragadnak. Edzői stábunk folyamatosan dolgozik a sikeres taktika megtalálásán.

Nagyon nehéz mérkőzés vár ránk ellenük, de szakmai csemege lesz a szombati találkozó. Igazi kemény dió a brit csapat. Azon a meccsen tényleg felmérhetjük, hol tartunk.