1948. január 14-én született Valerij Harlamov, a szovjet jégkorong egyik legnagyobb alakja. A kerek évforduló alkalmából terjedelmes cikket publikált honlapján az orosz szövetség. Ezt foglaltuk össze röviden az alábbiakban. Bónusz: videók.

A legendás Mihajlov–Petrov–Harlamov támadósor különleges tehetségű tagja hétévesen tanult meg korcsolyázni, de hokkejista-pályafutása csak 1962-ben kezdődött a CSZKA-ban. Azok után, hogy korábbi súlyos betegsége miatt az orovosok eleve eltiltották minden sporttevékenységtől, amit azonban az apja nem volt hajlandó tudomásul venni. Csakhamar kiderült, van érzéke a jéghez, az ütőhöz és a koronghoz, ám Anatolij Taraszov klubfőnök úgy találta, kicsiny termete miatt nem sok sót ehet meg az élvonalban, ezért kölcsönadták a szverdlovszki katonai körzet alsóbb osztályú csapatának. Ahol rögvest 34 gólt vágott egy szezonban, ezért Borisz Kulagin vezetőedző visszakönyörögte.

Az 1967/68-as szezonban máris szovjet bajnok lett, és egyúttal össze is állt szépen a fent említett szupertrió. Első világbajnoki címét 1969-ben szerezte. 1972-ben olimpiai bajnok és pontkirály ugyanott, kilenc egységgel. 1972-ben részt vett a történelmi Kanada–Szovjetunió meccseken, amelyek után a széria legjobb játékosának választották. 1975-ben megnősült, 1976-ban súlyos autóbalesetet szenvedett. Sokáig úgy volt, többé nem sportolhat, de felépült és visszatért.

1980-ban a Lake Placid-i olimpián leszerepelt a szovjet válogatott, a döntőben kikaptak az USA-tól, amelyben zömmel egyetemisták játszottak. Ezek után népszerűsége kissé megkopott, jelezte is, hogy abbahagyja az aktív játékot. Utosó tornájára, az 1981-es Kanada Kupára azért még készült erősen, de Viktor Tyihonov vezetőedző általános meghökkenésre nem küldött neki meghívót. A válogatott augusztus végén elrepült Winnipegbe, Harlamov otthon maradt. És augusztus 27-én újabb autóbaleset érte: a felesége vezette Volga teherautóval ütközött és darabokra szakadt. Harlamov a helyszínen meghalt.

483 szovjet bajnokin 293, 123 válogatott meccsen 89 gólt ütött. Kétszeres olimpiai bajnok (1972, 1976), nyolcszoros világbajnok (1969, 1970, 1971, 1973, 1974, 1975, 1978, 1979), tizenegyszeres szovjet bajnok (ezt már nem sorolom fel), ötszörös szovjetkupa-győztes.