Ők azok, akik a sikerek idején nincsenek reflektorfényben, de a rossz szereplést követően először rajtuk verik el port. Ritkán hallunk róluk. Nevüket akkor emlegetjük, amikor karrierjük egy-egy mérföldkövéhez érnek, bajnoki címet szereznek, vagy rossz széria miatt kirúgják őket. Az edzőkről van szó ebben a hatrészes sorozatban. Vájkálunk a múltjukban, megnézzük, ők hogyan osztották a pakkot, edzőként mire lehetnek büszkék. Sorozatunk következő részében a Keleti konferencia délkeleti divíziójának edzőivel foglalkozunk.
Peter Laviolette
A Carolina Hurricanes trénere 1964. december 7-én született a Massachussetts állambeli Norwoodban. Játékos-pályafutása során többnyire minor ligákban próbálkozott, 12 meccs erejéig az NHL-ben is bemutatkozott. A Westfield State College-ban, NCAA-ban szerepelt először 1984 és 1986 között. 1986-ban az IHL és egy szezon erejéig az Indianapolis Checkers játékosa volt. Majd jött sorban három Rangers. Előbb a Colorado, majd a Denver és végül a New York, amelynek színeiben az NHL-ben is debütált. Nem túl sikeres szezon után ismét az IHL és a Flint Spirits következett. 1990-ben a Binghamton Rangersben és ismét az AHL-ben játszott, majd 1992-től egészen pályafutása végéig a Providence Bruins csapatában terelte a pakkot (egy évig még a San Diego Gulls IHL-s együttesében is játszott).
Régóta készülhetett az edzői pályára, mert ahogy befejezte az aktív játékot, egyből a kispadok mögé állt. Első csapata az ECHL-es Wheeling Nailers volt. Bejutott a rájátszásba, de a harmadik körben kiestek. A következő esztendőben már egykori csapatát, a Providence Bruins együttesét trenírozta. Nem is akárhogy. Az alapszakaszt 75%-os eredménnyel zárták, és végső esélyeshez méltóan meg is nyerték Calder Kupát, azaz AHL-bajnokok lettek. Munkájára fel is figyelt az anyacsapat, a Boston Bruins, és a 2000-es évtől segédedzői állást kapott.
Innen vezetett az út a New York Islanders főedzői székébe. Két évig volt az Islandersnél, nem kis meglepetésre mindkétszer a playoffba vezette csapatát. A 2003/2004-es szezonban, 30 meccs után vette át Paul Marice-től a Carolina irányítását. 52 meccsen 20 győzelem, 26 vereség és 6 döntetlen volt a mérlege, ami nem volt elég a rájátszásba kerülésre.
A következő esztendőben már történelmet írt. 112 ponttal (keleten egy ponttal lemaradva az első Ottawa mögött) megnyerték a délkeleti divíziót. Az első körben a Montrealt 4–0-ra, a főcsoport-elődöntőben a New Jerseyt 4–1-re, a döntőben a Buffalót 4–3-ra verték. A Stanley Kupáért az Edmonton volt az ellenfél, és hatalmas küzdelemben 4–3-ra nyert a Carolina. A szezon végén az évedzője-választáson Laviolette második lett Lindy Ruff mögött (154:155-re veszítette el a szavazást). A 2006/2007-es szezon pocsékul sikerült, nem tudtak playoffba jutni. 2006-ban ő volt az amerikai csapat kapitánya a torinói téli olimpián. NHL-rekordja a 2006/07-es szezon végéig: 380 mérkőzés, 189 győzelem, 144 vereség, 47 döntetlen.
John Tortorella
A sok-sok kanadai edző mellett a 3. rész másik főhőse is amerikai. John Tortorella, a Tampa Bay Lightning trénere 1958. június 24-én született Bostonban. Tengerentúli léptékkel mérve alapszinten korongozott, NCAA-s és ACHL-s (Atlantic Coast Hockey League, ez a liga volt az ECHL elődje) múlttal rendelkezik. A University of Maine után a Hampton Roads Gulls, az Erie Golden Blades, az Erie-Virigina, a Nashville South Stars és a Virginia Lancers csapataiban szerepelt mint jobbszélső. 1986-ban játszotta utolsó mérkőzését, és a következő évben, utolsó csapatánál, a Lancersnél kezdődött edzői karrierje. Két évig irányította, majd 1988-ban a Buffalo Sabres segédedzője lett. Egészen 1995-ig dolgozott ebben pozícióban, az Alba Volán jelenlegi edzője, Ted Sator, Rick Dudley és John Muckler munkáját segítette.
1995-ben az AHL-es Rochester Americans vezetőedzője lett. Rögtön az első évben meg is nyerte a Calder Kupát. 1997-ben ismét másodedzőként mélyítette NHL-tudását, előbb két évig a Phoenix Coyotes, majd az 1999/2000-es szezonban a New York Rangers csapatánál dolgozott. 2001-ben kapta meg első NHL-főedzői állását, akkor került a Lightninghez. Az első évben még nem jutott a rájátszásba, a következőben már igen, két kört mentek. Majd jött a 2003/2004-es szezon, és a Tampa Bay történetének eddigi egyetlen Stanley Kupa-sikere. Az alapszakaszt Kelet legjobbjaként nyerték meg. A rájátszásban 4–1-re a New York Islanderst, 4–0-ra a Montrealt, 4–3-ra a Philadelphiát verték. A fináléban 2–3-ról fordítva diadalmaskodtak. Természetesen ő lett az év edzője, azaz a Jack Adams-díjas. A legutóbbi két szezonban is bejutott a rájátszásba, de 2006-ban az Ottawa, 2007-ben a New Jersey verte ki őket az első körben. NHL rekordja a 2006/07-es szezon végéig: 410 mérkőzés, 196 győzelem, 153 vereség, 61 döntetlen.
Jacques Martin
A Florida csapatának edzője és általános igazgatója, Jaques Martin 1952. október 1-jén született az Ontario állambeli St. Pascal városában. Sosem játszott semmilyen komoly csapatban, mindössze két NCAA-szezonnal büszkélkedhet (együtt játszott Mike Keenannel a St. Lawrence Univ.-ben). Első klubja a OHL-es Peterborough Petes gárdája volt, majd 1986-ban már Memorial Cupot nyert a Guelph Platersszel. A következő évben debütált az NHL-ben, a St. Louis Blues első embere lett. Két évig dolgozott a csapattal, mindkétszer rájátszásba jutott. 1988-ban előbb a Chicago, majd 1991-től a Quebec Nordiques segédedzője volt, egészen a Coloradóba költözésig, így segédedzőként 1996-ban Stanley kupát nyert (közben egy évig a Cornwall Aces AHL-es csapatnál tevékenykedett 1993-ban). Az 1995/1996-os szezonban Rock Bowness-szel kezdte a szezont az Edmonton, majd 25 meccsig Dave Allison, ezt követően az utolsó 38 alkalommal Martin irányította a Oilerst. 2004-ig dolgozott a csapatnál. 2002-ben az utolsó két meccsen nem ő volt a főnök, azért, hogy Roger Neilsonnak, a kiváló edzőnek meg legyen az 1000. mérkőzése a kispadon, és így kerüljön a Halhatatlanok Csarnokába.
Kilenc ottawai éve alatt 7 alkalommal vitte be a rájátszásba a csapatot, 2003-ban főcsoportdöntőt játszott, de a New Jersey jutott tovább. 2004. május 26-án nevezték ki a Florida főedzőjének. Barátját, Keenant váltotta, aki általános igazgató lett (Keenan távozását követően ezt a pozíciót is átvette). 2007. március 3-án a Tampa Bay legyőzése jelentette karrierje 1000. mérkőzését. Az idei szezonban eddig 18 győzelmet aratott a Panthers, így Martin 3 győzelemre van az 500-tól. NHL-rekordja a 2006/07-es szezon végéig: 1016 mérkőzés, 479 győzelem, 371 vereség, 166 döntetlen.
Don Waddell
Zárásként a divízió két olyan csapata következik, ahol már nem azzal az edzővel dolgoznak, akivel elkezdték az évet. A tisztesség úgy kivánja, hogy hacsak néhány gondolat erejéig, de megemlékezzünk az elődökről is. A leggyorsabban az Atlanta váltott trénert. Mindössze hat meccs, azaz hat vereség után állt fel a kispadról Bob Hartley, hogy átadja a helyét Don Waddelnek. Hartley 1960. szeptember 9-én született az Ontario állambeli Hawkesbury városában. Sosem játszott az NHL-ben, játékospályafutása még annyira sem jelentős, mint Jacques Martiné. Edzőként a QMJHL-es Laval Titannál kezdte pályáját. Ezt követően segédedzője, majd egy szezon múltán főedzője lett az AHL-es Cornwall Acesnek. 1996-tól két évig a Hershey Baerst vezette (1997-ben Calder Kupát nyert), majd 1998-ban lett a Colorado Avalanche főedzője. 2001-ben hazavitte a Stanley Kupát. 2003-ban szezon közben mondtak fel neki, és néhány napon belül az Atlanta Thrashers megüresedett székébe ülhetett. Tavaly a klub eddigi legjobb eredményét érte el, megnyerte divízióját.
Helyét ősszel az 1958. augusztus 19-én, Detroitban született Don Waddell vette át. A Northern Michigan Universityn kezdett, amikor 1978-ban az amatőr draft 7. körében 111.-nek kiválasztotta a Kings. A védő mindössze egyetlen összecsapásra volt jó az NHL-ben. Játszott viszont az AHL-ben a New Haven Nighthawks, az IHL-ben a Saginaw Gears, a Flint Generals, a Toledo Goladiggers és a Flint Spirits csapataiban, illetve rövid ideig a CHL-es Houston Apollos és a Bundesliga 2-es Augsburg színeiben is. Dicsőségtábláján az alapszakasz legjobb védőjének járó cím (Govenors' Trophy) szerepel, amelyet 1982-ben, az IHL-ben, a Saginaw csapatában kapott. Edzőként is rövid az eddigi lajstroma. 1987-ben még játékos-edzőként, majd 1988-tól főedzőként segítette a Flint Spirits csapatát, 1991-ben egy évig a szintén AHL-es San Diego Gullst készítette fel. Sportvezetőként vált nevessé, hiszen az 1997/1998-as szezonban a Detroit Red Wings általános igazgató-helyettese volt, amikor a csapat elhódította a Stanley Kupát.
1998 júniusában az alakuló Atlanta Thrashers igazgatójává választották és ezt a pozíciót azóta is ő tölti be. A 2002/2003-as szezonban 9 meccs erejéig már irányította a Thrasherst, akkor Curt Fraser elbocsátását követően, Bob Hartley érkeztéig. A szezon elején ismét beugrott, de annyira megtetszett neki, hogy abba sem akarja hagyni. Mindenesetre még nem nevezte ki saját magát (jelenleg is megbízott vezetőedző a titulusa), ami azt sejteti, hogy előbb-utóbb érkezhet új edző Atlantába. NHL-rekordja a 2006/07-es szezon végéig: 9 mérkőzés, 3 győzelem, 5 vereség, 1 döntetlen.
Bruce Boudreau
Washingtonban a csapat 21. játéknapján telt be a pohár. A 6 győzelemmel és 14 vereséggel álló Capitals vezetése akkor mondott fel Glen Hanlonnak. Hanlon 1957. február 20-án született Brandon városban, Manitoba államban. Az 1977-es draft során a Vancouver válaszotta ki a remek kapust. 477 mérkőzésen védett a Canucks, a St. Louis Blues, a New York Rangers és a Detroit Red Wings csapatában. 1992 és 1999 között előbb a Vancouver kapusedzője, később segédedzője lett, majd három évig irányította a Portland Pirates csapatát. 2002-től dolgozott a Capitalsnál, két szezonon át segédedző, majd főedző lett Bruce Cassidy lemondása után. 2005-ben Fehéroroszország szövetségi kapitányi tisztségét vállalta el (a fővárosi csapat irányítása mellett), 2006-ban a vb-n a hatodik helyre vezette őket, az év sportembere lett Minszkben.
A helyére érkezett Bruce Boudreau 1955. január 9-én született Torontóban. A helyi OHA-s Marlboros csapatában kezdett, 1975-ben a Maple Leafs draftolta. 37 éves koráig játszott. 1976 és 1986 között 141 NHL-mérkőzésen szerepelt a Toronto és a Chicago csapataiban. Centerként 28 gólt lőtt és 42 gólpasszt adott. A farmcsapatoknál sikeresebb pályát futott be. 316 góljával a 14., 483 asszisztjával 11., 799 pontjával szintén 11. az AHL örökranglistáin. Az alapszakaszokban több mint száz pontot a Cincinatti Tigers (CHL, 1981/1982: 103), a St. Catharines Saints (AHL, 1982/1983: 122, 1983/1984: 109), a Springfields Indians (AHL, 1987/1988: 116), a Phoenix Roadrunners (IHL, 1989/1990: 109) és a Fort Wayne Komets (IHL, 1990/1991: 120) csapataiban ért el. 17 esztendeje tart és számos állomást érintett edzői karrierje is.
1990-ben a Fort Wayne Komets csapatánál kezdett, játékos-edzőként. A Muskegony Fury COHL-es gárdánál volt először főedző. Főbb állomásai: Fort Wayne 1993–1995, San Francisco Spiders (IHL, segédedző) 1995–1996, Mississippi Sea (ECHL) 1996–1999, Lowell Lock Monsters (AHL) 1999–2001, Manchester Monarchs (AHL) 2001–2005. 2005-ben került a Hershey Bear csapatához, amely a Caps farmcsapata. 2006-ban és az előző szezon végén is bajnoki döntőt játszhatott a Hersheyvel, előbb nyertek, utóbb a Hamilton diadalmaskodott. 1999-ben a Missisippivel ECHL-bajnok, 1994-ben a Fort Wayne-nel IHL bajnoki döntős volt. 2007. november 22-én nevezték ki megbízott edzőnek a Capitals élére, karácsony másnapján véglegesítették. Korábban sosem dolgozott az NHL-ben.
