"Az utolsó szezonomat nem nevezném rossznak, ilyen idősen talán még elfogadható teljesítményt nyújtottam, de úgy érzem, hogy már nem tudok úgy jégkorongozni, ahogy azt elvárom magamtól. Nekem a megszerzett pontok mennyiségénél azért több kell ahhoz, hogy azt mondjam, jó szezonom volt" – mondta blogunknak Palkovics Krisztián, aki egy napja jelentette be visszavonulását. Nyolcéves kora, 1983 óta az Alba Volán játékosa volt, soha egy meccset nem játszott más klubcsapatban. Pedig sokan hívták, a legenda szerint a hőskorban a Dunaferr-vezér egy olyan szerződést tett elé, amelybe az összeget ő írhatta volna. 747 felnőtt bajnoki (OB I., Interliga és EBEL) mérkőzésen 536 gólt lőtt és 492 gólpasszt adott, tehát összesen 1028 pontot szerzett Volán-játékosként. Tízszeres magyar bajnok, minden egyéni díjat többször megnyert, négyszer választották az év jégkorongozójává. A válogatottban 221-szer lépett jégre, Kangyal Balázs visszavonulása óta a magyar csapat rekordere. Ebből 98 mérkőzést a világbajnokságokon játszott, 1993 és 2011 között 94 pontot szerzett. Az elmúlt öt évben, amióta a Fehérvár a ligában játszik, ő lőtte az EBEL-játékosok közül a legtöbb alapszakaszgólt, szám szerint 110-et, többet mint bárki más: 37 évesen Benoit Grattont és Frank Banhamet is megelőzte. Legnagyobb sikerét Szapporóban érte el, kulcsszerepet játszott abban, hogy A csoportba jutott Magyarország. A magyar jégkorongsport történetének egyik legjobb játékosa vonult vissza szerdán.
""Úgy érzem, most jött el az a pillanat, amikor döntenem kellett pályafutásom lezárásáról. Az utolsó szezonomat nem nevezném rossznak, ilyen idősen talán még elfogadható teljesítményt nyújtottam, de úgy érzem, hogy már nem tudok úgy jégkorongozni, ahogy azt elvárom magamtól. Nekem a megszerzett pontok mennyiségénél azért több kell ahhoz, hogy azt mondjam, jó szezonom volt.
Az elmúlt 30 évem a hokiról szólt, most már szeretnék több időt tölteni a családommal. Két hete kétgyermekes apukaként fekszem és kelek, teljesen megváltozott az életem a gyermekeim születése óta. Nem volt könnyű meghoznom ezt a döntést, amint a válogatottbeli szereplés lemondása sem volt az. Ez talán még egy kicsit annál is nehezebb volt.
Sokáig gondolkoztam, mi lenne a legjobb, mert nem tudtam eldönteni, a civil életem, a családom és az időközben beérkezett üzleti ajánlatok mennyire egyeztethetők össze a versenyszerű hokival. Végül arra a döntésre jutottam, hogy nem lehet párhuzamosan ennyi mindent olyan intenzitással és minőségben csinálni, ahogy én azt szeretném és elvárom magamtól.
A székesfehérvári hokicsapat mindig fontos volt számomra, és az örökre így is marad. Csak most már másképp igyekszem segíteni a munkájukat. Talán lehetett volna még egy-két jó szezonom, bár az, hogy kivel és milyen sorban játszom, nagyban meghatározza a teljesítményemet. Ezzel minden játékos így van. Most még azt sem tudjuk, milyen erős lesz a bajnokság jövőre, szóval úgy érzem, inkább már csak gyengébb szezonjaim lettek volna. Azért már nem vagyok húszéves, és fizikailag sem ott tartok, ahol tíz éve.
Az biztos, hogy nem leszek Kevin Primeau mellett edző, hiszen az egy másik szakma, amihez nem értek. A jövőben sem ezt szeretném csinálni. Ami engem érdekel – és úgy érzem, van is hozzá érzékem –, az a csapatvezetés és a marketingtevékenységek.
A pályafutásom során egyértelműen a szapporói győzelem volt a legemlékezetesebb, azt követően pedig az, hogy az A csoportos világbajnokságon játszhattam. Ez egy meghatározó élmény volt és marad is egész életemben. De ugyanígy az marad, ahogy a Volán EBEL-es szezonjai során az indulás nehézségei után eljutottunk a mostani szintre, oda, hogy egyre jobb eredményeket sikerült hoznunk, ami mögött szintén csak a kemény munkánk állt. Emellett sem tudok úgy elmenni, hogy meg ne említeném.
Ahogy a három hazai rendezésű Kontinentális Kupát is, ahol olyan kaliberű világsztárokkal játszhattunk, akik ellen korábban nem. És sorolhatnám még az élményeimet, három évtizedbe nagyon sok minden belefért. Összességében elégedett vagyok az elért eredményeimmel és a pályafutásommal. Mondjuk úgy 99%-ig. A maradék 1% a külföldi szerződés. Sokszor lett volna lehetőségem kipróbálni magam egy jobb bajnokságban, de egyszer sem mentem el. Így azt már nem tudjuk meg sosem, mire lettem volna eredményes más országban."
Palkovics Krisztián mezét nevelőegyesülete visszavonultatja, többet senki nem játszhat a 24-es számú felszerelésben az Alba Volán színeiben. A sokoldalú szélső pályafutása emlékezetes alakításai közé tartozik, amikor kipróbálta magát szakácsként és váróteremmé varázsolta a Müpát. A Fehérvár EBEL-meccseit közvetítő Sportklub Tv stábja is elbúcsúzott tőle, egyesével.
"Sok barátot szereztem csapaton és sportágon belül, sorolhatnám a neveket, de nem szeretném. Egy embert mégis meg kell említenem, akivel játszani is szerettem és emberként, barátként is fontos volt nekem: Gábor. Ocskay Gábor 19-es meze és az én 24-es mezem hamarosan ismét egymás mellett lesz látható a fehérvári jégcsarnokban.
A fiatalokat nézve úgy érzem, van remény arra, hogy sikerül építeni egy új nagy csapatot, amely legalább olyan eredményes lehet, mint a szapporói garnitúra volt. Persze sokat kell ahhoz dolgozniuk, hogy jöjjenek az eredmények. Mi is ezt tettük. Mindenképpen biztató a jövő, jobbak a lehetőségek, több a fiatal játékos, és sokat jelent az állami segítség, a TAO a sportágnak.
Most nem mondanék vagy üzennék semmit a jövő évi világbajnoksággal kapcsolatban a válogatottnak, hiszen sok idő van még addig. Az biztos, hogy természetesen ott leszek majd az Arénában, és nagyon szurkolok a sikeres szereplésért. De már nem a padon ülök majd az egykori csapattársak mellett."