Ausztriát ismét nem sikerült legyőzni, elég simán maradtunk alul 4-1-re. A miskolci négyes torna harmadik helyéért játszott válogatottunk az osztrákokkal, nekünk egy, nekik nulla pontjuk volt eddig a meccsig. A torna döntőjének beillő meccsen Olaszország büntetőkkel nyerte, 2-1-re verve Japánt.

Az első harmadot végig a vendégek uralták, értékelhető kapura lövésünk talán egy volt, miközben Ausztria jelentős idő töltött a mi harmadunkban, keveset volt nálunk a korong. Eddig a tornán a sorokat keverte Kevin Primeau szövetségi kapitány, az utolsó mérkőzést pedig arra használta, hogy újabb még ki nem próbált csatártriókat küldjön jégre. Az első sorból Sofron és Hári együttmaradt, mellettük az elején Azari, majd Dubek játszott. Ennek megfelelően a többiek is keveredtek, egyedül talán a negyedik sor volt állandó a Benk, Nagy, Tóth A. felállással. Eredetileg Magosi játszott volna, de kisebb sérülése miatt inkább Kovácsot nevezte a kanadai tréner. Szirányi Bence ismét csatárként hokizott, míg Vas Márton a mérkőzés jelentős részében hátvéd poszton tűnt fel.

A második harmad nagyjából ott folytatódott, ahol az első abbamaradt, de néhány perc múlva gólesély kínálkozott egy-két magyar kontrából. Az egyik ilyen helyzetben előnybe kerültünk, később kettős fórba, amiből Vas Márton a 26. percben gólt szerzett. A maradék szimpla előnyben és utána néhány percen át több gólszerzési lehetőségünk is adódott, de vagy Starkbaum védett kiválóan, vagy pedig, ritkábban, a szerencse segítette. A rövid lángoló szakasz után ismét az osztrákok tartózkodtak többet a támadó harmadban, és ennek a végén gólban is megmutatkozott az eredménye, 1-4-gyel kezdhettük a záró húsz percet.

Ezt a harmadot kapuscserével indítottuk, Rajna Miklós helyét Bálizs Bence foglalta el. Hullámzó játékot hozott ez a periódus, amelyben nem volt esélyünk arra, hogy közel kerüljünk a riválishoz. Ebben a harmadban nem esett gól, így a végeredmény 4-1 lett.

Sajnos a meccs nagy részében nem tudtuk felvenni Ausztria amúgy nem túl magas tempóját. A kapitány továbbra is a rotáció mellett tette le a voksot, a harmadik meccset is úgy játszottuk végig ezen a tornán, hogy a négy sor közel azonos időt kapott, és a speciális játékok sem jelentettek kivételt ez alól. Nem emlékszünk majd szívesen erre a tornára, de az eredményeknél sokkal fontosabb, hogy a szakvezetés a megszerzett tapasztalatokból tovább tudja építeni azt a válogatottat, amellyel az áprilisi világbajnokságon játszunk majd. A tétmeccsekre vonatkozó következtetést a látottakból és az eredményekből nagyjából annyit lehet levonni, mint azokból a találkozókból lehetett, amelyeken magabiztosan vertük Olaszországot és Norvégiát, vagy szűken, de legyőztük Svédországot és Finnországot.