Az IIHF-kongresszus döntött a világbajnoki rendszer átszervezéséről, ezzel lezárult egy tizenegy éves korszak. A 2011-ben elbúcsúzott versenyrendszert 2001-ben vezették be. A magyar válogatott 2000-ben, Pekingben, a C csoportos vb megnyerésével biztosította a helyét az újonnan létrehozott divízió 1-ben, és a minden szurkoló számára felejthetetlen svájci A-csoportos részvételt leszámítva törzstaggá vált ezen a szinten. Tovább után megpróbáljuk megvonni a búcsúzó divízió 1-es szisztéma 11 éves mérlegét.

A 2000. évi átszervezés létszámbővítéssel is járt, velünk együtt Kína, Horvátország és Litvánia is felkerült a harmadik vonalból a másodikba. 11 év alatt összesen 26 válogatott fordult meg a divízió 1-ben. Közülük egyedül Nagy-Britannia és Hollandia szerepelt minden évben ebben a csoportban, a többiek feljutottak vagy kiestek néhányszor. Utánuk Magyarország és Lengyelország következik 10-10 részvétellel. Mindkét válogatott hiányzásának oka, hogy egyszer feljutott, de a következő évben kiesett az A csoportból.

Hat válogatott indult csak egy évben a hokivilág második vonalában. Spanyolország, Szerbia, Ausztrália, Belgium és Izrael egyszer nyerte meg a divízió 2-t, de rögtön kiesett a mi szintünkről, míg Németország egyszer esett ki az A-ból, és azonnal vissza is jutott.

Elkészítettük a 11 év divízió 1-es válogatottjainak örökranglistáját. Mivel a csapatok különböző számú mérkőzést játszottak, táblázatunkban a rangsort a megszerezhető pontok százalékában állítottuk fel. Fontos tudni még, hogy 2007 óta nincs döntetlen. Azóta két pont helyett hármat osztanak szét a csapatok közt. A táblázat oszlopaiban az alábbi rövidítéseket alkalmaztuk: m – mérkőzések száma; gy – győzelem rendes játékidőben, hgy – hosszabbításban vagy szétlövésben szerzett győzelem; d – döntetlen; hv – hosszabbításos vereség; v – vereség; gf – szerzett gól; ga – kapott gól; gda – meccsenkénti átlagos gólkülönbség; pont + – szerzett pont; pont - – vesztett pont; pont % – a megszerzett pontok aránya a megszerezhetőhöz képest %-ban.

Három válogatott hibátlanul teljesített a divízió 1-ben, a fehérorosz, a német és az osztrák. Rangsorukban az döntött, ki milyen különbséggel győzte le ellenfeleit. Nem meglepő, hogy őket az ugyancsak rendszeres feljutó Szlovénia követi, Razingarék 25 mérkőzésen csak egyszer kaptak ki rendes játékidőben, a pontok 92%-át szerezték meg. Szoros versenyben az olasz, dán, kazah, francia négyes követi őket, 80% körüli teljesítménnyel. A 9. helyen a mára az elitben stabil középcsapattá vált Norvégia következik, amely az elején még bukdácsolt a másodvonalban. Utána a Szapporó óta a második vonalban ragadt Ukrajna jön. Érdekes, hogy az ukránok a divízió 1 létrehozásakor stabil A csoportosak voltak, de amióta kiestek onnan, nem tudtak visszakerül. A magyar válogatott a 11. helyen végzett a 11 idény összesítése alapján, 71%-os teljesítménnyel. Látható, hogy 83-mal mi szereztük a legtöbb pontot a 11 év alatt. Az is kiviláglik a táblázatból, hogy az ez idő alatt lejátszott 22 csoportküzdelem során csak egyszer fordult elő, hogy csonka volt a mezőny, 2011-ben Budapesten, amikor is Japán maradt távol a természeti katasztrófa miatt.

A mieink után nagyobb esés következik, a 12. helyen a lengyelek végeztek 61%-os eredménnyel. Érdekes, hogy a sokáig mesterségesen az elitben tartott japánok nem sokat profitáltak abból, hogy éveken keresztül a legjobbakkal játszhattak. A megszerezhető pontok 55%-át begyűjtve a 13. helyen találhatók, egyetlen divízió 1-es vb-t sem tudtak megnyerni. Az 1994-ben még A csoportos brit válogatott a hajdani B csoport élcsapataként érkezett a divízió 1-be, de egy későbbi hullámvölgyüknek köszönhetően összesítésben csak 14., a megszerezhető pontok kevesebb mint felével. A britek után jelentős szakadék következik, az eddig említett válogatottak azok, amelyek a divízió 1 erős csapatai közé sorolhatók, amelyekről feltételezhető, hogy valaha az A csoportba jutnak, ha épp nem ott játszanak.

Ezt a számok is igazolják. A britek utáni hollandok 32%-os teljesítménye mutatja versenyképességük hiányát, ők már olyanok, akik többször is éppen csak bent maradtak. Litvánia és Észtország tartozik még a többé-kevésbé stabil divízió 1-es országokhoz (bár az utóbbiak éppen Szapporóban vesztették el ezt a státusukat), utánuk a divízió 1 és 2 között ingázó országok, illetve az egy-egy alkalommal feljutók következnek. Közülük az észtek utóbbi időben elvesztett pozícióját a dél-koreai válogatott vette át.

A 11 év alatt Ausztria, Szerbia és Ausztrália kivételével minden divízió 1-ben megfordult válogatottal játszottunk. Öt csapattól nem tudtunk pontot szerezni, Fehéroroszországgal, Németországgal, Dániával, Szlovéniával és Kazahsztánnal hét meccset játszottunk, mind a hétszer alulmaradtunk. Mellettük csak Olaszország és meglepetésre Lengyelország mérlege pozitív a magyar válogatottal szemben. Kilenc ellenfelünk viszont képtelen volt a pontszerzésre, Hollandia, Románia és Franciaország is csak egy döntetlenre volt képes.

Ha a jövő évi csoportbeosztásra tekintünk, láthatjuk, Szlovénia, Ausztria, Ukrajna, Nagy-Britannia és Japán lesz az ellenfelünk, ebből a hatosból kell az első két helyen végezni a feljutáshoz. Bár az osztrákokkal még nem játszottunk a d1-ben, találkoztunk velük az A csoport kiesés elleni körében, és 6-0-ra kikaptunk. Szlovénia kétszer vert bennünket, mindkétszer Ljubljanában, egyaránt három góllal. A jövő évi vb-t is Ljubljanában rendezik. Az ukránokat elvertük Szapporóban, a mumusunknak tartott briteket hatból ötször múltuk felül, a japánok is csak négyből egyszer vertek minket. Táblázatunkban az eredményeket az ellenfelek szempontjából olvashatják.