A Dab.Docler az előző szezon hasonló időszakában szárnyalt, sokáig megállíthatatlan volt a Mol Ligában. A négyes döntő januárban nem úgy sikerült, ahogy várták, de a bajnoki döntőbe bejutottak, egyszer hosszabbításra is kényszerítették a Fehérvárt. Magosi Bálint és Hegyi Ádám bekerült a vb-keretbe, megállták a helyüket Ljubljanában. A közvélemény azt várta, idén nagy harcot vívnak majd a HSC Csíkszeredával a Mol Liga élén, nem ez történt, hullámzó teljesítménnyel, magukhoz képest sok vereséggel állnak jelenleg. A múlt hét végén a Kontinentális Kupán esélyük sem volt a célt jelentő továbbjutás elérésére. Ebben a helyzetben nem könnyű az ügyvezető, Azari Zsolt dolga.

"Az eredménytelenségnek biztos van oka, de még nem találtuk meg a megoldást – vágott bele a helyzetértékelésbe Azari Zsolt, a Dab.Docler első embere. – A gyengébb teljesítménynek következménye még nincs, az biztos, hogy a csapatot nem lehet leváltani, de az edző iránti bizalom is töretlen. Elkezdtünk gondolkodni a csapat megerősítésén. A Kontinentális Kupa-selejtező egyértelmű kudarc volt. Ez volt az első olyan esemény a szezonban, amelyen igazából megméretett a csapatunk. Augusztusban úgy kezdtük a munkát, hogy Mariborban továbbjutunk, egyértelműen ez volt a célunk.

Nincs válság a Dab.Doclernél. Kis problémák vannak, de ezek a kis problémák egyre több gondot okoznak. A játékosok erőnlétével nincs gond. Sok a sérültünk, de erre nem hivatkozhatunk. Azt gondolom, a gondok fejben lehetnek. Nem egyszerű ez, ha az lenne, már megoldottuk volna. A csapat Mol Ligában mutatott játékában nagy változás nem volt. Ha a szezont elnegyedeljük, az első és a második negyed között nem éreztem jelentős különbséget. A bajnokság elején is követtünk el hibákat. De a Kontinentális Kupa volt az első mérföldkő. Ezt a feladatot nem sikerült megoldani, de a Mol Ligában továbbra is a győzelem a célunk.

A szezon elején az Azari, Galanisz, Kiss Á. trió szerepelt az első sorban, aztán a MacSweyn, Magosi, Metcalfe hármas váltotta őket. Ők is a szerzett gólok 60-70%-át hozzák, ebben sincs nagy differencia. Az biztos, hogy állításra szorul a motor."

A dunaújvárosi jégkorong másfél évtizede kitermeli saját utánpótlásából a csapat meghatározó játékosait. Rengetegen igazolnak el, de mindig sikerült megtalálni az eredményes utódokat. Azari Zsolt szavai alapján úgy tűnik, változik a helyzet.

"A jelenlegi serdülő és ifjúsági csapatokban nincsenek nagy számban olyanok, amilyen kaliberű játékosok korábban felnőttek itt. De ez a kérdés túl van lihegve. A régi szép időkben szóba sem jött, hogy juniorok sokasága játsszon felnőtt csapatokban. Látni kell, ami most szinte minden csapatnál tapasztalható, az nem egészséges, hanem a kényszer szülte megoldás. Az egészséges az lenne, ha mindenhol egy-két junior lenne a felnőtt keretben, és tényleg csak a legjobb fiatalok kapnának lehetőséget a Mol Ligában.

Nem hiszek a feljátszás mindenhatóságában. Attól nem lesz jó játékos valakiből, hogy juniorként a felnőtt bajnokságban játszik. Nem véletlenül vannak a korosztályos bajnokságok, a fiataloknak elsősorban ott kellene fejlődniük. Sajnos nálunk is 4-5 junior játszik rendszeresen, az előbb említett okok miatt."

Az ügyvezető azt mondja, sokan félreértették szezon előtti nyilatkozatát. A Dab.Docler valóban magasabb szintre kíván eljutni szisztematikus munkával, de ez korántsem jelenti azt, hogy jövőre az EBEL-ben gondolkodna. "Azt mondtam, első lépcsőként talán ki kéne nőnünk a Mol Ligából. Ettől most nagyon messze állunk, márpedig addig fölösleges és értelmetlen bármiről beszélni. Bármilyen furcsa, a fejlődés és a magasabb szintű versenyeztetés a dunaújvárosi jégkorong esetében nem elsősorban pénz kérdése. Elsősorban az a kérdés, a dunaújvárosi jégkorong még mennyit tud erősödni, fejlődni. Ezt nem tudjuk jelen pillanatban. Az is lehet, hogy már nem sokat.

Nyilván mentális a probléma, de ezt a szót sokan pejoratív értelemben használják, erről pedig szó sincs. Fejben van a hiba, nem a lábbal, nem a kézzel. De ez nem azt jelenti, hogy a játékosok nem akarnak, vagy nem azt csinálják, amit az edző mond nekik. Úgy tűnik, az összhanggal van gond, hogy kik között, annak kiderítése a közeljövő feladata.

Mindezek miatt a jelenlegi nehéz helyzet megoldása, a talpra állás nem időhöz van kötve, hanem reakciókhoz. Azt javasoltam, hétfőn és kedden ne beszéljünk a dolgokról. A probléma természetéből adódóan csak azt tudom vizsgálni, hogy mindenki megtesz-e mindent, ami tőle elvárható. Szerdán leültem J. P. MacCallum vezetőedzővel, átbeszéltük a helyzetet. Meggyőződtem arról, hogy edzőnk tudatában van a helyzetnek, nagyon jól ismeri a csapat állapotát, a csapat körüli dolgokat. Egyetértek azzal a móddal, ahogy edzőnk a problémát kezeli. Megállapítottuk, a gyengébb teljesítménynek nincs különösebb oka, csak ahogy mondani szokták, mostanában semmi sem jött össze. Megyünk tovább, próbálkozunk, csináljuk azt, amit a legjobb tudásunk szerint tudunk."