Az UTE négy forduló után négy vereséggel áll, gólkülönbsége 4-40. Tavasszal közel állt a megszűnéshez az első osztályú csapat, az alapemberek közül hárman-négyen maradtak. A keretet saját nevelésű, 16–18 éves fiatalokkal töltötték fel. Néhány évvel az emlékezetes, sokszor idézett jelmondat megfogalmazása után megvalósult a fiatal és szerethető Újpest. Ancsin János vezetőedzővel a csapat terveiről, jövőjéről beszélgettünk.

"Remélem, hogy jól látom, de egyre jobb a csapat mentalitása, egyre nagyobb küzdeni tudást tapasztalok a jégen. Megpróbáljuk ezt állandósítani úgy a fiatal, mint az öregebb játékosainknál. Meg kell mondanom, a fiatalok igen jól játszanak.

Nagyon érdekes, minden ember máshogy nézi a jégkorongot. A csapatunkat is sokféleképpen látják. Én ebben a szezonban nem abból indulok ki, hogy hány gólt kapunk. Például Fehérváron az első harmad jó volt, de második már nem. Csíkszeredában 5-2-re vesztettük el az első harmadot, de az a játék tetszett. Nem a gólok száma számít, de a dunaújvárosi első harmad volt a leggyengébb húsz percünk eddig idén.

Viszont az is egyértelmű, hogy decemberben, januárban majd abból lehet a fejlődésünket lemérni, hogy ugyanezekkel az ellenfelekkel milyen mérkőzéseket tudunk játszani, ha úgy tetszik, hány góllal és hogyan kapunk ki a mostani eredményekhez képest. Lehet 8-0-ra alulmaradni, de nem lehet úgy játszani, mint ahogy a Dab ellen az első harmadban tettük. Az sem mindegy, meddig tudunk a mérkőzésben maradni. Természetesen a mérkőzés végére elfáradhat fiatal csapatunk, rutintalanságunk miatt kaphatunk gólokat, mert ez a végén általában kijön. De az is egy fontos állomás lesz, amikor két harmad után még szoros eredményt tudunk tartani. Ez már egy komoly lépés lehet. A meglepetésre ezt követően lehetünk majd képesek. De ez még nem mostanában lesz.

Az a 7-8 junior és ifjúsági játékosom, akik mind a négy mérkőzésen játszottak eddig, idővel jó OB I.-es hokis lehet. Nem szeretnék neveket mondani, vagy bárkit kiemelni, mert elégedett vagyok a munkájukkal, a hozzáállásukkal, és még bármi lehet. De ők nem véletlenül kezdenek a csapatban a mérkőzéseinken.

A munka legelején azt mondtam, jó lenne minden mérkőzést tíz kapott gól alatt lehozni. Ez nem sikerült. A dunaújvárosi 11 még az ingerküszöbön belül van, a csíkszeredai 17 már nincs. De erre is van magyarázat, ez volt a srácok életében az első igazán jó felnőttcsapat, amely ellen játszottak, idegenben szerepeltünk, sok néző előtt, egy jól pörgő HSC ellen. Ez így együtt sok volt a csapat nagy részének. Azon vagyunk, hogy a HSC-től legközelebb legfeljebb 10 körül kapjunk.

Fontos, hogy ez a csapat egyszerre kettőt nem tud előre lépni, hosszú ideig nagy türelemre van szükségünk. Benne van a pakliban, hogy jönnek még csúnya vereségek. De ha már egyszer az alapoktól kezdtünk építkezni, akkor számoltunk azzal, hogy ez benne van a pakliban, így vállaltuk a feladatot. És ahogy mondom, van olyan játék, amely mellett minden gond nélkül kaphatunk tíz gólt, mégis büszkén jöhetünk le a jégről.

Sokan vannak, akik elismerik edzői munkámat, sokan megkérdőjelezik, de szinte mindenki megkérdezte tőlem, miért vállalom ezt a feladatot. Azt gondolom, mindenképpen van értelme, hogy nem lépett vissza az UTE, nem az OB I./B-ben indult, hanem az első osztályban. Fiataljaink itt tudnak a legjobban fejlődni. Úgy gondoltam, ezzel tudunk a legtöbbet segíteni az UTE-nak és a magyar jégkorongnak. Nem hagyjuk elkallódni tehetséges fiataljainkat, hanem versenyeztetjük őket az OB I.-ben. Ha közülük csak egy a válogatott közelébe kerül egyszer, már megérte. Azt gondolom továbbá, hogy a magyar hokinak jobb, ha van egy UTE, még ha ilyen fiatal is a csapat. Remélem, egy-két év múlva kiderül, igazunk volt, és értelmes dolgot csináltunk.

Nem tudom, mikor lesz esélyünk az első pontszerzésre, de ehhez még legalább egy hónapot várni kell. Nyilván több győzelmet tudnánk hozni, ha lenne még három idegenlégiósunk. Nem tudom, hogy lesz-e esélyünk erre ebben a szezonban, de ha így maradunk, akkor sincs gond. Ezt az évet vállaltuk így az új vezetéssel."